A dicséret fontos, de eltúlzása sem jó – Beszélgetés Sipos Edit gyermek- és ifjúsági szakpszichológussal

Az önismeret alapjait a család és a környezet határozza meg, hiszen a legelső hatások itt érik a gyerekeket. Ennek kialakításában a szülőkre nagy feladat hárul, a pozitív és negatív visszajelzésekre egyaránt figyelniük kell. Bár utóbbit a família tagjai általában óvatosan alkalmazzák, nehogy bántódása essen a gyermek lelkének. Ha ez a negatív visszajelzés korrekt, abból nem adódik probléma. Baj akkor lesz, ha ez becsmérlő, kicsinyítő és esetleg megalázó. Ezek már súlyos károkat okozhatnak a későbbi személyiségfejlődésben.

– Alapvetően dicsérni és büntetni szoktunk, egyikből sem lehet túlzásba esni – folytatta Sipos Edit. – A túlzott jutalmazás sem célravezető, ugyanis hamis énképet vált ki, amikor csak pozitív dolgot jelzünk vissza a gyereknek. Az állandó dicsérgetést a későbbi társas kapcsolatok sínylik meg, ebből később szintén problémák adódhatnak. A szülő gyakran inkább a külvilágot hibáztatja, ha például leesik egy bögre az asztalról esetlegesen a gyerek figyelmetlensége miatt, akkor hajlamosak azt mondani: a buta bögre leesett. Pedig meg kell tanulnia, hogy a hibái is hozzá tartoznak az életéhez. Ki kell alakítani a gyerekben egyfajta helyes énképet, melynek három oldala van. Az egyik a szubjektív, amit a fiatal saját magáról gondol, vagyis a képességeiről, készségeiről, a másik az objektív, amit a külvilág jelez vissza számára. Ezenkívül van az ideális énkép, ami annyit jelent, hogy milyen szeretne lenni. Akkor működik jól a személyiség, ha ez a három jól kapcsolódik egymáshoz, nincsenek nagy eltérések. Hozzátette: ha a szülők úgy érzik, hogy valamit mégis elrontottak, akkor a kamaszkor óriási lehetőség arra, hogy ebben az időszakban helyrehozzák. Ugyanis a tinédzsereknek ilyenkor felbomlik a személyisége, a gyerekkori dolgok eltűnnek, a felnőttkoriak még nem alakulnak ki, és kezdődhet az útkeresés. Ilyenkor még a legjobb, legszebb serdülők is meg vannak róla győződve, hogy buták, nem szereti őket senki, s az egész világ összefogott ellenük. Jó, ha valakiben van egyfajta önismereti tudatosság, tehát törekszik saját maga is arra, hogy megértse a benne zajló folyamatokat.

A szakpszichológus szerint a jó önismeret arról szól, hogy megtanuljuk, mik azok a dolgok, amikben mi jók vagyunk, illetve megismerjük azt, hogy mi az, amiben nem vagyunk elég ügyesek, amihez nem értünk eléggé, amiben esetleg sete-sután viselkedünk. Nagyon fontos, hogy a negatív dolgokat is képesek legyünk integrálni az életünkbe.

– A gyerekkori megerősítések felnőttkorban újra előjöhetnek – folytatta Sipos Edit. – S előfordulnak olyan helyzetek, amikor kicsinek és elveszettnek érezzük magunkat, de a lényeg, hogy megtaláljuk a helyünket a világban. A munkakeresésnél ugyancsak jól jön a helyes önismeret, ha ez jól működik, akkor nem lesz gond a testhezálló hivatás megtalálásával. Például a hiperaktív, állandó mozgásban lévő személyiség nem való könyvelőnek, de fordítva sem, egy introvertált, zárkózottabb típusú ember kevésbé valószínű, hogy showműsor vezetőjeként érvényesül.