Mandarin, a természetes medicina

A széles választékból a könnyen hámozható, kicsi, lédús, édeskés citrusféle, a mandarin a legkedveltebb. Persze ez a gyümölcs is frissen, fáról szedve dúskál leginkább a vitaminokban, de mivel mandarinszüretre csak ritkán adódik lehetőségünk, meg kell elégednünk a boltok kínálatával. Szerencsére a citrusfélék télen a szüreteléstől számított több héten át megőrzik értékes anyagaik 90 százalékát, ezért főleg ebben az időszakban érdemes őket felvenni az étrendünkbe. Mint kedvelt csemegénk neve is sejtetni engedi, Kína ősi növénye, a kínai császárságban a magas rangú hivatalnok megnevezésével, a mandarin szóval azonos, talán a hajdani tisztségviselők ruhájának színével kapcsolatos. Amúgy sem a gyümölcsöt, sem a hivatalnokokat még a kínai nyelv mandarin dialektusában sem titulálják „mandarinnak”, de még csak nem is hasonló az elnevezésük. A mandarin tulajdonképpen nemzetközi szó, a portugál „mandarim” (kínai tisztviselő) nyomán, amely a maláj „mantari” átvétele, s a hindin keresztül a szanszkrit „mantrin” szóig, a „mantra” származékáig vezethető vissza. A spanyolok a gyümölcsöt „naranjamandarinának”, mandarinnarancsnak nevezték, ebből formálták a franciák a „mandarine” szót.

A citrusfélék közül a narancs és a citrom már a XVIII. században egész Európában kedvelt gyümölcs volt, a mandarin viszont csak az 1820-as években érkezett Dél-Európába, s akkor is csak lassan vált népszerűvé. Az eredeti vadóc a Fülöp-szigeteken és Délkelet-Ázsiában él, nemesített változatait citromtermő vidékeken, főleg a keleti országokban termesztik, bár a trópusokon is jól érzi magát. A kényesnek hitt mandarinfa mifelénk ritka növény, pusztulásukat inkább a túlzott kényeztetés okozza. Nagyon sok változata ismert, igaz, a boltokban a fajtákat ritkán tüntetik fel. Kivétel talán a narancs és a mandarin hibridje, a klementin, – a minap néztem: az ára duplája-triplája a szülői citrusféléknek. Clément atya, a francia misszionárius kísérletező kedvének köszönheti létét, szinte teljesen mag nélküli, a héja vékony és olajdús, nevezik klementinmandarinnak is. Hogy bizonyítsák a frissességét, kézzel kell szedni, mert kötelező egy levélpárt a gyümölcsön hagyni. A klementin nem utóérő, ezért csak érett állapotban szedhető.

Szülőföldjén a mandarin természetes medicinának számít, a hagyományos kínai orvoslás tanai szerint tüdőt hidratáló, köhögést csillapító, köptető, energiát szabályzó, a lép egészségét javító hatása van, rendszeres fogyasztása különösen az idősek, az asztmások, a bronchitisben szenvedők, a szív-, és érrendszeri betegek kínjaira jelenthet enyhülést. Az európai népgyógyászat koleszterincsökkentő és rákmegelőző tulajdonságát emeli ki. A lédús gyümölcs jól oltja a szomjat, láz esetén óvja a szervezetet a kiszáradástól. Édes-savanyú íze javítja az étvágyat, hányás esetén megnyugtatja a gyomrot és jó hatású túl sok alkohol­fogyasztás, valamint másnaposság esetén is. Serkenti az emésztést, enyhíti a székrekedést, de megszünteti a hasmenést és a has puffadását is.

Magas C-vitamin- és ásványi anyag tartalmának köszönhetően erősíti az immunrendszert, védi az emberi szervezetet a szabad gyökök károkozásától. A bioflavonoidoknak köszönhetően hatásos baktérium- és vírusölő. Igaz, vitamingazdagságban a citrusfélék között csupán a harmadik, de kiváló folsav-, béta-karotin, A-, B-, C-vita­min­forrás.