Csalántea a kertnek és a kertésznek is, gyomorfekély megelőzésére, immunerősítésre

Már a tél végén orvul megcsipkedte a kezemet, alig bújt ki a földből, máris teletöltötte kis ampulláit méreggel, ami nem csoda, ha mar, hiszen a hangyasav, a hisztamin, az acetilkolin és a szerotonin keveréke. A csalánszőr tényleg olyan, mint egy injekciós ampulla, beletörik a hegye a bőrbe, tartalma vékony belsejéből bejut a testnedvbe, és az szállítja szerte az erősen irritáló folyadékot. A csaláncsípéstől nem kell kétségbe esni, hiszen ősrégi gyógymód, anno a reumás testrészt csak úgy natúr, alaposan megcsapkodták a frissen szedett csalánnal. Isiász és lumbágó esetében különösen hatásos a csalánkorbács, a méreganyag órákon át tartó meleg érzéssel enyhíti a kínokat, a bőr kipirul, megduzzad, a bőrszövet több vért kap, ami segíti a gyulladások múlását, a lerakódások megszüntetését. Fontos, hogy a csalán csípte bőrt legalább 24 órán át ne érje hideg víz, mert a kellemes melegérzet égetésbe csap át. A nagy csalán tudományos neve: Urtica dioica is a latin urere, égetni igéhez vezethető vissza. 
 

A csalán elismert gyógynövény, őseink évszázadokkal ezelőtt rájöttek, hogy tele van olyan értékes anyagokkal, amelyeket az emberi szervezet a saját javára használhat fel. Levelei bővelkednek A-, B-, C-, K- és U-vitaminban. Ez utóbbi vegyület elsősorban az immunrendszerünket erősíti, védi a sejtfalakat a sérüléstől, támogatja a regenerálódását, segítségével lerövidül a sebek gyógyulási ideje – a sejtregenerációt idős korban is felgyorsítja. Ezért is segít megelőzni, gyógyítani a csalántea a gyomorfekélyt. Ásványi anyagokban sem szűkölködik, nem túlzás: pár csalánlevél felér egy étrend-kiegészítő multivitaminos csodakapszulával. Ráadásként dúskál flavonoidokban, kovasavban – ezért hat belülről is a reumás bántalmakra –, tartalmaz cserzőanyagot, glukokinint, fitoszterint és klorofillt. 
 

Különösen felment a csalán ázsiója, amióta mint a legfőbb biotrágya és növényvédő szer alapanyaga szerepel kertészeti arzenálunkban. Káliu­mot, magnéziumot, vasat, foszfort, nitrogént és egyéb nyomelemeket tartalmaz – ezek mindegyike fontos tápeleme a kultúrnövényeknek. S mert az életerős, jól táplált növények sokkal ellenállóbbak a kártevőkkel, a megbetegedésekkel szemben, kiskerti patikaszerként is helytáll. Ha rendszeresen permetezzük csalánlével a zöldségféléket, megvastagszik a bőrszövetük és nehezebben telepednek meg rajtuk a gombák. 
 

A lé készítéséhez a virágzás előtt álló csalán alkalmas. Frissen szedve tegyük műanyag, fa- vagy cserép­edénybe, csak fémtartályba ne, mert az erjedés során az oldat és az edény fala között nemkívánatos vegyi folyamatok indulhatnak meg. Egy kiló csalánt nagyjából 10 liter vízzel önthetünk le, de készíthetjük úgy is, hogy az edényt bőségesen megtöltjük apróra vágott csalánnal, majd feltöltjük esővízzel. Ha nem áll rendelkezésünkre csapadékvíz, megteszi az állott víz is, amelyet egy ideig napfényes helyen tartottunk. Sose öntsük az edényt a pereméig, mert a lé erjedéskor erősen felhabzik, ráadásul nagy bűzt áraszt, ezért olyan helyre tegyük, ahol ez nem zavaró – szóval véletlenül se a szomszéd ablaka közelébe. Naponta legalább egyszer alaposan keverjük meg, így oxigént juttatunk az oldatba. Csalánlevünk akkor használható, ha megszűnik a habzása és sötét színűvé vált – időjárástól függően ez másfél-három hét alatt bekövetkezik. Általában tízszeres hígításban használjuk. 
 

A csalánlé a bab, a borsó, a hagyma és fokhagyma kivételével minden zöldség, virág számára ideális biotrágya – a most cseperedő paprika- és paradicsompalánták is ebből kapnak egy keveset az öntözővizükbe. A kényesebb növényekhez inkább gyenge oldatot használjunk.