Feszty időlegesen erőre kapott, a tengerparton elővette a vázlatkönyvét (3. rész)

Így azt is tudja, hogy Feszty Árpád a pesti Liget Szanatórium orvosainak javaslatára utazott a tenger mellé, hogy ott folytassák légúti és más bajának a kezelését. A klimatikus gyógyhelyen állapota javult, egy időre erőre kapott. Hozzátartozói nem sejtették, hogy közel a vég; a művész a gondos ápolás ellenére 58 évesen, 1914. május 31-én, pünkösdkor, a szentlélek eljövetelének napján átadta lelkét a Teremtőnek. Az ezt tanúsító halotti anyakönyvi kivonatot is felkutatta Gergő, amivel bizonyosságot nyert, hogy a festő nem a korábban hitt június 1-jén hunyt el, ahogy az a lexikonokban és a halotti értesítőn is szerepel. E pontosítást idegenvezetőként minden egyes alkalommal elmondja a Villa Flórához zarándokló turistáknak, akik közül sokakkal - a kölcsönös megbecsülés jeleként - tegező viszonyba kerül.

Föllapozom a képzőművész lánya, Feszty Masa és Ijjas Antal újságíró, író: Feszty Árpád élete és művészete címmel 1966-ban kiadott hiánypótló könyvét. Ahogy a festő lánya az édesapa utolsó, tengerparton töltött napjairól írja: „Akkor persze még abban reménykedtünk, hogy nem ez lesz az utolsó öröm és ennek a reménynek jegyében leírhatatlan boldogság volt megérkezni Fiuméba. ” Masa és a festő felesége, Jókai Róza Budapestről vonattal érkeztek Fiumébe, ahol első útjuk a korábbról jól ismert mólóra vezetett. A könyvben, rossz minőségű képen Feszty az akkor 20 éves lánya társaságában látható. A fotó a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének a része. A rakparton, arra alkalmas helyen Feszty „Kinyitotta kis székét… elővette vázlatkönyvét, hátralökte palettájának gallérját, fehér panamakalapját szemébe húzta a nap ellen, és betegsége óta először – rajzolni kezdett.” Lovranban is készített vázlatokat a vitorlásokról, ezek közül kettőről tud Görbe Márk művészettörténész, a Feszty-életmű kutatója, aki mindkét, magántulajdonban lévő impresszionista olajvázlat fotóját a rendelkezésemre bocsájtotta. A képek tengeren ringatózó vitorláshajókat ábrázolnak. A hivatásos életműkutató a part menti temetőben készült, vibrálóan színes akvarellről is tud, amelynek készítése közben a művész erősen megfázott, ami közrejátszhatott a halálában.

A család Fiumében fölkereste a XV. századi Magasztos Mária templomot is, melynek barokk oltára előtt esküdött hűséget Feszty Árpád és Jókai Róza 1888. augusztus 7-én. A házasságkötés ide vonatkozó anyakönyvi kivonatára is rálelt Ágoston Gergely. A menyegzőn készült egy jó minőségű fénykép, Carlo Zamboni fotográfus felvétele, amelyen szűk rokoni-családi körben látható az egybekelt pár, akiket Jókai Mór is megtisztelt jelenlétével.

A fiumei két nap után a Feszty család áthajózott a lovrani kikötőbe, majd onnan fölsétáltak a közeli Villa Flórába. Ennek szecessziós épületét dr. Löwe Lajos, pécsi illetőségű orvos rendelte meg 1908-1909 folyamán Attilio Maguolo felkapott velencei építésznél, aki számos más megbízást kapott a kvarnerói tengerparton. Ahogy Masa megjegyzi: „Apámnak egyágyas, nekünk kétágyas szobánk volt, mindkettő a tengerre nyílott.”

Fesztyék bebarangolták Lovran óvárosát, elsőként a középkori városmagot, mely pár lépésre volt a villájuktól. A város keleti kapuján kilépve Feszty figyelmét a 13. századi Szentháromság kápolna és a körülötte lévő temetőkert ragadta meg. A szemtanú családtag beszámolója szerint apja „Lelkesedve jött, ment a bűbájos kis öreg temetőben és egyszerre megtalálva a festéshez legjobb helyet, vidáman, mit se gondolva rátelepedett a kápolna mögött felejtett Szent Mihály lovára.” Masa úgy tartja, atyja „a legszebb lovrani képét a temetőben festette. Sötét ciprusok, csöpp kis fehér temetőkápolna, fehér sírok és a háttérben a tenger. Kicsi volt a kép, de bűbájos.” Ez a vibrálóan színes akvarell is megvan, egy aukción bukkant fel.

A família a közeli Ikában is megfordult, ahova ebédelni indultak. A krónikás leírása szerint a Schubert nevű kis vendéglőben „közel, előre ültünk. Az enyhe sós tengeri szellő arcunkat simogatta, melegen, forrón tűzött ránk a déli nap.” Ebéd után a fáradhatatlan festő kivételesen szép pontot talált a parton, ahol rajzolni kezdett. Papíron, más alkalommal, fölvázolta a lovrani bragoc nevű, tradicionális vitorlást képét is, amely fából készült, s többnyire halászathoz használták.

Jártak még a Lovran melletti Medvejában található Fischerhütte, azaz Halászkunyhó vendéglőben. Feszty „rendkívül élvezte, kimondhatatlanul jól érezte magát a szőlőlugasos kis teraszon. Le is rajzolta. A szőlőlugasok ma is jellemzőek Medvejára és környékére.

Feszty, akárcsak Pesten, itt is villamosra szállhatott, ugyanis 1908 februárjától 1933 márciusáig elektromos vaspálya kötötte össze a riviéra egyes pontjait Abbázia és Lovran között. Igaz, az első járatok óránként csak csak 10 kilométeres sebességgel közlekedtek, de a régiek azt állították róluk, hogy pontosságukhoz órát lehetett igazítani. Nem úgy a mai buszokhoz, amelyek Fiuméból a Jelačić térről indulnak a lovrani fordulóig és onnét vissza, meglehetős rapszodikussággal. Praktikusságukhoz viszont nem férhet kétség. A nyaralóhelyek ugyanis annyira zsúfoltak, hogy autóval szinte lehetetlen parkolóhelyet találni. Buszjegyet a Tisak (sajtó) feliratú kioszkokban lehet vásárolni az aránytalanul sok, 28! megállóhely valamelyikéig. Más-más utat bejárva, a buszozást a gyaloglással lehet váltogatni a Lugomare sétányon.

Ahogy Ágoston Gergely fogalmaz: a sors az élete végén még egyszer kegyes volt Feszty Árpádhoz, hiszen a vászonra kívánkozó, szépséges és imádott Adria vette körül. Akkor azt sem tudhatta, hogy két hónappal később kitör majd az első világháború. Tetézte a bajt, hogy informátorom szerint a légzőszervei betegség mellett komoly vesebaj is gyötörte a művészt, amivel Pesten kezelték. Miután abban az időben az orvostudomány nem ismerte a dialízist, ez is hozzájárult korai halálához.

Tények igazolják: Feszty szerette Lovrant és Lovran is szerette őt, s a mai napig becsben tartja.