Nyári orgona, pillangócserje

Nevük és viráguk hasonlósága ellenére mégsem közeli rokonok, a tavaszi az olajfafélék nagy családjába tartozik és a Balkánt, míg a nyári a görvélyfűfélék ivadéka és Északnyugat-Kínát, Japánt vallhatja őshazájának. Az utóbbi a szülőföldjén folyó- és patakpartok vadvirága, Európában parkokban, kertekben dísznövénynek ültetik, Amerikában „gyüttment”, inváziós gyomnak tartják. Dísznövényként is képes elvadult, több európai országban is megjelent már a vasúti sínek mentén, gazdátlan területeken. Nem véletlenül kapta a „pillangócserje” becenevet, illatos, mézédes nektárja tömegesen vonzza a lepkéket, a vadméheket és teljes létszámban a nyalakodó kedvű zümmögőkórust. 

Minálunk mindenesetre megbecsült dísznövény, a talajjal szemben nem támaszt különösebb igényeket, akár a meszes, homokos, szikes, kies földön is megél. Egyetlen gyengéje a sok napsütés, árnyékos helyen csak sínylődik, satnya marad. Ültetéskor ne szuszakoljuk be egy szűk sarokba, gondoljunk rá, hogy egy-két éven belül jókora laza ágszerkezetű bokorrá terebélyesedik, s akár a 2-3 méter magasságot is elérheti. Egészen szeptember végéig folyamatosan ontja majd a tömör, távoli unokatestvéréhez hasonlóan négyszirmú virágokból összeálló bókoló fürtvirágzatát, ami többféle színben pompázhat, lehet fehér, halványkék, vörös, bíbor, sárga, a leggyakoribb a lila változat. 
Gondozása nem igényel kertészdiplomát, de a tavaszi metszését vegyük komolyan. Tartsuk észben, hogy a nyári orgona kizárólag az új hajtásain hoz virágot, ezért minden áldott márciusban az előző évben nevelt vesszőket alaposan, körülbelül egy arasznyira, a vastagabb ágakat óvatosabban vissza kell vágni. Fázós növény, könnyen elfagyhat, tavasszal ezeket a holt ágakat is távolítsuk el. Jól tesszük, ha a tél beállta előtt a bokor vagy fa tövét vastagon bebugyoláljuk falevél- vagy szalmatakaróval. 

Ültethetjük szoliterként, esetleg több színben csoportosan vagy például színpompás sövényként, elkápráztatva vele a szomszédságot. Könnyen szaporítható, akár most is vághatunk róla fás dugványokat, de ezeket olyan helyre telepítsük, ahol nyáron öntözhetjük és télre betakarhatjuk a fagyok elől. Megtehetjük ezt késő ősszel is, akkor a hajtásokat fagymentes helyen teleltessük át, és majd csak tavasszal dugványozzuk el. A legideálisabb ültetési időszak azonban a késő ősz, mert olyankor a talajban több a nedvesség, és tavaszig jól beindul a gyökeresedés. Erre a márciusi ültetésűeknek a vegetáció megkezdéséig kevesebb idejük marad – ezeket a példányokat egész nyáron öntöznünk kell. Ha most azonnal hadra fogható nyári orgonát akarunk, akár faiskolát végzett csemetéket is vehetünk magunknak. 
Tán furcsállnánk is, ha nem így lenne: a nyári orgonának is vannak gyógynövényváltozatai, s őshazájában, a kínai gyógyító emberek naná, hogy ezt sem hagyták ki. A Buddleja officinalist a nagyvilág számára 1875-ben Pavel Piasetski, az orosz hadsereg sebésze fedezte fel, majd Maximowicz nevezte el és írta le 1880-ban.