A tanulási nehézség átkeretezhető

Nagy Kata és Balogh János három gyermeket nevel nagy szeretetben. A legkisebb sokkal több figyelmet igényel, bár nagyon kedves, aranyos, tanulási nehézségek halmazával él.

– Nehezebben ment a tanulás, nem tudta úgy megjegyezni az információkat, mint a testvérei – meséli a iskolakezdési tapasztalatokat Kata. – Először arra gondoltunk, hogy családias, kis létszámú osztályt keresünk, ahol jobban tudnak rá figyelni, több idő lesz. Az óvodában már feltárták a problémát, ahol egyébként nagyon jól érezte magát, szerették. Nem más mint a többiek, jó, hogy ezt az oviban érezhette, csak más a tempója. Matekfeladat, szövegértés okoz rossz perceket. 

Jelen pillanatban jó helyen tudhatják, az iskola partner, együttműködő, érti és támogatja a szülőket. 

De. Egy szülő értelemszerűen soha nem nyugodhat. Kata és János is aggódik, milyen lesz a gyermekük élete felnőttként, ha például a pénz és a számok összefüggése nehezen értelmezhető számára. Vagy mi adódik abból, hogy nincs veszélyérzete, ártatlanul, túlzottan jóhiszemű, s ezért bajba kerülhet? 

– Állandóan kerestem a fejlesztési lehetőségeket, mozgás- és holisztikus terápiát, kutattam, mit és mivel lehetne javítani az értelmi képességein – folytatja az anyuka. – Rengeteg helyen jártunk, sok mindenen keresztülmentünk, szerencsére a gyerek, mondhatni élvezte, nem élte meg teherként. Nyitott személyiség, szereti az új dolgokat. Úszik, lovagol, kirándul, sokat olvasunk együtt. 

Aztán tavaly Kata kapott karácsonyi ajándékként egy könyvet. Most úgy érzi, A KÖNYVET, csupa nagybetűvel. 

– Norman Doidge pszichiáter A változó agy című könyvéről van szó. Sok-sok történet olvasható benne, ami rímel a mi problémánkra – lelkesedik beszélgetőpartnerem. – Például a kanadai, később professzorrá vált, 1951-ben született Barbara Arrowsmith Youngról. Ő egy szellemi fogyatékosnak bélyegzett nő, aki saját maga jön rá, hogy hogyan gyógyíthatja meg önmagát. 

(Norman Doidge könyve magyarul a Park Kiadónál jelent meg 2010-ben.) 

Barbarának többek között tér­érzékelési gondjai voltak, Kata ebben azonnal ráismert saját tízévese hasonló problémájára: ő sem tud indiánszökdelést végezni. Az óraszámlap értelmezhetetlensége is ugyanaz volt. Ezzel szemben a hallási és vi­zuális memóriája az átlagnál sokkal fejlettebbnek bizonyult. A homloklebenyi fejlettség kitartást kölcsönzött számára. Ezzel szemben a beszédkészség alulfejlettséget mutatott. Kiderült, hogy a térbeli tájékozódáshoz szükséges mentális térkép sem volt a fejében, minden tárgyat elvesztett, gyakran eltévedt. Beszűkült látása miatt olvasáskor mindig csak néhány betűt látott egyszerre. A B és a D betűt fordítva írta, sőt egész szavakat olvasott visszafelé. Elképzelhető, hogy a sikerorientált amerikai társadalomban milyen életesélyei lehettek az ötvenes években. A tanulási zavarok azonosítására még két évtizedet kellett várni, addig valaki okos, átlagos, lassú, vagy szellemi fogyatékos kategóriába került. 

– Barbara tripla energiával, elképesztő szorgalommal tanult, kínkeservvel, de elvégezte az iskoláit. Nagyon rosszul élte meg, már az öngyilkosságot fontolgatta. Ő is találkozott egy könyvvel, amiben agysérült orosz katonáról olvasott, akinek a sebesülés után szétesett a korábban normális világ, elvesztette az ok-okozat felismerésének képességét, nem tudta megkülönböztetni a jobb és bal kezét. De, és ez döntő jelentőségű, képes volt detektálni újonnan szerzett fogyatékosságát. 

(Alekszandr Lurija orosz orvos, pszichológus A szétesett világú ember című, magyarul nem elérhető könyvéről van szó.) 

– Barbara önmagára ismert, hiszen ő sem tudta, vagy csak nagyon nehezen, a dolgok közti kapcsolatot megérteni – idézi az olvasottakat Nagy Kata. – Tudta, hogy az elefánt nagy, az egér meg kicsi, de értelmezhetetlen volt a „nagyobb” és „kisebb” kifejezés. E felismerések mellé még szerencsére találkozott azzal a tanulmánnyal, ami állatkísérleteken igazolta: az agy szerkezete aktivitásra képes változni. Ötvözni kezdte az azonosítást és a szellemi gyakorlatokat, amit saját maga dolgozott ki. Például minden időt jelölő állásban memorizálta az óra számlapját, közben próbálta megérteni, hogy 2 óra 45 perckor miért áll a kismutató a kettes és a hármas szám között „háromnegyed” úton. 

