Zrínyi Miklós nyomában Csáktornyán

Lendva után talán itt jártunk a legtöbben ezen az útvonalon. Valamikor az alábbi sorokat írtam egy régi blogban, amolyan időutazást téve. „Nézem a költő-politikust a csáktornyai erődítmény ablakában. Szikár termet, a korhoz illő kackiás bajusz és kissé göndör haj. Zrínyi VII. Miklós horvát bán, Zala és Somogy vármegye örökös főispánja némán biccent. A hadvezér most gondolataiba mélyed – nem zavarja a szkafanderes motoros turista várának udvarán. A kéziratokat rendezi, verseinek végére egy epigrammaciklust illeszt… Az idő szárnyon jár… Aztán fiatalkori eposzát olvassa, melyben dédapjának – a szintén Zrínyi Miklósnak – állít emléket. Még nem sejti, de évszázadok múltán középiskolások ezrei olvassák a Szigeti veszedelmet. Irodalmi tananyaggá válik költészete.”

A hős egykori lakhelye romantikus képzetekre sarkallja az embert. A mai csöndes, elég jó állapotban megmaradt kastélykomplexum udvarán szinte hallani a patkolókovácsok munkáját, a lovak nyerítését.

Muraköz egyik legjelentősebb és jó állapotban megmaradt műemlékét egykor a Hahót nemzetségbeli Csák Demeter, a csányi család őse építtette a 13. században. Az osztrákoktól Károly Róbert 1328-ban visszaszerezte, I. Lajos Muraközzel együtt Lackfi János erdélyi vajdának adományozta. A család kegyvesztése után a Kanizsaiak kapták meg, tőlük 1405-ben vették el. Hunyadi Mátyás egy bankárnak adományozta, az Ernuszt család kihalása után a Keglevicheké. 1546-ben lett a szigetvári hősé, Zrínyi Miklósé. Uralmuk alatt a környék fejlődött, a várat sokszög alakúra építették. Igazi reneszánsz pompában éltek itt. A költő itt írta a Szigeti veszedelmet és itt is hunyt el. A vár fontos helyszíne volt a Habsburgok elleni szervezkedésnek.

A vár bástyái Horvátországban egyedülállóak, téglából épültek és nem földből. Az egykori várpalotában ma a Muraközi Múzeum működik 1954 óta. Előtte egy emlékmű áll, Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc búcsúzik Zrínyi feleségétől, Frangepán Katalintól. Érdemes megemlíteni, hogy a 19. század közepén a várban az 1870-es bezárásáig Magyarország legnagyobb cukorgyára működött. A palota 1923-ig a Festeticsek birtokában volt. 1910-ben Csáktornya lakosságának fele magyar, fele horvát, s néhány száz német. Ma 30 ezren lakják.

Ahogy a várból kilépve áthaladunk a kapunk, a hatalmas parkba, majd az óvárosba érünk. Látnivaló bőven akad, ha pedig kellemes az idő, fagyizhatunk. A Rebuplike téren találjuk Zrínyi-emlékoszlopát, sok magyar civil szervezet koszorúz itt az évfordulókon.

A szecessziót idézi a cirádás, egykori Magyar Kereskedelmi Kaszinó, ami 1903-ban készült Horváth Ödön tervei alapján. Ez volt a gazdag városi polgárok találkozóhelye kártyaszobákkal, játéktermekkel, olvasó- és táncteremmel.

Csáktornyán kellemes a korzó, néhány perc séta után a Ferenc-térre érkezünk. A templomot Szent Miklós tiszteletére szentelték, a 18. század elején épült. A kolostor helyén régen fából épített kolostor állt, amit Zrínyi Miklós épített újjá.

Muraköznek van egyébként egy másik híres szülötte, mégpedig Szent Jeromos (Sophronius Eusebius Hieronymus), a korai keresztény egyház tanítója, akit az ortodoxok is szentként tisztelnek. Szent Jeromos 347-ben született Csáktornya közelében, sírja pedig Rómában található. Aleppótól nem messze, a kalkhiszi sivatagban volt remete, amikor a legenda szerint társául szegődött egy oroszlán, miután kihúzta a tövist a lábából. Jeromos dolgozta át az ólatin Bibliát, az eredeti görög szöveg alapján. Vulgatája a 7. századtól terjedt el. Végül egy kis adalék hirtelen vérmérsékletére, így fohászkodott, amikor heves teológiai vitákba keveredett: „Legyél irántam kegyes uram, mert Dalmáciai vagyok”.

Amint nyitnak a határok, érdemes tehát ezt a kis városkát is megkeresni és történelmi emlékeit megnézni.

A sorozat korábbi részei ITT olvashatók!