Felhőkben járó hegy a riviéra felett – Kirándulás a Biokovo-hegyen (videó)

Egyik legkedvesebb emlékem a horvát tengerparti város, Makarska és a felette magasodó Biokovo-hegy. A tavalyelőtti balkán körút két állomása, Mostar és Zadar között érkeztünk az amúgy magyaroknál is előkelő helyen álló turistaparadicsomba. Naplemente, vacsora a parton, mediterrán hangulat, pálmafák, még most is beleborzongok. Motorral közlekedni mindig előnyös, apartmanunk mellett éppen volt hely a kétkerekűnek. Az óvárosban ne is próbálkozzunk autóval parkolót találni. Egyébként már többször írtam, hogy olcsó és tiszta szállást – ha nem luxushotelben akarunk aludni – mindig találni a történelmi óvárosok közelében, nem volt ez másként most sem.

Mivel a középkorban az egykor rómaiak által lakott Makarska török kézen volt, sajnos itt annyi történelmi látnivaló nincs, a velencei-török háborúban szinte az egész óváros megsemmisült. Miután a velenceiek kiűzték a törököt, még nem álltak neki azonnal építkezni, az újjáépítés a 18. században kezdődött. Amúgy magyar és horvát királyok többször háborúztak a településért. A dalmát várost csatolták Ausztriához, majd Franciaországhoz 1805-ben, ekkor modernizálták az oktatást, fellendítették a gazdaságot. 1865-ben ismerték el az osztrákok a horvát nyelvet, ennek tiszteletére október 24-e Makarska Város Napja. A turisztikai fejlesztések már a 19. század elején elkezdődtek, osztrák stílusú szállodák, paloták épültek.

A Szent Péter félsziget osztja ketté a várost, a tengerparti sétány szépen kiépített. A Szent Márk Székesegyházat kívülről szemlézzük, hosszú lépcsősor vezet a bejárathoz. Fagyival a kezünkben térképezzük fel a szomszédos utcákat. Éjszaka ugyancsak bájos arcát mutatja a város, a több horváttól eltérően itt egyébként elég nagy az éjszakai élet.

Nekünk igazi szórakozást persze a Biokovo Nemzeti Park (alapítva 1998-ban) és a hegy tetejére vivő, kanyargós út adott, némi foghíjas, útszéli kőpadkával. Utólag nézve a videót, majdnem tériszonyom van. Óránként 25 autóst engednek fel, gondolom a motor is ide számít.

Szerencsénk van, nincs tumultus, szembe csupán egy autós jött. Ezért jó főszezonon kívül túrázni. Kósza információk szerint 2021-től már csak internetes jegyvásárlás lehetséges a parkban.

A Biokovo hegység az Adria partján 36 kilométer hosszan húzódik. A növényzete és állatvilága változatos. A botanikus kertben 1200 féle növény található. Csodás karsztvidék fenyőligetekkel. Az itt élő muflon, zerge, menyét, nyúl, farkas nem bukkant fel, ám a keskeny úton szembe jövő lovak, tehenek, szamarak megmosolyogtatnak. Igaz, ezúttal mi vagyunk a birodalmukba betolakodók, szerencsére hozzászoktak a guruló vagy éppen sétáló emberekhez.

Miközben alattunk induláskor 30 celsius fok volt a városban, a magasság emelkedésével a hőmérséklet jócskán csökkent. Polóra pulcsi, ám ez is kevés volt végül a 8 fokos hűs időben, az 1732 méteren lévő Szent György-csúcson (Sveti Jure). Az éves átlaghőmérséklet egyébként négy fok, az egyik leghidegebb hely Horvátországban. Rajtunk kívül egy autós pár didergett a parkolóban. Mediterrán és hegyvidéki levegő egymás után fél óra alatt, nem is rossz. Állítólag az itt található Szent György-templomba naponta jönnek fel az apácák kisbusszal, persze ahogy az időjárás engedi. Nem messze innen építették a televízió adótornyát is.

Ugyanúgy bámulatos az út lefelé, amikor már nemcsak nyakatekerve, videózás közben nézem a tájat. A bandukoló patásokat újra üdvözöljük. Minden egyes kanyarulattal közelebb kerül az Adriai-tenger. Lassan csordogálunk le a Dinári-hegység egyik legszebb részéről, amit a görögök régen Adrionnak hívtak. Szívünk szerint még maradnánk, de az útitervet tartanunk kell, jöjjön hát az ugyancsak csodás Zadar!

A sorozat korábbi részei ITT olvashatók!