Dél-Koreához fűződő vonzalmáról s ott szerzett élményeiről mesélt Farkas Dorina

Napjainkban a magyar tinédzserek között is egyre inkább hódít a koreai popzene, vagyis a K-pop. A húszas évei elején járó zalai lányt azonban nem ez az irányzat, sokkal inkább egy egyedi nyelv megtanulásának lehetősége vonzotta Dél-Koreába.

– Körülbelül 5 éve, a középiskola tizedik osztályában történt, hogy egy barátnőm koreai nyelvű videókat mutatott – emlékezett vissza Dorina. – Nem túlzás azt állítanom, hogy szinte azonnal beleszerettem a nyelv szépségébe és semmihez sem hasonlítható egzotikumába. Mivel imádok nyelveket tanulni, és egy saját írásrendszerrel rendelkező keleti nyelv elsajátítása kihívásnak tűnt, belevetettem magam a koreai tanulásába. Egy ötszáz lelkes kis faluban sajnos elég nehéz koreai tanárt találni, így egyedül, angol közvetítő nyelvet használva, internetes anyagokkal kezdtem neki. Borzasztóan élveztem, minden szabad időmet a nyelv tanulására áldoztam.

Aztán az otthoni felkészülést hamarosan „anyanyelvi gyakorlat” követte, hiszen Dorina – még az egyetemi évek előtt – többször teljesen egyedül, a szülei támogatásának köszönhetően, kiutazhatott Dél-Koreába.

– Szerintem már nem tudnék olyan Koreával kapcsolatos ötlettel előrukkolni, amelyen a szüleim meglepődnének. Általam kicsit már az ő részükké is vált Korea, az évek során hozzászoktak, hogy a lányuknak speciális igényei és tervei vannak. Persze mindig nagyon féltettek, de sosem engedték, hogy az ő szülői féltésük az álmaim megvalósításának útjába álljon.

Dorina a zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd felvették az ELTE koreai tanszékére, ahonnan már egyenes út vezetett a szöuli HUFS egyetemre, ahol 4 hónapot töltött. A fiatal lány itt átélt gasztrokulturális élményeit röviden úgy is összefoglalhatnánk, hogy mindenki jobban teszi, ha átértékeli a csípős ételek fogalmát, mielőtt Koreába utazik.

– A finom étel koreai definíciója egészen más, mint a magyaré. A koreaiak élnek-­halnak a csípősért, ételeik minimum 80 százaléka valamilyen szinten csípős. Az enyhén erőstől a nyelvbénítóan égető egzotikus fűszerezésig minden előfordul, köretként pedig a nap valamennyi étkezéséhez szintén csípős, savanyított kelkáposztát fogyasztanak. Ez a kombináció okozhat pár kellemetlen percet azoknak, akiknek a gyomra még nem váltott „koreai módra”. Azt ajánlom, hogy a Koreába utazók mindig tartsanak a táskájukban egy villát szükség esetére, hiszen a legtöbb étteremben nem adnak. Nem utolsósorban pedig nekem nagyon hiányzott az az igazi, magyar értelemben vett kenyér. Koreában egyszerűen nincs az a kenyér, amelyet mi ismerünk, náluk minden péktermék édes, és a desszert funkcióját látja el.

A zalacsébi lány dél-koreai csoporttársai nem sokat tudtak hazánkról, de Budapest és Palvin Barbara szépségének híre már Szöulba is elért.

– Szerintem nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy a koreai diákok nem szakértői Magyarországnak. Azt azonban már tudják, hogy Budapest Európa egyik legjobb és legszebb úti célja. Több olyan koreaival találkoztam, aki járt már itt, és örömmel mesélte, milyen finom volt a gulyás, és hogy valóban gyönyörű a város. Emellett a koreaiak általában tudják, hogy rengeteg tudós és feltaláló származik Magyarországról, illetve Puskás Ferenc és Palvin Barbara nevét is jól ismerik.

Magyarországon is nagyon sokat lehetett olvasni a két Korea közötti feszült viszonyról, illetve az északiak fegyverkísérleteiről. Dorina tapasztalatai alapján ebből a konfliktusból semmi sem érzékelhető a hétköznapi életben.

A jövőjével kapcsolatban Dorina elmondta: előfordulhat, hogy visszatér Koreába, de ott letelepedni nem szeretne. A pályaválasztását az is befolyásolta, hogy szakmai lehetőséget lát a koreai nyelvben, amit jól bizonyít, hogy már most, az egyetem mellett üzemi tolmácsként dolgozik egy koreai akkumulátorgyártó cégnél.

A kint szerzett nyelvi tapasztalatnak köszönhetően ugyanakkor azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az egyetem elvégzése után magyar nyelvet tanítson Magyarországon élő koreaiaknak, külföldieknek.