Kennedy szavai a magyar ’56-ról

Az amerikai polgárháború tábornoka 1861-ben a New York Times hasábjain szólította fel az ott élő magyarokat, hogy az 1848/49-es szabadságharcban való részvételük után ismét álljanak ki a szabadság eszméje mellett, csatlakozzanak az északi sereghez. A tábornok, Asbóth Sándor zalai volt, 1810-ben született Keszthelyen.

Ha az Amerikai Egyesült Államokban ma élő magyarok közül valaki nem ismerte volna a mérnök-katona kalandos életét, érdemes volt tavaly ősszel meghallgatnia a hévízi történész-­tanár, Tar Ferenc előadásait New Yorkban, Bostonban, Washingtonban. (Asbóth az USA fővárosában nyugszik a hősök arlingtoni temetőjében.)

– Asbóth Buenos Airesben halt meg az Egyesült Államok nagyköveteként, hamvait 1990. október 23-án helyezték át Arlingtonba – mondta már itthon Tar Ferenc, amikor beszámolóra kértük. – Ezzel a végrendeletét teljesítették. Az előadó körút során volt módom találkozni egy férfival, aki részt vett az újra­temetésen 30 évvel ezelőtt, meghatottan szólt az ágyúlövésekkel jelképezett tiszteletadásról, mely a keszthelyi Asbóth Sándornak szólt az Amerikai Egyesült Államokban. Én magam is felkerestem a sírhelyet.

Tar Ferenc amerikai magyar egyesületek meghívására érkezett. Ahogy mondja, jó volt látni, hogy a magyar nyelv, magyar kultúra megőrzését fontosnak tartják az ott élő magyarok. A körúton Katona Csaba, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos munkatársa is részt vett, ő egyebek között Rákóczi Ferencről, a Balatonról, a történeti Magyarország fürdőiről, a magyar korona történetéről beszélt az ottani magyar klubok tagjai előtt. Érdemes pár dolgot tudni e szervezetekről: a Washingtoni Magyar Klub 1949-ben jött létre, tagja volt Nagy Ferenc volt miniszterelnök, Szent-Györgyi Albert Nobel-­díjas tudós, gróf Teleki Géza földrajztudós. A 2014-ben életre hívott, arlingtoni székhelyű Washingtoni Magyar Ház Fedor István vezetésével a Marymount Egyetemen működik, hasonló módon a Washingtoni Magyar Klubhoz. Az aktív amerikai magyarok többsége ’56-os, az akkor emigráltak leszármazottai­ból és az azután érkezettekből kerül ki. Elsősorban a nagyon aktív cserkészcsapatok vagy az egyházi közösségek tartják össze a magyar diaszpórát.

– New York vonzáskörzetében három kisebb helyen is megfordultunk – folytatta a tanár úr. – New Brunswick, Gar­field és Passaic magyar lakói is élénk érdeklődést tanúsítottak az előadások iránt. Többnyire úgynevezett hétvégi magyar nyelvű iskolákban jártunk, ahol a szülők maguk tanítanak. Rendhagyó órákat tartottunk, tanulmányozhattuk a tankönyveiket, amelyek a jelenlegi határokon túli területekkel együtt tárgyalják a magyar történelmet, hiszen az emigráns magyarok is a Kárpát-medence egészéből érkeznek Amerikába. A sokfelől, sokféle okból jövők lélektani motivációi persze érződnek a tankönyvi szövegeken. Örömmel láttam, hogy a keszthelyi Festetics család és a kastély is szerepel az amerikai magyar történelemtankönyvben.

Az egyik ilyen szóban forgó iskolát 1973-ban hívták életre a New Yorktól kissé délre lévő New Brunswickban.

„Az 1730-ban alapított településen az 1880-as évektől éltek nagy számban magyar bevándorlók. A városban bevándorlókra nyitott nagyüzem jött létre: 1886-ban a Johnson and Johnson, 1887-ben a New Brunswick Szivargyár. (…) A szivargyárban 1905-ben 652 magyar dolgozott, a Johnson és Johnsonban 137 fő. 1915-ben a város 30 ezer főnyi lakosából 5572 volt magyar” – olvasható Katona Csaba egyik tanulmányában. Az 1956-os forradalom után mintegy ezer magyar család választotta otthonául a várost és környékét. A hétvégi iskolának ma a Szent László magyar templom ad otthont.

