Barthelmes Walter, a fegyvergyár-igazgató

A nyomozás eredményeként érdekes történet tárul fel előttünk, amely csak részben igazolja a síremléken olvasható állítást.

Samuel Hagen Walter ­Barthelmes 1858-ban született az angliai Bradfordban. Szülei neves türingiai fegyvergyártó családokból származtak, ebben az időben az apa Angliában dolgozott. Néhány év múlva a család visszaköltözött Németországba, Erfurtba, ahol gyermekeik „angol szellemű otthonban” s a kitűnő német iskolákban elsőrendű nevelésben részesültek. „Barthelmes Walter ritka műveltségének alapjait ezek az évek rakták le. Gyermekkorának emlékei között ott szerepelnek a comói nyaralások, a fejedelmi vendégekkel telt fürdők, Liszt Ferenc, aki a weimari udvarból gyakran járt Erfurtba s akit a gyermek közvetlen közelből figyelhetett és bámulhatott” – írta róla a Budapesti Hírlap. Az ifjú egyetemet végzett, hajómérnöknek tanult. Tanulmányai befejeztével Amerikába indult tapasztalatot szerezni. Visszatérése után évekig különböző európai nagyvállalatoknál dolgozott, majd Berlinben, Németország egyik legjelentősebb fegyver- és gépgyárában, a Ludwig Loewe & Companynál lett mérnök.

Az 1880-as években a magyar kormány fegyvergyár felállítását határozta el, amelynek megalapításában – gépi berendezések szállításával – a Loewe cég is közreműködött. A Soroksári úton létrejött vállalatot Magyar Fegyver- és Lőszergyár Részvénytársaság néven 1888. január 7-én jegyezték be. Igazgatótanácsában helyet kapott a német gyár képviselője is, de nem Walter, hanem egy másik Barthelmes, Ede vett részt a vállalkozás irányításában.

Az első magyar fegyvergyár azonban 1890-ben megbukott. Működésének két éve alatt viszont olyan jelentős infrastruktúrát épített ki, hogy azt kár lett volna veszni hagyni. Így a gyártelepet a Loewe & Company vásárolta meg, amely új fegyvergyár létrehozását tűzte ki célul. 1891 feb­ruárjában már be is jegyezték az új Fegyver- és Gépgyár Rt.-t, de az alapítók között most sem szerepelt ­Barthelmes Walter neve.

Ez az üzem is sok nehézséggel indult. Vezetésében nagy volt a fluktuáció, évente cserélődtek az igazgatók. Ebben a nehéz időszakban került az élére Barthelmes Walter, akit 1892. május 2-án jegyeztek be társulati cégvezetőnek. Igazgatósága idején tett látogatást az üzemben a közös hadügyminiszter, aki ­Barthelmes vezetése mellett alaposan szemügyre vette a gyárat. „A vizsgálat befejezte után […] legnagyobb megelégedését és elismerését nyilvánítván, arra utalt, hogy a fegyvergyártás most már Magyarországon meghonosultnak tekintendő…” – írta az eseményről a korabeli sajtó.

A dicséret ellenére Barthel­mes gyárvezetését nem sok szerencse kísérte, ugyanis igazgatósága alatt hetekig tartó sztrájk tört ki. Nem ismerjük szerepét a munkabeszüntetés történetében, de feltételezhetjük, hogy ennek is köszönhetően 1893 júliusában már nem ő állt a gyár élén. Azonban nem költözött vissza Németországba, hanem a Monarchia steyri fegyvergyárában lett főmérnök. Közben 1894. május 6-án megnősült, Zalaegerszegen vezette oltárhoz a döbrétei földbirtokos, Skublics Jenő legidősebb leá­nyát, Celine-t. Megismerkedésük történetét – egyelőre – homály fedi.

Barthelmes Walter apósa 1901-ben elhunyt. Valószínűleg ekkor tért vissza a házaspár Steyrből, és vette át a birtok igazgatását. A főmérnök „csakhamar beletanult a gazdálkodás titkaiba és ennek szentelte most már életét. Ez a szó legnemesebb értelmében vett »kultúrember«, lemondva a nagyvárosok megszokott légköréről, eltemetkezett a kis göcseji faluban és a legnagyobb körültekintéssel, szorgalommal és pontossággal vezette gazdaságát…

A magyar nyelvet elsajátította és érzéseiben annyira magyarrá vált, hogy a világháború kitörésekor, melyet annyira fájlalt, lemondott szeretett angol állampolgárságáról és a magyar honpolgárok sorába lépett” – írta róla a már idézett Budapesti Hírlap.

Házasságukból gyermek nem született, életét a gazdálkodás, gazdag könyvtára, a rokonok és vendégek fogadása töltötte ki. Míg ő visszahúzódott, felesége annál élénkebben vett részt a közéletben, a két világháború közötti zalai, zalaegerszegi társadalmi élet egyik vezető személyisége lett. Elnöke volt a Vöröskereszt Egyletnek, 1926-ban megválasztották a legitimista női szervezet, a Magyar Nők Szentkorona Szövetsége ügyvezető elnökévé, s ő lett a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége zalaegerszegi elnöke is.

Barthelmes Walter 1929. október 7-én hunyt el Zalaegerszegen. Földi maradványait az evangélikus egyház szertartása szerint temették el a döbrétei családi sírboltban. A Göcsejbe származott, világot látott férfiú, bár nem volt az első magyar fegyvergyár alapítója, sőt még a másodiké sem, de különleges életútja mégis érdemes a megemlékezésre.