Már hatvanéves a smiley

A huncutság, a jókedv szerencsére alapvető emberi tulajdonság. Így gondolhatta ezt Bernard Hennet cseh apát is, aki 1741-ben egyik levele végén mosolygós fejjel zárta le aláírását, bár arról még vitatkoznak, hogy ezt miért tette. Lehet, hogy csak a pecsét helyét jelezte a szimbólum. Leírások szerint ezt a grafikát kereskedelmi céllal először egy buffalói, gőzhengereket forgalmazó cég használta 1919-ben. Ők a számlákra tettek egy ilyen matricát a „Köszönjük” felirat mellé. 

Feltűnt a mosolygó arc Ingmar Bergman 1848-ban készült Kikötőváros című filmjében, illetve az 1953-as Lili című mozifilmben, amiben Gábor Zsazsa játszott, s a plakátokon ott díszelgett a későbbi Smiley. Sőt, Mick Jagger fotót is találunk: az idén 79 esztendős popsztár egy sárga pólóban pózol, amivel a New York-i WMCA rádióállomás népszerűsítette magát 1962-ben. 

S hogy mégis kinek köszönhetjük a máig roppant népszerű szimbólum elterjedését? Egy Harvey Ross Ball nevű grafikusnak, aki 1963-ban alig tíz perc alatt készítette el a worcesteri State Mutual Life Assurance biztosítótársaság felkérésére a rajzot. A cél pedig az volt, hogy ez a design feldobja az amúgy szürke vagy éppen nehéz hétköznapokat a társaságnál. Szóval ezt a kis ikont bármelyik munkáltató használhatja napjainkban is arra, hogy motiválja a kevésbé pozitív beállítottságú kollégákat. 

Ball tehát alig tíz perc alatt és csupán 45 dollárért készítette el a híres Smiley-t, s bizony ő sem gondolta volna, hogy ilyen karriert fut be alkotása. Nem védette le, így szabadon terjedhetett a „pozitív gondolkodás és jókedv” szimbóluma szerte a világban. Fia szerint édesapja sosem bánta meg, hogy nem csinált milliárdos üzletet a művéből. Az eredeti Smiley szemei egyébként mindig oválisak, a jobb nagyobb a balnál, a száj íve vonalkával van lezárva. 
Persze nem kellett sokáig várni és akadtak olyanok, akik nagy üzletet láttak a sárga mosolygós arcban és elkezdték az ajándéktárgyak tucatjainak gyártását. Bernard és Murray Spain az eredeti dizájnt a „Have a Happy Day” szlogennel toldotta meg, sőt a szlogen állítólag egy magyar szövegíró, Gyula Bogar ötlete. 

Természetesen Európának is van egy változata. 1972-ben  Frenchman Franklin Loufrani a francia France Soir lap számára védette le a rajzot, méghozzá ő már Smiley (mosoly) néven, majd létrehozta a The Smiley Companyt. A cég a mai napig őrködik száz országban a mosolygós fej jogtiszta felhasználásán. Véleményük szerint a sematikus rajz évszázadok, évezredek óta létezik.

Digitális világunk sem maradhatott ki a jóból,  és kreativitásban nincs hiány. Az irodalomtörténet szerint a modern emojik (érzelmeket kifejező ikonok) elődjét egy elírásnak köszönhetjük, a cikk méghozzá a The New York Times-ban jelent meg, és Abraham Lincoln beszédét tartalmazta, melyben egy zárójel vége elé pontosvessző került. 1881 márciusában már szándékosan írógéppel próbálkoztak érzelmek kifejezésére alkalmas írásjeleket használni a Puck nevű amerikai humormagazinban. 

Több mint negyven évvel ezelőtt, 1982-ben Scott Fahlman, az amerikai Carnegie Mellon Egyetem számítástechnikai professzora a következő karaktersorozatot találta ki a vicces témájú szöveghez: „:-)”. A kevésbé jókedvű témákhoz pedig a „:-(” passzol. Fahlman   ezt az intézet belső hálózatán közzétett szövegekben javasolta „viccjelzőként”, hogy ne sértődjön meg senki  a szarkasztikus megjegyzések miatt. 1993-ban megjelent a számítógépes szövegeket szabályozó Unicode 1.1.0, amelyben már szerepelt néhány emoji, majd a Yahoo-nak köszönhetjük a sárgás digitalizált változatot. 2001-ben már képletesen kézbe is vehettük az első Smiley-szótárat, melyben ASCII-kódokkal jelentek meg a hangulatjelek. Egy felmérés szerint egyébként a sárga sírva nevetős arc többféle változata a legelterjedtebb manapság, az eredeti mosolygóst pedig beelőzte a kaki emoji.