Női kincsvadászok – Simmer Lívia gyermekkora óta régésznek készült

Simmer Lívia 2009 óta a Göcseji Múzeum régész-főmuzeológusa, és nem mellesleg a régészeti osztály vezetője. Mint kiderült, ez a szakma nem igazán nőies, pedig az egyetemekről elég sok diplomás hölgy kerül ki, ám jobbára mégsem régészként helyezkednek el. Lívia a Szegedi Tudományegyetemen 2007-ben történészként, majd 2009-ben régészként végzett. A terepgyakorlatoknak köszönhetően járta az országot. Először Szekszárdon, a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban helyezkedett el, majd egy év után Zalaegerszegre került.

Éltek persze régen is híres női archeológusok, gondoljunk az 1832-ben született első hazai régésznőre, Torma Zsófiára. Tudjuk azt is, hogy Agatha Christie többször kísérte el férjét egyiptomi ásatásokra, amiből később regényeihez merített ihletet, információt. Ám a letűnt korok üzeneteit, tárgyi leleteit kutatni nem mindig kényelmes vagy éppen családbarát időtöltés. A zalaegerszegi szakember azonban szó szerint állja a sarat. A kétgyermekes, egyedülálló édesanya úgy részesíti előnyben a terepmunkát, hogy közben ellátja otthoni és egyéb múzeumi (dokumentálás, tanulmányok írása) teendőit.

– Imádok a természetben lenni, teljesen mindegy, hogy borongós, szeles vagy napos idő van. Amint tehetem, a sok papírmunka mellett a szabadban vagyok – ecseteli a kinti munka szépségeit Lívia. – Tevékenységünket két részre kell bontani. Egyrészt ellátjuk a nagyberuházásokhoz köthető kötelező feltárásokat, ami ugyanolyan izgalmas, mint a szabadon választott, tervezett ásatás. Mindkettő folyamatosan ébren tartja a kíváncsiságot. Bizonyára sokan tudják, hogy az én hobbim Zala megye pálos kolostorromjainak kutatása, feltérképezése. Ez nagyon hektikus, idén például egyáltalán nem sikerült időt szakítani rá a sok beruházás mellett. Úgy néz ki, hogy jövőre nyugisabb év várható, akkor folytatom ezt a kutatási területet. Ahogy az előbb már említettem, kicsit még férfias ez a szakma, a nőknek néha kétszer annyit kell bizonyítaniuk, ami engem is arra sarkall, hogy kitartó és maximalista legyek. Osztályvezetőként további feladataim vannak, ami ugyancsak sok kihívással jár. Úgy érzem, hogy elfogadtak a kollégák, jó a munkakapcsolatunk, és mivel velük együtt dolgozom terepen, így talán vezetőként is jobban tisztelnek.

– Minden nő szakmájában vannak sarkalatos pontok, amelyek a karrierjükre is hatással vannak. Mi mindent érhet el egy régész a munkájában?

– Amire nagyon büszke vagyok és talán Zalaegerszeg történelmének pontosabb dokumentáláshoz is hozzájárul, az a Mindszentyneum építését megelőző régészeti feltárás során előkerült, a középkori téglaégetés emlékét őrző kemencék megtalálása, kimentése, restaurálása. A leletegyüttes a Téglától templomig – Válogatás Zala vármegye középkori emlékeiből című kiállításon látható. Izgalmas, hogy az egykori egerszegi vár nyomait szintén megleltük. A kiállításon látható téglaégetők virágkora a 14–15. századi építkezésekhez köthető, míg feledésbe merülésükhöz az egykori egerszegi vár török időszakban épített palánkfala is hozzájárult, amikor annak cölöpsora és a várárok átvágta az egyik kemencét.

– A pálosok kutatásában gondolom még nagyon sok lehetőség rejlik.

– Igen, jövőre több energiát fektetünk ebbe a témába. Van egy nyertes pályázatunk, amely kifejezetten a Zala megyei pálos kolostorok emlékeit tárja fel, országos konferenciát is fogunk ezen téma köré szervezni. Folytatjuk a vállusi és az örvényeshegyi kolostor feltárását, illetve Óhídon, az egykori enyerei kolostornál végzünk radaros felméréseket. Nagyon fontos számunkra, hogy a helyi közösség mindenképpen kivegye részét a munkából. A közösségi régészet arra ösztönzi őket, hogy a későbbiekben ezeket az emlékhelyeket ők ápolják.

Természetesen arra is kíváncsiak vagyunk, hogy a zalaegerszegi szakember hova vágyódik leginkább. Lívia sok hazai ásatáson járt, ám nagyon szívesen bekapcsolódna egy dél-franciaországi templomos lovagrend várának régészeti kutatásába, ebből a témából írta ugyanis egyetemi szakdolgozatát. Ugyanilyen vágyálom valamelyik szíriai keresztes vár romjainak megtekintése. És hogy gyermekei közül valamelyikük a nyomdokaiba lépne-e? Lívia kilencéves kislánya inkább a művészetekhez vonzódik, ám tízéves kisfia már többször részt vett vele együtt terepmunkákon. Igaz, egyelőre ő legszívesebben dinoszauruszok után kutatna.