Újra divatba jött nagyanyáink féltve őrzött kézimunkája, még gépi változatban is

Csipkét manapság még húsvéti tojásra is lehet tenni, sőt, a kreatívabbak akár csipkemintát is imitálhatnak a díszítés során különféle technikákkal. A csipke – mondhatni – a nők privilégiuma, hiszen ízig-vérig nőies kelme. Használata, alkalmazása jó arány- és stílusérzéket követel, mivel jellegénél fogva magában rejti a romantikus, barokkos túldíszítettséget. Ennélfogva amennyiben túlzásba esünk, a hatás sok és sokkoló lehet.

Mindettől eltekintve a csipke nagyon is szerethető és sokoldalúan felhasználható. Csipkeszalagok kreatív hasznosításához az interneten is találhatunk rengeteg ötletes megoldást. Coco Chanel pedig vallotta: -A csipke a valaha készült egyik legszebb utánzata a természet fantáziájának; a csipke mindig felidézi számomra azokat az egyedülálló tervezéseket, amelyeknél a fák ágai is levelei hímezik az égboltot, és nem hiszem, hogy az emberi lélek bármely találmánya kecsesebb vagy pontosabb eredetű lehetne.

A csipke ma már nem feltétlenül antik terítő. Lehet akár méteráru is, amely elasztikus vagy nem, sűrű vagy ritka, vékony vagy vastag, olcsó vagy drága. De tény, hogy ma még mindig az egyik legkedveltebb textilek közé tartoznak a csipkék. Látványos és változatos minta- és színvilág jellemzi ezeket a légies anyagokat.

A nagy gondossággal készített, apró mintás textília sajátossága, hogy a mintát nem utólag viszik rá a kész anyagra, hanem a textil készítése közben jön létre maga a minta is. Ez a lyukacsos, áttört anyag könnyedsége, légiessége miatt reprezentatív megjelenésű, ezért az öltözködésben kapott először szerepet. Már az Árpád- kori leletekből is megállapítható, hogy az uralkodók asszonyai nemcsak pompás ékszereket, hanem aranyfonalból varrott, áttört főkötőt viseltek. A mai értelemben vett csipkét – akárcsak az üveg- és tükörművességet – az itáliai reneszánsz indította világhódító útjára a pompa városából, Velencéből. Kezdetben viszonylag egyszerű, geometrikus minták készültek, majd emberalakokat, állatfigurákat is megmintáztak csipkéből.

A csipkének két alapvető fajtája van. A fehér lenfonalból készülő varrott csipke és az úgynevezett klöpli, amely viszont több szállal készülő, vert csipke.

A csipkék között ma is a leghíresebbek között vannak a brüszszeliek, amelyek ma már szinte minden esetben varrottak. Megjelennek az ágyneműn, a ruházaton mell-, gallér- és kézelőfodorként, egykor a drága holmi lévén viselőjének társadalmi rangját, vagyoni helyzetét is érzékeltették.

Hazánkba a 19. században jutott el a csipkekészítés, csipkevarrás, -horgolás és -verés technikája. Több műhely is kialakult, híressé vált a gömöri, a halasi, a csetneki csipke. A kedvenc minták között volt az életfa, a pávatollas összetett virágzat, a gránátalma és az indás díszítés. Veszprémben még ma is dívik a csipkeverés, a mencshelyi és a nemeshanyi csipke méltán öregbíti a megye hírnevét.

A vintage stílus és a lakberendezésben a barokk irányzatok újbóli térhódításával újra előtérbe kerültek a csipkék. Nemcsak nagyanyáink féltve őrzött, de kézzelfogható örökségeiként, hanem a még a falon a tapéta mintáján, a bútorfestők kedvelt motívumai között is. Nem beszélve a lakástextilekről. Csipkemintás szőnyegek, ágytakarók, függönyök, méteráruvégek kelletik magukat az üzletek polcain. Utóbbiakból akár díszpárnát, asztalterítőt is varrhatunk.

Jó ízléssel összeválogatva a lakástextileket megszelídíthetjük a modern stílusú enteriőrt, vagy romantikus hangulatot teremthetünk nem csak a hálószobában és az év bármely szakában.