A legmagasabb szinten űzi a tojásdíszítést a zalabaksai Horváthné Császár Erzsébet

A zalabaksai Horváthné Császár Erzsébet körülbelül ötven éve foglalkozik tojáshímzéssel. Mint mondja, ha a tradicionális tojásdíszítésről beszélünk, akkor ez a helyes kifejezés, hiszen a tojáson látható szimbólumoknak jelentésük van. Bár napjainkban a hímes tojást a húsvéthoz, azaz a kereszténység legfontosabb ünnepéhez kötjük, valójában a tojásírás sokkal régebbi eredetű, s az a keresztény kultúrkörön kívül, más vallásokban is ismert volt, többek közt mint termékenységi szimbólum, de a temetkezéseknél is használták. Találtak tojáshéjat Kínában kétezer évvel ezelőtti sírokban, vagy a mai Németország területén, 1500 évvel ezelőtt elhunyt emberek mellett, de hazánk területén is, Szeged környékén, avar kori temetőkben is. 

– Talán kevesen tudják, de itt Móra Ferenc vezetésével végeztek ásatásokat – magyarázza Horváthné Császár Erzsébet. – Szegednél olyan tojáshéjtöredékek kerültek elő, amelyeken pálmabimbó, mint életfa, valamint összefonódó kígyópár, mint termékenységszimbólum szerepel. A tojáshímzés ugyanis valójában képírás, a díszített tojáshéjakon található ábráknak jelentése van. A tojásokon szereplő díszek nagyon egyszerű, ősi jelek, amelyek avar kori, szkíta vagy éppen kelta motívumokhoz vezethetők vissza, ugyanakkor mindegyik mond valamit. Ezek az ősi szimbólumok a Kárpát-medencére egységesen jellemzőek voltak, azaz a Hetéstől a Palócföldig mindenütt megtalálhatók, de akár ennél is tovább mehetünk, ami a magyaroknál megjelent, azt a horvátok, a románok és a lengyelek is ismerték. A legrégebbi jelek stilizált kézábrázolások voltak, az úgynevezett bajelhárító jelek, illetve a totem­- állatok testrészei. Kakastaréj, csibeláb, kosszarv. Szintén ősi szimbólumoknak tekinthetők a nap- és csillagábrázolások, ezeknek egészségvédő hatást tulajdonítottak őseink, de ismerünk szerencsét hozó jelképeket is, ilyen a négylevelű lóhere, a tojáspatkó, valamint a magyarok őslova, az őserőt szimbolizáló fehér táltos, aminek a patanyoma jelent meg a hímes tojásokon. Nemcsak a motívumok érdekesek, a tojásdíszítésnél maga a szerkezet is nagyon fontos, hiszen ezek visszavezethetők az őselemekre. A rácsos szerkezetű díszítés a földre utal, a sávos a vízre. A forgó motívum a szelet, mint levegőt jelképezi, a nap pedig általában önálló motívumként jelent meg a tojáson. Ez a négy őselem teremti meg aztán az ötödiket, a fát, amit mi életfaként ismerünk. 

Horváthné Császár Erzsébet szerint ezek az ősi szimbólumok a kereszténység elterjedésével úgy maradhattak fenn, hogy jelentéstartalmuk megváltozott. A húsvéti hímes tojás ma már nem a termékenységet szimbolizálja, hanem a feltámadást, a piros szín – amit leg­gyakrabban használunk – pedig Krisztus vérét jelképezi. 

– A tojáshímzés hagyományos motívumai általában azért egyszerű jelek, mert egy tyúktojás viszonylag kisebb felülete erre adott lehetőséget – folytatja. – Annak idején, amikor főiskolás koromban elkezdtem tojásdíszítéssel foglalkozni, akkoriban többnyire én is csak tyúktojást használtam. Készítettem viaszolt, karcolt és levélrátétes hímes tojást, ezek minden lehetőségét kipróbálva. Ezért egy idő után elkezdtem érdeklődni más technikák iránt, valamint próbáltam nagyobb felületeket is keresni. Először lúdtojásból készítettem áttört mintát, majd nagyjából az ezredforduló környékén rátaláltam a strucc-, végül olyan öt-hat esztendeje az emutojásra is. A strucctojás egy csodálatosan szép, jól megmunkálható felület, aminek néhány milliméteres vastagsága a relief­szerű faragásra is lehetőséget kínál, de az igazán szép, aprólékos díszítés az emutojáson végezhető. 

