Ha hull az alma a fáról...

Úgy tűnik, a markánsan fanyar ízű arónia, ismertebb nevén: fekete berkenye kedvelőinek is szépen gyarapodik tábora - többen érdeklődtek: hol tudnak hozzájutni a cserjéhez, illetve a bogyójából feldolgozott termékekhez. Nos, az üzletekben, ahol megfordultam, szinte mindenütt találtam arónia szörpöt, a zalaegerszegi piacon akár frissen préselve is vehettem volna. Kényelmes megoldás, ha az internetet használók beírják a keresőbe a gyümölcs nevét: kertészetek sora kínálja a szabadgyökerű és konténeres fekete berkenye csemetéket (hamarosan beköszönt az őszi ültetési szezon), a lét pedig online-kereskedők egész hálózata forgalmazza - például Zalaegerszegen is találtam kedvező lehetőséget - igaz, nem gyarapítom a vásárlók táborát, lévén, a saját készítésű arónia szörp sem hiányzik a kamránk polcairól.

Mostanság a hulló alma adja a legtöbb munkát. Megjegyzem, nem bánnám, ha a körtével is így lenne, de annak sajnos nagy keletje van, mire megérik, a fáról és a fa alól is eltűnik. Mi tagadás, a hulló alma sokáig megkeserítette az életemet - nem kis munka nap mint nap összeszedegetni a fa alól. Igaza van: kevesebbet kellene fáradnom, ha a fáimon időben magam végezném el a termésritkítást, de ettől egyrészt visszatart a tapasztalat: ugyanis azokról a fákról is hullik a gyümölcs, amelyeken annyit hagytak meg, amennyit a gazda szerint a fa ki tud nevelni. Másrészt a nagyra nőtt gyümölcsfákon, főként az öreg batulon, ipari alpinistát kéne alkalmaznom a munkára. Tavaly könnyen voltam, a tavaszi fagy még virágkorában leszüretelte az almát, a barátaim segítettek ki egy kis pitébe való gyümölccsel, s a "szedd magad" akcióra is ráfanyalodtam.

Ez évben változott a helyzet: mint kincsre tekintek a fáról lepottyant minden egyes almára, s vidáman kapkodom fel. Kisebb mennyiségben eddig is komposztáltam belőle, az idén viszont tudományos alapokra helyeztem a ténykedést: elmélyülve a szakirodalomban kellőképpen kikupálódtam, s a hulló gyümölcsből mostantól szerves trágya lesz. (Ráadásul a felszedegetéssel és a cipelgetéssel - mint törzshajlítással és súlyemeléssel, a reggeli tornám egy részét is letudom.)

Alapszabály: beteg gyümölcsöt (például moníliásat) nem komposztálunk, de nem is hagyjuk a fa alatt! Semmisítsük meg, én a beteg faágak, levelek és egyéb növényi részek gyűjtőhelyére viszem, ahol majd az engedélyezett égetési szezonban, a kijelölt napok egyikén megsemmisítésre kerülnek.

Abban teljes a szakértői egyetértés, hogy a fáról lehullott, egyébként egészséges alma kiváló szerves trágya lehet más növények számára, hiszen nagy mennyiségű nyomelemet tartalmaz, amely gazdagítja a talajt. Fontos: a rovarirtóval vagy egyéb vegyi anyaggal kezelt gyümölcs 3 hónapon belül nem alkalmas szerves trágya készítésére. A szakemberek szerint sem ördögtől való ötlet, ha közvetlenül a trágyázandó ágyásra kerül az alma, de ne maradjon fedetlenül, ássuk vagy szántsuk majd be a földbe. Mivel az alma savas gyümölcs, ajánlott fahamuval is meghinteni a területet. A trágyázandó növények, bokrok, cserjék körül közvetlenül is áshatunk barázdákat - töltsük fel zúzott almával, tegyünk rá papírt, lehullott falevelet és takarjuk be legalább 15 centi vastagon földdel - különösen az egres és a josta bokrok, a ribizli ültetvények, az arónia és a málna reagál jól az almából készített szerves trágyára. Komposztkészítésnél az almát mindig rétegezzük, tehetünk rá levágott füvet, száradó falevelet, szalmát, papírt (a dobozok feldarabolt kartonpapírja kiválóan alkalmas e célra), burgonyahéjat, zöldségmaradványokat vagy egyéb élelmiszer hulladékot, a rétegek közé fahamut is keverjünk.

Készíthetünk folyékony szerves trágyát is: a tartályt félig megtöltjük felaprított gyümölccsel, vizet öntünk rá, de ne legyen teljesen csurig az edény, majd tegyük meleg helyre vagy napra. A trágyalét 2 hét múlva már felhasználhatjuk, a rostos hulladékot a zöldségek, például a krumpli sora közé teríthetjük, de takarjuk be földdel.