Húsos som: poszméhek virága, vadászok gyümölcse

A klasszikus irodalomban is megleljük kedvenc gyümölcsünk nyomát: Ovidius az Metamorphoses, Átváltozások című művében már a vadászó, gyűjtögető életmódot folytató emberiség számára is elérhető élelmiszerként említi a somot; az Odüsszeiában Circe sommal eteti Odüsszeusz disznóvá változtatott követőit; Pauszaniasz szerint a trójai falovat somfából készítették; míg az Aeneisben említett lándzsákhoz a fát, a gordiuszi csomóhoz a rostot adta. A fa kérgéből vörös festék nyerhető, azzal színezték anno a fezeket. Görögországbeli ásatásokon neolitikus, újkőkorszaki táplálékmaradványokban sommagokat is találtak.  A latin titulusa egyébként azonos a növény eredeti nevével. A cserjét a XIII. században a "szarv" szóból kialakítva "cornusnak" hívták, Linné csak átvette a nevet a nemzetség jelölésére. A fajnév is a fa keménységére utal, nem véletlen, hogy anno fegyvereket és szerszámokat készítettek belőle. 

A som egyébként kicsi fa - nálunk inkább bokor - , de őshazájában Közép. és Dél-Európában, Délnyugat-Ázsiában 12 méter magasra is megnőhet és akár 200 évig is terem - a császlói öreg somfa 150 éves. Nálunk a gyümölcsös virágba-borulási versenyét minden évben a húsos som nyeri, elsőként bontva ki szinte jelentéktelen, sárga szirmú bimbóit. Légies, citromszínű köntösében mégis olyan, mint egy óriási virágcsokor, megtöri a februárvég unott, egyhangú szürkeségét. A virágzó sombokrok a tavasz első hírnökeként egy kis nyalakodni valóval várják a korán ébredő poszméheknek, sőt, újabban a "mézeskertekben" a kaptárok köré sombokrokat ültetnek, így biztosítva a méhek első legelőjét. Kányádi Sándor a "Mi lennék? című versében írja: "Tavasszal somfa lennék/ talpig aranyban állva,/ biztatón mosolyognék/ a zsendülő világra.

A somnak legalább 60 fajtája ismert, nálunk a húsos som, a Cornus mas honos, - európainak is nevezik, megkülönböztetésül az amerikaitól, amely mérgező és az ázsiaitól, amely hivatásos herba, a Cornus officinalist a hagyományos kínai orvoslásban fontos gyógynövényként tartják számon. Amúgy a mi európai somunknak is van gyógyereje, kicsit szelídebb, de biztosa hatású, ráadásul dúskál C-vitaminban, gazdag tannin tartalmának köszönhetően összehúzó, vérzéscsillapító hatású. A somban a fitokémiai vizsgálatok során 101 gyógyhatású vegyületet azonosítottak, a gyümölcs fő bioaktív alkotóelemei az antocianinok, a flavonoidok, az iridoidok és a már említett  C-vitamin. A szakirodalom szerint a som gyümölcse és a levele elsősorban a cukorbetegség, az elhízás, az érelmeszesedés, a bőrbetegségek, a gyomor és bélrendszeri valamint a reumás problémák kezelésében lehet eredményes.

Bár a som is frissen tesz legtöbbet az egészségükért, hiszen úgy nem veszít a vitaminkészletéből, a szárított gyümölcs viszont koncentrálva tartalmazza a fontos nyomelemeket és ásványi anyagokat, a népgyógyászok a hasmenés elleni teát aszalványból készítik, egyéb emésztési problémák enyhítésére szárított somlevélből főzik italt, a somtinktúrával pedig gyomorfájdalom, hasmenés, bélhurut, bélférgek, különböző májbetegségek, a köszvény és a bőrbajok ellen somtinktúrával próbálják felvenni a harcot.

Persze mindenféle gyógyászati célzat nélkül is a konyhánkban is helye van a somnak. Készíthetünk belőle szörpöt vagy főzhetünk belőle lekvárt. A somlekvár állítólag hungarikum, piacokon, üzletekben  szinte aranyáron juthatunk hozzá. A vadászok kedvence, nem véletlenül, egzotikus, kissé savanykás íze passzol a vadhúshoz, a vadashoz, a marhapörkölthöz, de még a rántott gombához is. A nagymagvú, apró gyümölcsből kissé macerás a lekvár főzés, de megéri a fáradozást: kevés vízzel lassú tűzön forraljuk, fémszűrőn átpasszírozzuk, a kapott masszát csipet sóval és elég sok cukorral (0,5 kg/1 kg) édesítjük- újraforraljuk és a szokásos módon sűrű dzsemet készítünk belőle.

A somszörp különleges, fanyarkás ízű ital. Általában ezt is főzik, én viszont úgy bánok vele, mint a többi gyümölccsel: szétnyomkodom, ugyanannyi vízzel felengedem, kevés citromsavat és tartósító szert teszek rá, pár napig állni hagyom, leszűröm és cukrot teszek hozzá.