Mogyoró, az egészséges desszert

Virágai közül inkább csak a porzósok, a barkák a tetszetősebbek, a termő nővirágzat alig észrevehető bordó színű kis pamacs, a 4-16 egyszerű kis bimbó többnyire már decemberben megjelenik. A barkáról a virágport nem a méhek postázzák, február közepétől a téli szelek veszik a szárnyukra.

Nálunk az „olasz” előnévvel ismert európai fajta „mókusmogyoró” (Corylus avellana) honos, erdőszéleken cserjeként, soktörzsű bokorfaként vadon is nő. Az ember már régen befogadta kertjébe is, többen sövényt nevelnek belőle, a tövéből ugyanis hosszú hajtások serege fejlődik, ezek maguktól összefonódnak és áthatolhatatlan természetes kerítéssé cseperednek.

A március éppen alkalmas a mogyoró ültetésére és a metszésére is. A metszést befolyásolja, hogy mogyorónk bokor vagy ebből nevelt törzses bokor, esetleg középmagas törzsű fa. Mivel a mogyoró erős árnyékban nem terem, azért a fákat katlan formára igazítsuk, így kap elég napfényt a korona közepe is, s hasonló okból kell kiritkítani a bokrok belsejét. A virágok mindig az előző évi hajtásokon nőnek, ezért a jövő évi termés érdekében a metszés egyik célja az, hogy mogyoró minél több vesszőt neveljen. A gyengébb ágakat erősen, az erőseket gyengén metsszük vissza, fontos, hogy a felesleges tősarjakat minél mélyebben vágjuk ki.

Érdemes bíbelődni vele, hiszen a mogyoró azonkívül, hogy finom csemege, gyógyító hatással bír. Orvostudósok vetették papírra, hogy már napi 4 deka mogyoró elropogtatásával jelentősen csökkentjük a szívbetegségek kockázatát. Emésztést támogató élelmi rostokban sem szűkölködik, így a kalóriák ellenére az elhízástól is véd, a rostok ugyanis, amellett, hogy serkentik az emésztést, megduzzadnak a gyomrunkban, és már kevéstől is jóllakottnak érezzük magunkat.