NAK: virsliből is válasszuk a hazait!

Virsliből is érdemes a hazait venni, mert a magyar gyártók termékei nyomonkövethetők, folyamatosan ellenőrzöttek és a hazai ízvilágra tervezettek. Érdemes a csomagoláson megnézni az ovális pecsétet, ami tartalmazza az utolsó gyártási folyamat helyét (HU=Magyarország).

Hazánkban az éves virsli­eladás 34 ezer tonna körül van. A koronavírus-járvány óta alapvetően előrecsomagolt terméket választanak a fogyasztók, de a csemegepultos áruk már azelőtt is lényegesen kisebb arányban fordultak elő. Főként hagyományos termékek készülnek, de lehet kapni kis arányban például sajtos, chilis virslit is; különleges, drágább termék a juhbeles, amiből kevesebb is fogy. A „virsli” tartalmát az Élelmiszerkönyv szabályozza, ami ettől eltér, az nem nevezhető virslinek, ezért is találhatók például „rúd”, „szelet”, „pálcika” stb. elnevezésű termékek az üzletekben. A virs­lire vonatkozó előírások közül a legfontosabb a hústartalom: a késztermékre vonatkoztatva legalább 51 százalék. Ha a hústartalom alacsonyabb, vagy 10 százaléknál több a mechanikailag lefejtett hús a termékben, az már nem nevezhető virslinek. Vásárláskor érdemes figyelni arra is, hogy minél kevesebb összetevőből álljon a termék, az adalékanyagok a minőség rovására mehetnek.

A frankfurti virsli a vörös­áruk leghíresebb képviselője, állítólag már a 13. században is készítették. A húsból prádot készítettek, fűszerezték. A termék összetétele ma is ugyanez, csak a technológia változott. Ezen termék alapján készült a későbbiekben a bécsi virsli, ami az alapja a Magyarországon ismert virslinek. A frankfurti virsli eredetileg csak sertéshúst tartalmazott, míg a bécsi típusúba már marhahús is került. A virsli népszerű termék, szilveszterkor szinte minden háztartásban ott az ünnepi asztalon.