– A New York melletti kisvárosban, Passaicban magyar hentesbolt is működik, a kolbászért például messziről is érkeznek oda magyarok, az egyik washingtoni rendezvényre is onnan rendeltek húsárut – mesélte Tar Ferenc, hozzátéve: a gasztronómián túl a hitélet is nagy hatással van a látogatóra, hiszen a különböző felekezetek önálló templomokat tudtak létrehozni, az összetartás tehát testben és lélekben is megvalósul. – Az ottani Szent István római katolikus templomot 1903-ban építették, de a közelében található protestáns templom is. Sőt, szlovákok számára emelt templom is van mellettük, igaz, úgy láttuk, oda jelenleg latin-amerikaiak járnak, de kint van még a szlovák zászló.

„New Brunswickban a 20. század elejétől sorra jöttek létre a magyar egyházi közösségek: az Első Magyar Református Egyház 1904-ben, az Első Magyar Lutheránus Egyház 1910-ben, a Magyar Baptista Egyház 1914-ben, a Független Magyar Református Egyház, valamint a Szent József Magyar Görög Katolikus Templom 1915-ben” – olvashatjuk Katona Csabától.

A templomok jelentőségét és az Amerikában megtelepedő nemzetek iránti nyitottságát jelzi, hogy a washingtoni katolikus katedrális alagsorában a lengyel és a magyar kápolna mellett más nemzetek is kapnak e módon helyet, ahol megélhetik identitásukat, hitüket.

Fontos helyszíne volt az elő­adó körútnak Boston.

– Az egyetemek, a tudomány jótékony hatása Bostonban szinte tapintható a levegőben – szögezte le a zalai tanár. – Itt található az 1636-ban alapított Harvard, az MIT és a Boston University, mondani sem kell, számos magyar tanárral, professzorral.

Az erdélyi származású Barabási Albert-László hálózatkutató vezette Center for Complex Network Research adott otthont a Bostoni Magyar Tudósklub keretében a hazai történészek előadásainak. A szervező az 1964-ben alapított Massachusettsi Magyar Egyesület volt. (Az egyesület történetét három éve Katona Csaba írta meg.) Ez a szervezet nagy szerepet játszott a bostoni Liberty Square-­en álló 1956-os szobor felállí­tásában.

– Az emlékművön elhelyezett koszorúkat még láthattuk Boston kellős közepén. A felállítást állítólag úgy sikerült tető alá hozniuk a magyaroknak, hogy felidézték a bostoni származású Kennedy magyar forradalmárokról mondott szavait az akkori városvezetésnek.

A két történész részt vett a magyar nagykövetség október 23-i megemlékezésén is, és szin­tén ott voltak New Yorkban a Riverside Drive-on álló Kossuth-szobornál a New York-i magyar főkonzulátus megemlékezésén. „A szobor felállítását az Amerikai Magyar Népszavában vetették fel 1927-ben, a támogatottságot mutatja, hogy James Walker, Manhattan polgármestere vezette a szobo­r­állító bizottságot. Horvai János szobrászművész alkotását 1928. március 15-én adták át” – írja Katona Csaba.

– Nagy élményt jelentett a magyar bazár is, ahol „beszélj magyarul” feliratú pólókat is árusítottak a székely káposzta és somlói galuska mellett. A vegyes házasságoknak köszönhetően láthattunk fekete bőrű, magyarul beszélő kiscserkészeket.

Tar Ferenc személyes izgalmakat is átélt, amikor egyszer csak megkocogtatták a vállát: „Csókolom, tanár úr!” – keszthelyi lány köszönt rá az arlingtoni előadás után. A szüleitől hallott róla. New Yorkban pedig hévízi ismerősök köszöntek rá.

Az út egyik feladata volt Rigó Jancsi cigányprímás amerikai emlékeinek felkutatása, hiszen Katona Csaba most róla készül könyvet írni. Rigó Jancsi utolsó éveiben New Yorkban élt, a Valhalla településen fekvő Kensico Cemeteryben sikerült is azonosítani sírjának helyét, illetve Manhattanben, az East-Houston Streeten a Little Hungary vendéglő helyét, ahol a világhírű cigányprímás haláláig zenélt.

A körút során levetítették A keszthelyi fehér ember című filmet is, amely Keszthely 1956-os eseményeinek sajátos emléke, a forradalom alatt állított egyetlen szobor történetét dolgozta fel. A filmhez Tar Ferenc mondott bevezetőt.

A tanár úr az élményeiről szívesen beszél szűkebb pátriájában, ha igény mutatkozik rá.