Visszatérés az ősi kultúrához: szkíta motivumokat használ kerámiáin Schweiczer Róbert

Visszanyúlt a szkíta eredetig

Schweiczer Róbert kerámiáin korábban is megjelentek az ősi magyar motívumok, ám ezúttal még mélyebbre, a szkíta eredetig nyúlt vissza. A legújabb edényein látható állatfigurák, többek között aranyszarvas-ábrázolások, griffek, farkasok, párducok vagy lovak leginkább azokhoz a régi zabladíszekhez, aranyékszerekhez hasonlatosak, amelyek a szkíta kori ásatások során kerültek elő.

– Mindig is vonzott az ősmagyar történelem és hiedelemvilág, az eleink életmódja – magyarázta. – Jelenlegi tudásunk szerint a szkíta motívumok a legrégebbiek, amelyek hozzánk, magyarokhoz köthetőek. A szkíták kelet-európai és közép-ázsiai lovas-nomád életmódot folytató népek voltak, tulajdonképpen a legősibb kultúrák egyike az övék. Eredetük még az egyiptomi piramisoknál is mélyebbre nyúlik vissza a történelemben. Ezek az állatmotívumok, amelyek az én edényeimen is láthatóak, egyértelműen hozzájuk köthetők. A legjellegzetesebbek ezek közül az aranyszarvasok, a csőrükben szarvasfejet tartó griffek vagy a kicsavart testű állatok.

Hiteles források alapján dolgozik

Schweiczer Róbert azt mondta, ahogy korábban, most is csak hiteles források alapján dolgozik. Az általa használt állatmotívumokat régészeti leírások alapján formázza. Ismerősei révén megkapta például annak a későókori szkíta sírnak a feltárásánál készített orosz nyelvű jegyzőkönyvet, melyre néhány éve találtak rá Szibériában, s amelyet az egyik legfontosabb szkíta lelőhelynek tartanak a régészek és történészek, de másutt felbukkant kurgánok, azaz halomsírok feltárásainál készült jegyzeteket és leírásokat, rajzokat, fotókat is áttanulmányozott. Ennek köszönhetően a bronz- és vaskorból származó leleteket éppúgy megismerte, mint a késő ókorban készült dísztárgyakat. Az így megismert szkíta motívumokat kétféle módon alkalmazza. Egyrészt díszítésként rakja fel edényeire vagy kerámiáira – többek közt a füleket, az edények fedőit alkotja meg ily’ módon –, vagy a mázazás során használja őket, utóbbit elsősorban a tálaknál. Mindkettő rendkívül aprólékos, időigényes elfoglaltságot jelent. Előbbi szinte már a szobrászattal azonos értékű munka.

– A 2020-as év nem kedvezett a kézműveseknek, nekem is csupán egy komolyabb megrendelésem volt, a Komárom-Esztergom megyei Bajnán található kastélyba, az Ördöglovasként ismert Sándor Móric egykori uradalmi birtokára készítettem el egy XVIII. századi cserépkályha rekonstrukcióját – mondta el. – Ezenkívül jobbára csak az új műhelyem kialakításának munkálatai kötöttek le, így bőven volt időm kísérletezni a szkíta motívumokkal. A régészeti leletek motívumaihoz a sormintát már többnyire saját magam találtam ki, ebben részben a korábbi munkáimat követtem, ezáltal tehát a folytonosság is megmarad. Nem tartom magam fazekasnak, inkább azt mondanám, keramikus vagyok. Gipszmintakészítő az alapszakmám, amihez automatikusan társult egy másik képesítés, a kerámiaipari nyerstermékgyártó szak. Hozzám tehát a formázás sokkal közelebb áll, mint a korongozás. Nem is tudok úgy korongozni, mint a fazekasok, én inkább faragom az agyagot. A klasszikus értelemben vett fazekas munkákhoz Csuti Tibortól kapok rengeteg segítséget, vele kísérletezhetünk, próbálunk újabb és újabb formákat kidolgozni.

Munkái modern iparművészeti termékek

Schweiczer Róbert azt is mondja, az ő edényei nem a népi fazekasság formavilágát követik, ezek inkább modern iparművészeti termékek, amiket aztán az említett szkíta motívumokkal díszít. De nem csak edényeket készít, falfülkék, virágtartók, modern kerámia­díszek egyaránt kerülnek ki műhelyéből. Sosem használati tárgyakban gondolkodik, s mindig az egyediségre törekszik. Ennek érvényesülését az alkotói vágy mellett a kerámiaégetés technikája is elősegíti.

– Én nem agyaggal, hanem olyan speciális samottos keverékkel dolgozom, ami a terrakottához hasonló – sorolta tovább. – Miután az egy sokkal tűzállóbb anyag, ezért az agyagnál jóval magasabb hőfokon égethető ki. Egyrészt tömörebb, szinte már az üveghez hasonló keménységű, ellenállóbb, fagy- és kopásálló lesz tőle a termék, illetve ezen az 1270 és 1300 Celsius-fok körüli hőmérsékleten maga a máz is egészen más módon viselkedik. Szebbek lesznek tőle a színek, a cink-oxid-tartamú kristálymázak használata pedig egészen különleges mintázatot eredményez a kerámia felületén.

A keramikus hozzátette: ezen a magas hőmérsékleten agyaggal nem is tudna dolgozni, hiszen az „elfolyna”. Az 1300 Celsius-fok körüli égetéshez a mázat is speciálisan kell megválasztani. Arra is jobban oda kell figyelni, hogy a száradás optimális legyen, egyes kerámiákat hónapokon keresztül szárít, takargat, mielőtt azok a kemencébe kerülnének. Maga az égetés folyamata is jóval hosszabb, akár az ötven órát is elérheti. Az égetés utáni lehűtést ugyanúgy vezérelni kell, a kristálymázak ugyanis csak az ilyen gondos odafigyelés mellett adják ki a várt eredményt. Néha porcelánnal is dolgozik, de az annyira nem releváns. A magas hőfokon való égetésről kérdésünkre annyit mondott még, az a kemencét is sokkal jobban megviseli, gyakrabban deformálódnak, görbülnek az égetési segédeszközök, lefolyik a máz, olykor még a kemence fala is megreped. Ezek a járulékos költségek a termékeire nézve mind értéknövelő tényezők.

Schweiczer Róbert azt is mondta, azzal egyelőre nem foglalkozik, hogy lesz-e kereslet ezen kerámiái iránt, most az alkotás köti lesz. Szerelmese lett a szkíta motívumoknak, amelyek az örökkévalóság jelképei. Kerámiáiról úgy tartja, azok nem használati tárgyak, ezért aztán a hagyományos kézműves piacon sem adhatóak el. Valamennyi egyedi, megismételhetetlen darab, műalkotás, amelyet nívós kiállításon szeretne majd a közönség elé tárni.