A Beatrice a megújulás jegyében dolgozza át régi dalait

Nagy Feró, a Beatrice dalszerző-énekese mondta mindezt lapunknak azon látszólagos paradoxon kapcsán, hogy miközben az összes hazai zenei szaklap, illetve szinte valamennyi mértékadó elemzés és összegzés szerint is a közreműködésével készült első két Bikini-album minden idők legjobb hazai nagylemezei közé tartozik, a nagy tömegkommunikációs médiumok továbbra sem foglalkoznak velük. Az énekes és egykori zenésztársai ezért is döntöttek úgy, hogy a maguk módján próbálnak igazságot szolgáltatni az úgynevezett ős-Bikini korszaknak, s egyetlen koncert erejéig élőben is eljátszották azokat a dalokat.

– Ezt a két lemezt annak idején megpróbálta elhallgatni az akkori kultúrpolitika – mondta Nagy Feró. – De már 1983-84-et írtunk, s érezhető volt valami változás, zenei területen legalábbis biztosan. Akkor már egyáltalán nem lehetett elzárni a fiatalokat a Nyugat-Európában népszerű zenék elől. Az ős-Bikini felállás két lemeze, a Hova lett és a XX. századi híradó nemcsak az első két hazai punk-rock album volt, hanem olyan kiadványok is, amelyek tele voltak zsigeri dalokkal. A nóták nagy része a stúdióban született, igazi improvizációként. Ez a munkamódszer ma már nem létezik. Ma mindenki kész dalokat vesz fel, sokszor az egyes hangszereken játszó zenészek külön-külön rögzítik a saját sávjaikat, nem is találkoznak a zenekarok tagjai a stúdiókban. Az ős-Bikini nem így működött, mi valódi alkotó zenekar voltunk.

Az énekes hozzátette, az egyértelmű közönségsiker ellenére az állami kézben lévő hanglemezkiadó mind az albumok terjedésének, mind a zenészek alkotói szabadságának igyekezett gátat szabni. A Hova lett borítóját önkényesen, a zenekar tagjainak tudta nélkül változtatták meg, maga az album pedig hiánycikk lett, hiszen keveset gyártottak belőle. Az első szériaként megjelent 10 ezer példányt hamar elkapkodták, az utánnyomásra három hónapot kellett várni.

– Végül így is hatvanezer példány kelt el belőlük, ami a mai viszonyokat tekintve bődületes szám – mondta Nagy Feró. – Neoton-lemezeket persze mindenhol lehetett kapni, az sosem fogyott ki az üzletekből. Úgy gondolom, az idő mégis minket igazolt, az, hogy 36-37 évvel a megjelenésük után még mindig beszélünk ezekről a lemezekről, mindennél többet jelent.

A Beatrice frontembere úgy véli, az ős-Bikini említett két albumán szereplő daloknak, de a Beatrice emblematikus szerzeményeinek is lenne helye a rádiók és tévék műsorán, s akkor talán a hazai zenei közízlés is másként alakulna. Ha a fiatalok innovatív zenéket hallanak, akkor nekik is megjön a kedvük az önkifejezéshez, bátrabban nyúlnak a hangszereikhez. Ő ma is folyamatosan keresi az új, innovatív zenei megoldásokat, míg annak idején a Taste, a Led Zeppelin vagy a Colosseum dalait hallgatta, ma már inkább a Slipknot lemezeire figyel oda.

– Kissé komikus, hogy egy kvázi lakodalmas rocknóta, a Nyolc óra munka az egyetlen olyan általam énekelt dal, ami rendszeresen hallható a rádiókban, miközben az Utálom a XX. századot album például telis-tele jobbnál jobb dalokkal – fűzte még hozzá Feró, majd arról is beszélt, hogy véleménye szerint nekik is folyamatosan szükségük van megújulásra, ezért a régi dalaik egy részét az ő ötletei alapján át is dolgozták a Beatrice mostani felállásával.

– Ami jó volt a XX. században, már nem biztos, hogy a huszonegyedikben is működik – indokolta. – Arra bátorítom a Beatrice fiatalabb tagjait, hogy ne az Öreg jelölje ki nekik az irányt, ők is álljanak elő az ötleteikkel. Van is némi foganatja, készül az új Beatrice-album, van négy-öt olyan dalszövegem, amihez várom tőlük a zenéket. Egyelőre még lassan dolgoznak, de azért haladunk.