A lestyán, a kulináris gyógynövényünk

A nagy felhajtásban viszont elfeledkeztem a hűséges, állandó lakókról, melyek ugyan télire visszavonultak, de az első napsütésre szolgálatba álltak és azóta folyamatosan friss, vitamindús alapanyaggal látják el a konyhát. Megilleti őket a dicséret, hiszen zsenge leveleikkel hetek óta ízesítik ételeinket, erősítik immunrendszerünket. 
Köztük is a legszorgalmasabb a lestyán, a Levisticum officinale, amely, mint neve is sugallja, amellett, hogy erőteljes aromájú leveszöldség, gyógynövény is egyúttal. Általában ételízesítésre használjuk, mifelénk többnyire csak a levelét, azt is mértékkel, tudva, ha túlzásba visszük, képes elnyomni fűszertársai ízét. Európában régóta termesztik, a legtöbb országban, különösen a dél-európai konyhákban a leveleit gyógynövényként, a gyökerét zöldségként, a magvait fűszerként használják. Karakteres ízének és egészségjavító előnyeinek köszönhetően ma már az egész világon ismerik, a gyökerét belefőzik a levesekbe, a főzelékekbe, a köretekbe, a salátákra is ráreszelik, majd megszórják az apróra vágott zsenge levéllel. 

Az Egyesült Királyság hagyományőrző kocsmáiban a termetes lestyángyökereket egy hónapon át alkoholban áztatják, majd ezt a karcos itókát brandykbe keverik, vagy éppen különböző likőröket ízesítenek vele – az észak-európai cukrászok pedig nem átallják belecsempészni még a süteményekbe sem. Nevezik Maggi- vagy Vegeta-fűnek, lévén, hogy a magyar konyhákban is használt ételízesítők jellegzetes ízét az aprított és megszárított lestyángyökér adja. 
Bátran belefőzhetjük az ételekbe a szívós szárát és a jellegzetes ernyővirágzatát is, a zsenge leveleit viszont a petrezselyem zöldjéhez hasonlóan apróra vágva csak pár perccel a tálalás előtt szórjuk a tetejére. 

A növény föld feletti részeit kora tavasztól késő őszig szedhetjük és frissen, szárítva vagy fagyasztva is felhasználhatjuk. A beérett magjával salátákat, önteteket, sajtokat, baromfihúsokat, burgonyás, paradicsomos és babos ételeket fűszerezhetünk. Amikor a magok már barnulni kezdenek, az ernyőket szárral együtt vágjuk le, húzzunk rá papírzacskót és felfüggesztve szárítsuk meg. Ha a megszáradt magokat durvára ledaráljuk, dunsztosüvegbe tesszük, ráöntjük a pálinkát – egy deka magra egy decit –, néhány hétig érleljük, majd leszűrjük, gyógyhatású szeszes italt kapunk, amit aromaként semleges ízű, vagy éppen kerítésszaggatóra sikerült pálinka feljavítására használhatunk. 

A vadon tenyésző lestyánt már az ókori görög és római orvosok is gyógynövényként tisztelték, elsősorban emésztési zavarok, rossz étvágy, szélgörcsök, kólika és hörg­hurut kezelésére javallták. Sokoldalú gyógyító erejét a középkori kolostorok szerzetesei vették igazán górcső alá és kísérleteztek ki vele hatásos gyógymódokat – elsősorban a köszvény, a máj és lépbetegségek, a tüdőpanaszok és a sokféle emésztési kór ellen. Tápanyagban és vitaminokban gazdag, frissen fogyasztva javítja az immunrendszert, energizálja és erősíti a szervezetet. Természetes gyulladáscsökkentő medicina a háborgó gyomor megnyugtatására, csökkenti a puffadást, a túlzott gázképződést, a belek irritációját. 

Természetgyógyászok többféle ízületi gyulladás kezelésére ajánlják, tanácsuk: bármelyik testrészed fáj, szaggat a gyulladástól, rágicsálj el pár lestyánlevelet, vagy ízesítsd vele rendszeresen az ételeidet. A légúti betegségben szenvedőknél köptetőként hat, a növényben található az eukaliptol nyugtató tulajdonságával csökkenti az irritációt és a gyulladást a tüdőben és elősegíti a gyorsabb gyógyulást. A lestyántea italként belsőleg serkenti az emésztést, külsőleg fertőtleníti a sebeket. Belsőleg gyomorpanaszok kezelésére, vesekő, hólyaghurut, fájdalmas menstruáció esetén alkalmazzák, külsőleg a gyökeret torokfájás enyhítésére és aftás fekélyek gyógyítására használják. A magvakból kivont illóolajat a szeplők és bőrfoltok eltávolítására ajánlják. Étvágyjavítóként számos gyógynövénykészítményben megtalálható.