Könyvekből, videókból tanulta meg a gyapjúval való munkát a barlahidai Turzó Georgina

Beszélgetésünk során megmutatta műhelyét, ahol rokkán fonja a fonalat, szerencsére Csipkerózsikától eltérően ő nem szúrta meg ujját a régi időket idéző eszközzel.

– Magam is elgondolkodtam, hogyan tudta megszúrni magát az orsóval, bár vannak rajta hegyesebb részek – mondta nevetve, majd elmesélte, hogyan „gabalyodott bele” a gyapjúfonalakba. – Általános iskolában technikaórán találkoztam először kötőtűvel, már akkor nagyon szerettem fonallal bánni, megtanultam az alapokat, anyukám is kötött otthon, ám ezután hosszú fonalmentes időszak következett, viszont felkerült a bakancslistámra, hogy szeretném még a kötőtűt újra felvenni. Öt-hat éve kezdtem bele újra, ami aztán elindította a gyapjúcunamit. Akkoriban Angliában éltem, angol nyelvű könyvekből, videókból tanultam meg, hogyan lehet a gyapjúval dolgozni és váltam fonalfüggővé. Akkor kezdett el érdekelni, hogyan lehet fonalat készíteni nyers gyapjúból. Kint jobb ár-érték arányban lehet mindenféle fonalat venni, a gyapjúfonal mégis a magasabb árkategóriába tartozik, és többnyire iparilag kezelt. Közben hazaköltöztünk és azon kaptam magam, hogy dobálják be az udvarba a gyapjút, én pedig mosom, kártolom, fonom és festem.

Persze azért nem ment ez magától, Gina beszerezte a megfelelő eszközöket: a farkasoló a mosott gyapjú összekuszált szálainak bontásához kell, fellazítja a szálakat, a kártolóban hengerek forognak és párhuzamosan egymáshoz rendezi a szálakat, ami abból kijön, nemezelhető, fonható. Utóbbi művelet rokkán történik, vagy gyalogorsón, ami egyszerű fa eszköz, de Gina inkább rokkát használ.

– A gyalogorsón jól el lehet sajátítani az alaptechnikát, azaz hogy hogyan kell sodratot tenni a gyapjúba, én is így kezdtem. Ezután már könnyebb rokkán fonni, mellyel gyorsabban lehet haladni – folytatta. - Lehet találni még régi, működőképes eszközöket, illetve gyártanak újakat is a régiek alapján. Többféle verzió létezik, különböző árkategóriákban, de az alapelv ugyanaz, a működésükben lehet különbség. Én szeretem a régi dolgokat, így mentettem már néhányat padlásokról, innen-onnan. Közülük jelenleg egyet használok, és van mellette egy új rokkám is, amin azért könnyebb volt tanulni az elején.

– Saját birkáink nincsenek, az alapanyagot több helyről szerzem be, elsőként rackagyapjút hoztam Nováról. Általános tendencia, hogy a gazdák nem tudják hasznosítani, szabadulni szeretnének a gyapjútól, általában elégetik. Így terjedt el a hírem, hogy átveszem a nyers gyapjút, és előfordult, hogy arra értem haza, hogy néhány zsák gyapjú fogadott az udvarban. Aztán amerre jártam, figyeltem merre vannak birkák, most már Petrikeresztúrról van suffolki, Sümegről Shropshire juh jó minőségű gyapja, de dolgozom rackával és merinóival is. Utóbbi a legfinomabb minőségű, kedvencem mégis a racka, ami a legdurvább szálú gyapjú, de engem levett a lábamról, mert más a textúrája, a kötött holmiknak rusztikus formát ad és gyönyörűen visszaadja a kötésmintákat.

A gyapjú persze nemcsak fonalként hasznosítható, hanem például szigetelőanyagot is készítenek belőle. Gina a fonásra alkalmatlan részeket talajtakarásra használja, mivel az így jobban megtartja a nedvességét és a gaz növekedését is korlátozza, bár azt mondja, a csigák ellen sajnos a gyapjú sem nyújt védelmet.

A feldolgozás folyamatának első állomása a juhokról lekerült gyapjú válogatása, jobbára fonásra a hátrészen található rész használható, ami kevésbé piszkos. A válogatás után kezdődhet a mosási fázis, elsőként 24 órás előáztatás esővízben. Érdekes, bár időben sokkal hosszabb tisztítási eljárás a fermentálásos módszer. Ilyenkor a gyapjúból kiázó lanolin és egyéb ásványi anyagok, valamint a baktériumok segítségével egyfajta természetes szappan keletkezik, így tisztítva meg azt.

– Egy napot áztatom, utána meleg vízben, környezetkímélő mosogatószerrel mosom, majd centrifugálás következik és a szárítás, lehetőleg szabad levegőn. Növényi festékkel is foglalkozom. A saját kertünkben van legalább 30 növény szezontól függően, ami alkalmas a kártolt gyapjú, vagy a kész fonal megfestésére. A fagyalbogyó kéket fest, a bodzabogyó lilát, a gyermekláncfűvel gyönyörű napsárgát sikerült idén összehozni, a cickafark szintén sárgát fest, de jól használható a dió, és fakérgekből is lehet érdekes színeket alkotni. Idén sikerült szereznem magot is néhány kimondottan festőnövény fajhoz. Moderált forralás után egy napot hagyom a gyapjút ázni a festőlében, de legalább egy éjszakát. Ilyenkor a következő nap mindig olyan, mint a karácsony, meglepetés, milyen lett a végleges szín.

Gina nemrég Barlahidán szervezett kiállításon mutatta meg munkáit más helyi kézművesekkel, termelőkkel, alkotókkal közösen. Jó páran érdeklődtek a kötött, horgolt termékek iránt.

– Próbálkozom mindennel, a ruha a legizgalmasabb számomra, pulcsit és kardigánt nagyon szívesen kötök, de a lakástextíliákat is szeretem. Szezonális dolgokkal is próbálkoztam, húsvétra tojástartót, vagy karácsonyi figurákat és állatfigurákat is készítettem. Persze ez mind-mind nagyon időigényes, üzleti szempontból órabérben például nehezen térülne meg. Viszont van igény a hazai gyapjúból, kézzel font, növényi festett, természetes fonalra. Egyre nagyobb teret nyer a fenntartható divat és reneszánszát éli a szövés is, amely során szintén használatos a gyapjúfonal, amiből szép dolgok készülnek.

Gina a jövőben szívesen mutatja be mesterségét akár bemutatón, illetve tervei közt szerepel, hogy nyitott porta keretében műhelyében fogadhatná az érdeklődőket, ahol hamarosan az új kártológép is munkába áll, de a folyamat más fázisaiba is bele lehetne pillantani.