A tízéves Bognár Előd Máté Bence pusztaszeri birtokán érezte igazán elemében magát

– Nekem nagyon tetszik Magyarország minden helye, de ott még tovább maradtunk, mert nagyon sok állatot figyelhettünk meg.

Miről is beszél Bognár Előd tízéves zalaegerszegi kisdiák?

Máté Bence világhírű magyar természetfotós pusztaszeri birtokáról, ahol a hírneves, díjnyertes képekkel rendelkező fotós több megfigyelőlest alakított ki a természetbarátok számára. Ide kerülhetett be Előd egy nyereménynek köszönhetően.

Az ország egyik legfiatalabb madarásza, az állatvilág megszállottja az alsó tagozat második osztályát fejezte be, amikor már egyedül ment a fenékpusztai madárgyűrűző sátortáborba. Iskolatáskájában mindig ott a madárhatározó, madarászberkekben fiatal kora ellenére igazi szaktekintélynek számít. Néhány barátját és osztálytársát már sikerült „megfertőznie”, csakúgy, mint testnevelés–biológia szakos tanár édesapját. Kettesben rengeteg madár lakta területet bejártak, sőt, családi nyaralásaik helyszínét is a minél gazdagabb élővilág határozza meg. Előd igyekszik a természet ezen csodáit meg is örökíteni, így mára elmaradhatatlan kellék a hatalmas objektíves fényképezőgépe is.

Több ezer fotót készített már, ezek egy részét az elektronikus „Lutra albumba”, az úgynevezett Fajbookba tölti fel. A 2019 márciusában induló oldal, a www.fajbook.hu mindenki számára elérhető.

Az online fotósversenyen Előd egy év elteltével országos első helyezést ért el a 14 év alatti kategóriában, de a felnőttek között is az első 10-ben végzett. Innen a pusztaszeri nyeremény­út. Karnyújtásnyira láthatott szalakótaszülőket, miközben etették fiókáikat, testközelből fotózott búbos bankát, vörös vércsét, fekete gólyát, bakcsót, jégmadarat, illetve kézből etetett ürgéket. Az éjszakát speciális vidralesben töltötte, ahol modern technikát alkalmazva különleges üvegen keresztül szemlélte a háborítatlan természetet.

– Az éjszakai vidrales volt a legizgalmasabb, nagyon kényelmes, szőnyegekkel kipárnázott, fotelokban aludni is lehet benne. Föld alatti hely, vízszintben van a tó vizével, onnan lehet detektívüvegen keresztül fotózni. Előre beetetik a helyet, hogy jöjjenek az állatok – mesélte Előd, aki persze vég nélkül sorolja a látott madarakat.

Máté Bencével is találkoztak, megdicsérte Elődöt, értékelte a felvételeket.

– Új házat épít éppen, bővíti a farmot, akkora az érdeklődés – teszi hozzá Bognár Szabolcs, Előd édesapja.

– Több tízezer képet készítettem már, apa is sokat fotóz, ő viszi a 3 kilós nagy gépet, én azt el se bírom. A madarak és a lepkék érdekelnek legjobban, Botfán tetszett meg a madárgyűrűzések során ez a szenvedély – számol be a vonzalom kezdeteiről. – Bejártuk az országot, most megyünk Nógrádba – mondja az Eötvös-iskolát erősítő kisdiák. – A madarak nagyon szépek, könnyű észrevenni őket, szemben a rovarokkal, utóbbiakat nehéz fotózni.

Közben nézegetjük Előd fotóit, elveszünk a bőség zavarában, szinte alig van faj, amely még nem került a kamerája elé. Megállunk a kék mocsári béka képénél. Ő most a kedvenc, a faj násza idején az Őrségben sikerült lencsevégre kapni, olyankor pazar kék színben pompázik.

– Ötvenezer forint az eszmei értéke – tájékoztat a kitűnő tanuló ifjú természettudós, aki természetesen szívesen választaná életpályának a természetfotózást.

Szerencséje van a szüleivel, követik a szenvedélyét, a családi hétvégéket eszerint tervezik.

– Cserkelünk a terepen, előfordult, hogy 20 kilométert mentünk egy havasi cincérért – avat a kulisszatitkokba. Ez volt épp a feladat a fajbook.hu oldalon.

A csigaforgató madárnak is nagyon örülne, hiszen az még hiányzik a trófeák közül.

– Sárgalábú sirálynak is nevezik, csak átvonuló madár nálunk, még sose találkoztam vele sajnos. Skandináviában él, talán a Balatonnál megláthatom egyszer.

Megvitatjuk a kihalófélben lévő lepkék fajtáit is, noha a pillangók csak másodikok Elődnél a madarak után. Róluk igazi szenvedéllyel beszél.

– Fénycsapdákkal is dolgozunk olykor, higanygőzös izzóval csaljuk közel a rovarokat.

Hogy nem veszélytelen a hobbi, annak bizonyítékát a lábán mutatja.

– Ágyi poloskák leptek meg, amíg aludtam a lesben, de nem vészes, már gyógyulnak a csípések.

Bognár Előd pedig e sorok megjelenésekor már Szlovéniában jár, a zalaegerszegi zenész-madarász szaktekintéllyel, Gál Szabolccsal. Útja során az ott jellemző hegyi fajokat figyeli meg.