Hova tűntek az etetők madarai?

Az utóbbi években Eurázsia északi térségeiben is késik, illetve a klímaváltozás előtti időszakhoz képest jóval enyhébb, hómentesebb a tél, ezért a hó elől délebbre húzódó énekesmadár-csapatok is később vagy kisebb számban érkezhetnek a Kárpát-medencébe, késnek vagy elmaradnak az inváziós fajok (fenyőrigó, fenyőpinty, csonttollú, kereszt­csőrű) – áll a civil szervezet közleményében.

A madárhiánynak ezt az érzését tovább fokozza, hogy a Magyarországra is jellemző enyhe, fagy- és hómentes késő őszökön és teleken a madarak könnyebben találnak táplálékot, ezért kevésbé húzódnak be a lakott területekre. A jelenség harmadik összetevőjét az őszi madárvonulás jelenti. Az etetési időszak november–decemberi kezdetekor ugyanis a hazai vonulók és részleges vonulók (például: fekete rigó, vörösbegy, erdei pinty, énekes rigó) már elhagyták az országot. Végül, de nem utolsósorban a Magyarországon tartózkodó énekesmadarak általános túlélési viselkedését is említeni kell az okok között. Jellemző ugyanis, hogy tollas barátaink egy-egy közeledő hidegfront elől (amit egy-két nappal korábban, akár ezer kilométernél is nagyobb távolságról képesek érzékelni), szinte egyszerre a délebbi országokba húzódnak.

E négy hatás együttese okozza az érzést, hogy az ország szinte „kiürül”, nemhogy látni, de hallani is alig lehet az énekesmadarak jelzőhangjait, és az etetők jelentős része kong az ürességtől vagy a megszokotthoz képest kevesebb madár és faj jelenik csak meg a kihelyezett élelmen.

A madarak etetőlátogatási szokásaiban egyébként havi, heti, napi, de akár óránkénti ciklikusságot is fel lehet fedezni – ezekről a jelenségekről az MME honlapján olvashatnak részletesebben.