Hogyan értsük meg egymást? – Steigervald Krisztián generációkutató a Mindszentyneumban

A generációk közötti kommunikációs és életmódbeli különbségek évek óta foglalkoztatják nemcsak a szakembereket, hanem a laikusokat is. Gyakorló szülőként, nagyszülőként, pedagógusként magunk is tapasztalhatjuk, hogy egyre nehezebb szót érteni kamasz, egyetemista, esetleg óvodás gyerekeinkkel, utódainkkal. A coach az előadás alatt többek között arra kereste a választ, hogy miként változtak meg szokásaink az elmúlt évtizedek alatt, mert ez nagyban befolyásolja a korosztályok közötti különbséget, meg nem értettséget. Már az első percekben megtudhattuk, hogy nincs olyan, hogy idős vagy fiatal generáció, ezt a szót nem szerencsés így használni. Az életkornak nincsen köze a generációhoz, mivel például egy X-generációs ember a hetvenes években fiatalnak, tíz év múlva pedig jóval idősebbnek fog számítani. A legfiatalabb jelenleg a Z- és Alfa-generáció, nyolcvan év múlva ugyancsak a nyugdíjasok táborát fogják erősíteni, tehát nem az „idős generáció” tagjai lesznek. Mindenki egyébként a saját életkorát tartja tökéletesnek, mindenki másé fura. Szakmailag sem lehet megmondani, hogy meddig tart a fiatalkor.

- Hatalmas változás történt az utóbbi 50-60 évben a Földön, ami teljesen más hatással van a gyerekek nevelésére, a gyerekek gondolkodására, a születésére. Ez mind megváltoztatja a kognitív képességeket és készségeket. Nagyon sok tanult képességünk van. Nem mindegy tehát, hogy a kisgyermeket milyen környezet veszi körül az első két évében, ez ugyanis egész életére kihat és meghatározza a készségeit – mondta a generációkutató. – Másfelől az életünk első hét évében tapasztalt dolgokat hívjuk a földi valóságnak. Az lesz a generációs origo, ahhoz hasonlítunk, viszonyítunk mindent. Hiába mondjuk nagypapaként unokánknak, hogy bezzeg az én időmben, ő nem érti és érzékeli azt a régi korszakot. Felnőttként, szülőként alternatívát adhatunk gyerekeinknek. Főleg ebben a cyber-technika köré szűkült világban. Ne várjuk a fiataltól, hogy tegye le a mobilt, ha tőlünk sem ezt látja. Szülőként nem a tiltás a jó irány, hanem annak a megoldásnak a felmutatása, hogy mit lehet még csinálni. A gyerek mintakövető, ne feledjük.

Steigervald Krisztián elmondta, olyan globális kulturális váltás átélői és szemtanúi vagyunk, amely váltás mindenkinek az életére kihat, senki sem kivétel. Az igazság azonban az, hogy a virtuális világ megjelenése előtt megtörtént már a kultúraváltás, mégpedig a kereskedelmi televíziók megjelenésével. A gyerekek – és persze felnőttek – már akkor a képernyők előtt ültek, kész vizuális élményt kapva. Ez pedig megváltoztatja agyi és idegrendszeri működésünket. Médiakutatók szerint a távirányító megléte óta számoljuk azt az időszakot, amikor egy gyerek bárhol, bármikor (nagybetűkkel) hozzáfér olyan tartalomhoz, ami nem az ő életkorának megfelelő.

- Fontos azt is megérteni, hogy nem jobb és nem rosszabb egyik nemzedék sem a másiknál. Ne gondoljuk, hogy azok jobbak, akik a 20. században születtek. Senkinek nem érdeme a születés dátuma, nem érdeme, hogy egy sokkal lassabb korszakban nőtt fel. A mai gyerekeknek nem bűne, hogy akkor születtek, amikor kinyílt és felgyorsult a digitális forradalom miatt a világ – folytatta a szakember. – Emiatt a különböző környezet miatt sem egyforma a figyelmünk, amiből három van egyébként: a tartós, a szelektív és a megosztott figyelem. A közoktatásban a tartós figyelemre lenne a legnagyobb szükség. Hazudik az a felnőtt, aki azt mondja, hogy 20-30 éve képes volt 45 percig egyfolytában a tanárra figyelni. Egyet ne feledjünk, a 20. században született gyereke tartós figyelmére egy nagyon lassú világ hatott. A mostani általános iskolásokra nem ez a jellemző. Jöjjön egy döbbenetes szám: egy átlag tinédzser ma félóra alatt több mint 500 tartalmat, videót tekint meg például a Tiktokon. Ez milyen hatással lehet vajon az agyműködésre? Még egyszer hangsúlyozom, a mai fiatalok, gyerekek nem rosszabbak, csak más világban élnek. Az ő figyelmüket tehát nem lehet lekötni egy offline tanító néni előadásával, legalábbis nehéz, mert ők az érdekességet keresik azonnal. Még a filmeket is úgy nézik át, hogy belegyorsítanak. Ugyanis a jelenlegi környezet arra ösztönöz minket, hogy gyorsan vegyek részt mindenben és ne maradjak ki semmiből.

A kutató itt még egyszer hangsúlyozta például a szülők médiahasználati szokásait, a mintát, ami nem nagyon tér el sok esetben a fiatalétól. Előfordult már olyan óvodai ünnepség, ahol a gyerekek produkcióját szinte mindenki mobilon rögzítette, ám alig akadt olyan, aki saját csemetéjére tekintett volna. Az előadáson szó esett még a mai üzenetek nyelvezetéről (nincs köszönés, nem zavarjuk egymást alkalmatlan időben), az aktív meseolvasás fontosságáról (így alakul ki a kreativitás és fantázia képessége, a készen kapott és látott stimuláló, audiovizuális információ szűkíti a fókuszált figyelmet). A hallgatók megtudhatták azt is, hogy az olvasás a hosszútávú, míg az audiovizuális tartalom a rövidtávú memóriát erősíti. Utóbbi pedig leginkább a 21. században születettekre jellemző.