Az agykutatás ezen a ponton vezeti be a neuroplaszticitás, illetve a neurolingvisztika fogalmát, amit nagyon-nagyon nagy elnagyoltsággal úgy fordíthatunk, hogy az agy területei kellő kondicionálás mellett képesek funkcióikkal átjárhatóvá válni. „Agyunkban legalább 100 milliárd idegsejt található. A köztük lévő kapcsolatok és azok erőssége határozza meg, hogy milyen feladatot látnak el. A neuroplaszticitás az a képesség, hogy az idegi kapcsolatok és erősségük megváltozzon, és ezáltal átalakuljon az általuk ellátott funkció” – olvasható például a sclerosis multiplexről szóló oldalon. 
Az is biztos, hogy át kell adnunk a múltnak korábbi vélekedésünket, miszerint az agy egy életkor után már nem fejleszthető. Inkább képlékeny, élő szerv, ami képes megváltoztatni önnön szerkezetét. 

– Ez ad reményt azoknak, akikről úgy gondoljuk, hogy szellemi korlátozásokkal élnek. 

– Talán a jelenséget körülvevő kirekesztés, előítélet, szülői prekoncepció, társadalmi­intézményi szegregálás is megváltozik, ha erről az agyi transzfer változásról minél többen tudnak – teszi hozzá csendesen Balogh János. – Az agykutatás ma már tudja, hogy az idegpályákat újra lehet építeni, az idegsejtkapcsolatok száma is gyarapítható, akárcsak az izomzat. Ezért idősebb emberek szellemi kapacitását is sokáig meg lehet őrizni. 

Egyébként, noha a testünk 5 százalékát teszi ki csak az agy, de a test 20 százaléknyi energiá­ját használja fel, mivel minden tevékenységünkhöz szükség van rá. Tehát állandó munkában van, főleg, ha hozzáértjük a folytonos tanulást. 

A család tehát új lendületet kapott, úgy érezték, mégis van kedvező jövőkép. Ám hamar rá kellett ébredniük, a neuroplaszticitásra épülő módszert alkalmazó kanadai intézet anyagilag semmiképp sem elérhető számukra. Ezért kutattak közelebbi lehetőségek után. Nem volt könnyű. 

– Magyarországon több nagyvárosban is elérhető, de Zalaegerszegen még nem. Szombathely volt a legközelebbi nekünk. A decemberi állapot szerint van még Győrben, Miskolcon, Nyíregyházán, Szegeden,Veszprémben – mondja Kata. – Alaposabban utánajárva látható volt, hogy az itt alkalmazott módszer hasonló. Beszéltem szülőkkel, nagyon pozitív tapasztalatokról számoltak be, és azt is éreztem, hogy nem üres reklámszöveget kapok tőlük. Arról meséltek, hogy a gyerekeik magabiztosabbak lettek, már csak attól, hogy a képességeik és az iskolai eredményeik javultak. Nem érezték elveszettnek magukat, jobban tudtak figyelni, kiegyensúlyozottabbak lettek. 

– A vizsgálatok, a gyakorlatok hasonlóak, mint amit a kanadai módszerről olvastál? 

– Teljes egészében nem hozzáférhető természetesen egyik sem, csak a bejelentkező felhasználóknak. Nagyon alapos, ma 20 nyelven elérhető úgynevezett Gibson-teszttel kezdődik a munka, ami nemcsak azt térképezi fel, hogy mi a probléma, hanem azt is, hogy hol jelentkezik és mi az oka. Nemcsak azt kapja vissza a szülő, hogy mondjuk diszlexiás a gyerek, hanem azt is, hogy miért. Több kognitív területen mér: rövid és hosszú távú memória, munkamemória, feldolgozási sebesség, auditív feldolgozás, vizuális feldolgozás, logikai gondolkodás, beszédészlelési képesség, figyelemkoncentráció. 
A tanulási nehézségek megállapításához persze léteznek intelligenciaszint alapú vizsgálatok idehaza is, a digitális Gibson-teszt a pár meglátása szerint más elveken alapul. 

– Amikkel mi eddig találkoztunk, azokról úgy éreztük, többre, másra van szükségünk – jelzi az édesanya. – Teszem azt, az „akós hordót” nem biztos, hogy felismeri a gyerek, mert sose látott olyat. 

Szóval a szülők ezek szerint választ kaphatnak arra, hogy mi okozza a tanulási nehézségeket, lehet-e könnyebb a tanulás, miért nem segít a korrepetálás. A személyre szabott, 95, 125, 145 órás tréning a következő lépés, ami az ígéret szerint kognitív képességeket fejleszt, emeli a komplex problémamegoldó gondolkodás szintjét, gyorsabbá teszi a feladatmegoldást. 

A tesztet kidolgozó amerikai dr. Ken Gibson szerint a tanulási nehézségek 80 százalékát valamely kognitív képesség gyengesége okozza. 

A zalai Balogh házaspár a felismerést és a fejlesztést nem akarja megtartani magának, szeretné minél szélesebb körben terjeszteni. Anyagi áldozatot vállaltak ahhoz, hogy megtanulják, trénereket keressenek, találjanak, képezzenek. Mindezt azért, hogy Zalaegerszegen is elérhető és elindítható legyen a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek és szüleik számára a kognitív tréning és a Gibson-teszt. 

A perspektíva nemcsak gyereknek szólhat, alkalmas az idősebbek szellemi kondicionálására. Mindenkinek érdemes tennie azért, hogy jó karban maradjon. Az életminőség javulásával magasabb kort érünk meg, jobb, ha nem zombiként töltjük az utolsó 10-15 évet.