Az emu tojásának egyik legfőbb sajátosságát az adja, hogy – szemben a legtöbb madáréval – színes. Ez valószínűleg a madár életmódja miatt alakult így, az ausztrál címerállatként is ismert emu ugyanis nagy csapatokban járja a távoli kontinenst, élelem után kutatva. Tojását az aljnövényzetbe rejti, s ez a rejtőszín vélhetően a ragadozóktól óvja. Az emu tojását felületes rátekintéssel akár szürkének is mondhatnánk, valójában egy nagyon sötét zöldes-türkizkékes árnyalata, illetve kissé érdes felülete van. Maga a héj réteges szerkezetű, s az egyes rétegek is eltérő színezetűek. Ezáltal gravírozáshoz hasonlatos technikával, egyes rétegeket visszafejtve szintén rendkívül jól megmunkálható. 

– Az emu tojásának díszítését leginkább a kő- vagy faszobrászathoz lehetne hasonlítani, mert ahhoz, hogy a kívánt motívumokat megkapjuk, a felesleges rétegeket kell eltávolítanunk róla – magyarázza Horváthné Császár Erzsébet. – A hagyományos tojásdíszítésnél általában akkor kapjuk a mintát, ha valamilyen festőlevet használunk. Itt erre nincs szükség, mert az emutojás különböző rétegeinek maratással elővarázsolt természetes színei adják ki a motívumokat. Bár az emu tojása nincs olyan nagy, mint a struccé, de a tyúk- vagy lúdtojásnál azért méretesebb, így a megmunkálható felület a részletgazdag motívumok használatára is lehetőséget kínál. Az általam készített emutojásokon így többek között életfa, kereszt, földanya vagy Mária virágos kertje is szerepel, de csak olyan szimbólumokat használok, amelyeknek ismerem a jelentését. Azt vallom ugyanis, hogy ezek a jelképek hatnak a készítőjükre, de arra is, aki a tojást kapja, birtokolja. Az emutojásoknak ezenfelül egy olyan tulajdonságuk is van még, hogy különböző színárnyalatokban játszanak. A paletta nem túl széles, de a türkizkéktől a nagyon sötét­zöldön át a szürkéig terjed, valószínűleg a madár által elfogyasztott tápláléktól fü­ggően. Ezek a különböző árnyatok nemcsak a felületre jellemzők, hanem a tojáshéj alsóbb rétegeire is. Ezért amikor elkezdek egy tojással dolgozni, magam sem tudom, hogy milyen színű lesz. Annyi tapasztalatom azért az évek során már összegyűlt, hogy amelyik tojásnak türkizkék a felülete, ott az alsóbb rétegek is ragyogóbb, élénkebb árnyalatokat adnak – fogalmaz Horváthné Császár Erzsébet. 

Az emutojás megmunkálása időigényes folyamat. Míg tyúktojásból egy nap akár több is „hímezhető”, addig egy emutojás díszítése az előkészítést és tervezést is beleértve legalább egy hetet vesz igénybe. Odafigyelést, türelmet, kitartást, elszántságot és kézügyességet egyaránt igényel. Horváthné Császár Erzsébet szerint ezért akár még művészetterápiaként is értelmezhető a tevékenység. 

– A tojásdíszítés legnagyobb nehézségét az adja, hogy a forma miatt egyszerre átláthatatlan a teljes felület – teszi még hozzá az alkotó. – Az emu esetében ez még azzal is terhelt, hogy a színes, recés felület miatt nem rajzolható meg rá a motívum, így csak a gravírozás során alakítható a minta. Így azt gondolom, a tojásdíszítés legmagasabb szintjét jelenti a vele való foglalatosság.