Az udvarlás majdhogynem kihalt - az internetes párkeresés egy nő szemszögéből, kendőzetlenül

- Annyiféle társkereső oldal létezik, hogy nehéz összeszámolni is ezeket - mondta. - Elég csak rákeresni magára a szóra és legalább 100 előbukkan. De még ennyi társkeresővel is nagyon nehéz ismerkedni. Az olyanok már szóba se jöhetnek, ahol szabadon rá lehet írni a másikra, mert ott bizony az extrém elmebajok jönnek át. A 78 éves „sugar daddy” ajánlatától, a számtalan szexuális aktust kínáló üzeneten át egészen az extrém képküldésekig mindenféle megoldás szerepel, s akkor persze azonnal jön a letiltás és a hányinger.

Lilla szerint a pasik 99 százaléka nem kezdeményez, megvárják amíg a nő ír, ha meg nem ír akkor el is felejtheti.

- A kommunikációról már ne is beszéljünk, mert a tapasztalatim szerint ez sokaknál ismeretlen fogalom - mesélt tovább. - Szó szerint ki kell húzni belőlük szavakat aztán egy idő után feladja az ember. Amikor meg esetleg egy kicsit messzebb laktok egymástól és arra terelődik a beszélgetés, hogy jó lenne találkozni, akkor jön a feketeleves. Megszámolni se tudom hányan közölték: én utazzak az ő városukba és amikor felhoztam, hogy akár ők is eljöhetnének közölték, azt aztán nem. Így azért elég nehéz. Amikor azt látom, hogy bármit ajánlok, vagy próbálok egy közös megoldást elérni, akkor igencsak elkeserítő a helyzet. Ez persze a nők hibája is, mert sok mindent „átvettünk” a férfiaktól. Sokszor hallom barátnőktől, hogy bizony olykor ők kezdeményezték a beszélgetést, ők ajánlották fel az első találkozást, randit. Sőt van olyan ismerősöm is, aki felült a buszra és elment a másik városba nehogy a srác eltűnjön. Elhalványodni látszanak a klasszikus női férfi szerepek, a fiúk nagy része belekényelmesedett az előbb felsoroltakba és csak kevesen hajlandóak például egy találkozásig eljutni. Udvarlásról már szinte nem is beszélhetünk, mert majdhogynem kihalt fogalom.

Hozzátette: és még így is, hogy az ember csak azzal tud levelezni, akivel párban áll ezeken a társkeresőkön sokszor nagy csalódás éri. Nem egyszer megkapta, hogy mivel lány vagyok nem szerethetem például a videójátékokat vagy bizonyos filmeket, ami semmi másról nem árulkodik csak a komolytalan gondolkodásról.

- A társkeresőkön kívül akár a Facebookon is bele lehet futni érdekes üzenetekbe - folytatta Kurta Lilla. - Néha csak kíváncsiságból ránézek az üzenet küldési kérelem részlegre és a szexuális aktusra felhívó üzenetektől, az egészen nyálas valamelyik filmből lopott szövegekig minden megtalálható. Ezeket az élményeket megkoronázandó egy, most már volt-ismerősöm „véletlenül” elküldött nekem egy fotót a nemi szervéről. Vagy, ahogyan nevezem: "hátha valaki mégis beadja a derekát" című fotót. Ha véletlenül küldte akkor van egy olyan funkció, hogy „küldés visszavonása”, amit ilyen esetben azonnal használni lehet, ám az, hogy utána annyit hagyott ott: „remélem azért tetszik” mindent elárult. Nem tetszett. Meg is írtam, tiltottam is az illetőt. Kedves pasik, akik ezt a módszert használjátok, ennyire kicsi az önbecsülésetek? Ennyire nem megy már az ismerkedés, párkeresés, hogy ehhez folyamodtok, hogy hátha valaki a karjaitokba ugrik? Sajnos erre is van példa, nyilván ezért maradt ez a szokás még életben. Elég, ha 50 nőből csak egy mond igent a „felkérésre”. De kérdezek még jobbat: nem féltek? Főleg a közösségi oldalon, ahol a nevetek ott a kép felett és tényleg csak egy képernyőfelvétel kérdése, hogy a többi ismerősötök is lássa milyen nagyra vagytok magatokkal? Szerencsére nem vagyok ilyen típus, de néha azért elgondolkozom, hogy utóbbi eljárás lenne a célravezető, hátha az elveszi a kedvetek az ilyesmitől. Fordított esetben többször is volt már arra példa, hogy lányok képei szexoldalakon kötöttek ki sokszor a tudtuk nélkül. Elkeserítő, hogy ilyesmikkel kell szembenéznie manapság a nőknek...