Hogyan etessük a mókust télen? Beszélgetés dr. Illyés Zoltán biológussal

Hallottak már a cibókáról, evetről, kelempájsz madárról? Ő bizony a közönséges erdei mókus, amit a népnyelv hívott valamikor így. Manapság a természetjárókon, túrázókon kívül egyre több városlakó csodálhatja meg az amúgy vadon élő állatokat. Hazánkban a vörös mókus az őshonos, és ez jó lenne, ha így maradna.

Vannak, akik attól tartanak, hogy a nagyobb és rámenősebb amerikai szürke mókus néhány év múlva teret nyer Európában és veszélyezteti az őshonos fajt. Észak-Amerika keleti partvidékének szürke rágcsálói ma már előfordulnak Nagy-Britanniában, Írországban és Észak-Olaszországban. Könnyebben hozzászoknak az ember közelségéhez, mint hazai társaik. Néhány napja furcsa hírekkel volt tele a világsajtó, New Yorkban ugyanis agresszív mókusok harapdálták meg a járókelőket. Évekkel ezelőtt Kaliforniában volt hasonló eset. Mielőtt a mozirajongók lelki szemei előtt az újabb Hitchcock- vagy Jurassic Park-szerű film pereg, mindenkit megnyugtatunk: szerencsére Zalában ilyen atrocitástól nem kell tartani, nálunk a sötétebb és vörös európai példányok ugrálnak a lombok között.

A botfai Mindszenty Ifjúsági Ház parkjának hatalmas fenyőfáján terített asztal várja az apróságokat, ugyanis dr. Illyés Zoltán biológus folyamatosan tölti fel az etetőt.

– Elég hosszú a mókusok szaporodási periódusa, előfordulhat, hogy enyhébb teleken már vannak utódok – tájékoztatta lapunkat a szakember. – Zordabb időben nem jönnek ki a zárt fészekből, az odút oldalról vagy alulról közelítik meg. Természetesen felkészülnek a zimankóra, élelmet gyűjtenek, magokat raktároznak. Aktív az anyagcseréjük, ezáltal többször táplálkoznak. Tavasztól őszig megfogják a rovarokat, csigákat, kártevőket, és előfordul, hogy nem vetik meg a madártojást sem.

– Mikor szükséges az emberek segítsége? Kell-e etetnünk a mókusokat?

– A termés nem mindig jó, az utóbbi időben például a dió hozama és minősége rosszabb. A mogyoró fagyfüggő, a fenyő pedig kiegyensúlyozatlan. Változó, hogy évről évre mennyi toboz és tobozmag lesz. A természetkedvelők ilyenkor támogathatják a mellétáplálást. Olyan helyre tegyünk nyitott, polcszerű etetőt, ahol a patkány, egér nem éri el. Érdemes a fatörzsre helyezni, a mókusok inkább a fákon közlekednek, a lombokon, ágakon ugrálnak, végső esetben jönnek le a földre. Ha télen is vannak utódok, akkor ez bizony nagy segítség a megmaradásban. Éhínség esetén ugyanis elpusztulhatnak a kicsinyek. Azért fenyőfára tettük az etetőt, mert az egyik legfontosabb tápnövényük, ugyanis a tűlevelet, a tobozmagot és a rügyet szívesen fogyasztják. Nagy fenyvesekben, hegyvidékeken komoly mókusállományok élnek. Ott a sötétebb barna színváltozatok jellemzők, a vörösesebb színű inkább a lombhullató erdőkben látható.

A biológus azt tanácsolja, hogy olajos magvakat, főleg mogyorót rakjunk ki, ezekből sok energiát nyernek. A napraforgót nem annyira kedvelik, a diót pedig egészben, a csonthéjjal együtt helyezzük el, különben rájárnak a madarak. Az sem baj, ha zöldségeket, almát, gesztenyét szerzünk be. A szakember szerint külön itatóra nincs szükség.

A kitartóbbak és bátrabbak próbálkozhatnak a kézből etetéssel. A világhálón számtalan videó kering a sikeres szelídítésről, ám ne feledjük, ezek az apróságok sohasem lesznek háziállatok. Inkább messzebbről figyeljük őket.