Szüret itthon: mikor és hogyan szüretelnek Magyarországon?

Évszázadok óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel a Kárpát-medencében, s bár ma is tartanak szüreti mulatságokat, hajdan sokkal nagyobb hagyománya volt ennek az eseménynek, a XVI.- XVII. században például a szüret ideje alatt még a törvénykezést is beszüntették. A szüreti bálok különleges társadalmi jelentőséggel is bírtak, néhány faluban egyenesen úgy tartották, hogy ha nem kel el rajtuk valaki, az örökre pártában marad. A hagyományok szerint egyébként régen a nők szedték a szőlőt, miközben a férfiak puttonyba gyűjtötték a termést.

Kik dolgoznak ma a szüreteken?

Napjainkban a szőlőszüreti munkák idején nagyjából megduplázzák a szőlészetben dolgozó állandó munkatársaik számát, azaz mintegy negyven főt foglalkoztatnak – nyilatkozta a Világgazdaságnak Gere Andrea, a hetedik generációs villányi borászcsalád képviseletében. A munkaerőt idénymunkások toborzásával foglalkozó vállalkozók biztosítják számukra, a napszámosok 1900-2000 forintos órabérben szedik a szőlőt, általában gyakorlott munkások, rendszeresen járnak szüretelni, figyelnek rá, hogy a lepotyogó szőlőszemek is a ládába kerüljenek.

A szüreti munka a Gere-birtokon augusztus második felétől október közepéig tart, a könnyed fehérborokkal és a rozéval indul, majd a komoly vörösökkel zárul. Az időjárást folyamatosan figyelni kell, mert akár fél napon is múlhat, hogy milyen lesz a bor egyensúlya. – Hetvenöt hektár saját területen végzünk organikus szőlőtermesztést, és vásárlunk is szőlőt huszonöt-harminc hektárról. Nagyrészt ezeken a területeken is mi intézzük a szüreti munkát, illetve szállítókat alkalmazunk ahhoz, hogy a pincészetbe beszállítsák a vásárolt gyümölcsöt.

Gerééknél szokás, hogy az ültetvényekről bejövő utolsó traktort feldíszítik, és ha beért, egy pohár borral koccintanak a kollégákkal az évjáratra. De mivel aznap a bor készítése még folytatódik, az igazi mulatságot akkor tartják, ha a teljes folyamat végére értek.

Mikor és hogyan szüretelnek Magyarországon?

A három hektáron, Somlón gazdálkodó borász, Tomcsányi Árpád úgy gondolja, nem idénymunkában kell gondolkodni, hanem egész évben tartó együttműködésben. Épp ezért náluk bármilyen munkafolyamatról legyen szó, ugyanazt a néhány embert hívják segíteni. Jellemzően olyan környékbelieket, akik gyárban dolgoznak, de keresetkiegészítésképp vállalnak mezőgazdasági munkát is.

Azokon a napokon, amikor több emberre van szükség, ők mozgósítják a rokonaikat, így tudják növelni a csapatot helybeliekből – ez persze a nagyobb borászatoknál nem működő modell. A szüret nálunk részben közösségi esemény is, szívesen részt vesznek benne a távolabb élő barátok, családtagok. Sőt, ha a közösségi médiában meghirdetik a szőlőszüreti munkák kezdetét, rendszeresen csatlakoznak olyanok is, akik például városban élnek és dolgoznak, de szeretnének közelebb kerülni a borkészítéshez.

Tomcsányi hozzáteszi: a szüret időpontja nem alkalmazkodhat az emberekhez, hiszen azt az időjárás és a szőlő érése határozza meg, de mivel mi többször szedünk kis mennyiséget, ezért könnyen összeszervezzük az ismerősöket.

Ilyenkor nagyokat beszélgetünk, jókat eszünk, és este borozgatunk, persze csak annyira, hogy a következő nap is bírjuk a szüreti munkát – mondja a borász, aki épp a traminit szedte, amikor telefonon elértük. Úgy véli, mivel ő is együtt dolgozik ezekkel az emberekkel, a rendszeres kapcsolat miatt hozzá szívesen jönnek, számára nem probléma munkaerőt találni, de tudja, hogy ritka ez a kölcsönösségen alapuló viszony.

Tapasztalata szerint a környékükön egy napszámos órabére 1500–2000 forint közötti, az állandó alkalmazottak 1800–2500 között is kereshetnek, de Árpád a fizetés felett legalább olyan fontosnak tartja, hogy az emberek azt érezzék, megbecsülik őket, és tisztelik a munkájukat.

A teljes cikk ITT elérhető. 

Forrás: vg.hu

Nyitókép: Mészáros Annarózsa/likeBalaton.hu