A göcseji népi stílus hirdetői is voltak: a zalaegerszegi ONCSA-házak története

Aki Zalaegerszeg Páterdomb városrészén, a mai Honvéd és Gönczi Ferenc utcában jár, egy különleges helyre téved, itt létesült hajdanán Göcsejszeg, a város 39 házas ONCSA-telepe. Bár a göcseji népi stílus jegyében készült épületek külseje megváltozott, a múlt jelei még többé-kevésbé felfedezhetőek, ez ébresztette fel bennünk a kíváncsiságot, hogy utánajárjunk a történetüknek. Kiss Nórát, a Göcseji Múzeum néprajzosát kérdeztük a programról, akitől többek között azt is megtudtuk, hogy a megyeszékhely mely pontjain emeltek még ONCSA-házakat.

- Mikor jelentek meg, és kiknek szánták az ONCSA-házakat?

- 1938-ban már felterjesztették a törvényjavaslatot, hogy megsegítsék a szegény, nehéz sorsú magyar családokat, maga a törvény 1940-ben született meg. Kialakult egy hierarchikus szervezet: a legfelső szint volt az igazgató bizottságé, a második a törvényhatóságoké, illetve a közjóléti és a szociális gondozóé, a harmadik a főszolgabíró, valamint a szociális szakemberek hatóköre. Országszerte felmérték a lakásviszonyokat, melyek alapján az építészek hétféle lakás tervét készítettek el, emellett környezettanulmányokat is végeztek. Megállapították, hogy az országban nagyságrendileg 116 ezer, megélhetésében veszélyeztetett család él, akik nem rendelkeznek lakóingatlannal, végül összesen 12 ezer ház épült fel. A munka 1944-ig tartott, a program 1945-ben a politikai helyzetnek köszönhetően, a második világháború végével elsorvadt. Azok életszínvonalát szerették volna emelni, akik legalább négy gyermeket nevelnek és dolgos, becsületes emberek, hiszen ezeket a házakat nem ingyen, hanem hitelre kapták.

- Hogyan bírálták el, hogy ki vehet részt a programban?

- Községenként bíráló bizottságok alakultak, akik gyakorlatilag önkényesen döntöttek arról, hogy kik azok, akik a házakat megkapják, a környezettanulmányt végző szociális gondozóknak ugyanakkor nagy befolyása volt ebben. A rendszernek azonban akadtak buktatói: egyes családokat például azért nem támogattak, mert a látogatáskor a gyerekek nem tartózkodtak otthon, esetleg nem tapasztaltak kellő rendet sem, így összeségében nem keltettek jó benyomást. Zalaegerszegen egy 15 fős bizottság működött, a tagjai lelkészek, az ipartestület elnöke, a főorvos, kereskedők, a város tiszteletreméltó polgárai voltak.

- Zalaegerszegen belül hol építettek ilyen házakat?

- Zalaegerszegen belül három helyen épültek: az északi, a déli, majd a nyugati városrészben. 1942-ben 7 házat emeltek Kaszaházán, majd 1943-ban kialakítottak Páterdombon egy 39 házból álló ONCSA-telepet, amelyet Göcsejszegnek neveztek. Ezt turisztikai attrakciónak is szánták, mivel épületei eltértek a többi ONCSA-háztól, a göcseji népi stílus jegyeit hordozták magukon. Ugyanebben az évben 20 lakóház készült el Olán: ezek voltak az elsők az országban, amelyeket kifejezetten a háborúban életüket vesztett, vagy megsérült katonák családjai kaptak meg. 1944-ben további 4 épült ezen a részen, így összesen 70 létesült Zalaegerszegen.

- Mi jellemezte ezeket?

Országos szinten három közös jellemzőjük volt: az épületek központjában a tűzhely állt, az utcafrontra nézett a háló- vagy lakószoba, és mindegyik rendelkezett tornáccal. A göcsejszegi rész házainak jellegzetességei közé sorolhatjuk a faragott deszkaoromzatot, a csonkakontyos tetőt, valamint a faragott oszlopos tornácot. Nem helyezték őket helyi védettség alá, szabadon bővíthették őket, ez az oka, hogy alig maradt meg ház az eredeti állapotában.

- Miben javult a beköltöző családok élete?

- A program során odafigyeltek arra, hogy a házak megfeleljenek az egészségügyi szempontoknak. Például, hogy tiszta ivóvízhez jussanak a lakók – két házhoz tartozott egy fúrt kút – korábban ugyanis komoly problémát jelentett, hogy az állattartásból adódó, lecsorgó trágyalé szennyezte azt. Abban is előrelépést történt, hogy ezek a négy vagy annál több gyermeket nevelő családok előtte jellemzően egyetlen nyirkos, dohos, sötét szobában zsúfolódtak össze. Csak beton vagy kő alapra építkeztek, szemben a korábbi parasztházakkal, amelyek semmiféle alapozással nem rendelkeztek. Jó szigetelést, valamint fa, kő vagy tégla padlózatot kaptak a házak, ami egy döngölt padlós konyhához képest ugyancsak javulást hozott. Tűzveszélyességük miatt nem lehetett náddal, zsuppal vagy zsindellyel fedni az épületeket, ezért általában cserépfedést alkalmaztak. Ugyanakkor nem minden házba építettek sütőkemencét, helyette közöseket állítottak fel.

- Mikor avatták fel Göcsejszeget, és milyen egyéb érdekességeket tudunk róla?

- Göcsejszeget 1943. november 28-án avatták fel újságírók jelenlétében, az eseményen részt vett Kádár Levente államtitkár is. Mindegyik házba került egy feszület, amelyet ezen a napon külön megáldottak. A telep legmagasabb pontjára egy fakeresztet állítottak, de terveztek megépíteni még egy templomot és egy iskolát is, ezek azonban már nem valósultak meg. További érdekesség, hogy 1945. március 27-én a közeli vasútállomáson felrobbant egy lőszereket- és robbanóanyagokat tároló vagon, melynek következtében néhány ONCSA-ház is megrongálódott.