2021.10.25. 16:00

Szakony Attila és Pezzetta Umberto őszi pillanatképei Zalából

Az elmúlt napokban még nem volt annyira borongós az évszak, ahogy azt a francia impreszszionista, Paul Verlaine versének első sorai sugallják, még több volt a fény, mint az esőverte reggel, színesebb az alkonyat, mint a szürke köd. Utóbbi amúgy is a november privilégiuma.

Arany Horváth Zsuzsa

Reggeli pára leng a nagykanizsai park fáinak lombjai között

Forrás: Zalai Hírlap

Fotó: Szakony Attila

Az őszi hónapok középső testvére, az október úgy hiszi, ha szorgalmasan gyűjtöget, megmenthet valamit a szeptember verőfényes kincseiből. Aki meg, lévén első a nyár után, úgy tesz, mintha nem is tudna az évszakváltásról, ő nem volt ott, amikor erről beszéltek, augusztustól teljesen hibátlanul vette át a stafétabotot, rajta ne keressék a fogyó Celsiusokat.

Tavi kacsák alkonyati ellenfényben
Fotó: Pezzetta Umberto / Zalai Hírlap

És árnyak teste zuhant át a parkon…” (Tóth Árpád, Esti sugárkoszorú)
Fotó: Szakony Attila / Zalai Hírlap

Október bátyja azonban sütkérezhet a sikerben, látjátok, alig vesztett valamit a napsütés az erejéből, közben meg a szőlőt is beérleltem. Na, ki a menő? Valóban, felizzik az októberi falevél, igaz, már nem zöld, és a biciklis sem lenge blúzban teker át a parkon, a kacsák körül keményebb kontúrokkal fodrozódik a tó vize. A hajnali vízgyöngyök büszkén ücsörögnek a harsogó világoszöldjét e pillanatban elveszítő pázsit szálain. A többi az itt csodálható képek dolga.