Megimádkozták maguknak Skóciát

A lelkész házaspár Nagy-Britannia egyik legészakibb pontjára, a Skóciához tartozó Shetland-szigetekre költözött, ahol a skót állami egyház, a Church Of Scotland kísérleti programjában vehetnek részt. Mint mondják, keresték a lehetőségét annak, hogy egy időre kimozduljanak megszokott környezetükből, ám úgy tervezik, az egy év letelte után mindenképpen visszatérnek Zalába, illetve a szomszédos Muravidékre.

– Bár egyikünk sem idevalósi, mi egy ideje már mégis Zalát, illetve Szécsiszentlászlót tekintjük az otthonunknak – mondta Bódis Tamás. – Egy lelkész számára természetes, hogy időnként új szolgálati helyre költözik, de mi tényleg megkedveltük ezt a vidéket. Gyönyörű környezetben élhetünk, s ami nagyon fontos kötődést teremtett még hozzá, hogy a gyermekeinknek ez a szülőföldje. Több mint 11 éve szolgáltunk már itt, s bár valóban jól éreztük magunkat, de mindketten úgy éreztük, hogy szükségünk lenne némi megújulásra. Magyarországon még kevésbé megszokott, hogy a lelkészek időnként kimozdulnak a közösségükből, hogy új tapasztalatokra tegyenek szert, amit aztán éppen a közösség érdekében tudnak hasznosítani. Egyházi körökben ezeket az alkalmakat szombati évnek nevezzük, ami Nyugat-Európában sokkal gyakoribb, mint errefelé. Talán ahhoz lehetne hasonlítani, mint amit a pedagógusok esetében akarnak bevezetni, hogy bizonyos időközönként egy-egy évet nem tanítással, hanem továbbképzéssel töltenek majd el. Mi alapvetően ösztöndíj-lehetőséget kerestünk, ám családdal erre viszonylag kevés lehetőség nyílik. Végül a skót egyháztól kaptunk egy ajánlatot, amelynek köszönhetően egy kísérleti programban vehetünk részt, s kimondottan lelkészi munkát végzünk. Tehát nem ösztöndíjról van szó, de mégis van tanulmányi jellege, ezért nagyon bízunk abban, hogy a megszerzett ismereteket és tapasztalatokat az itteni közösségek javára is tudjuk majd hasznosítani.

– Mi azt mondjuk, hogy reményeink szerint bölcsességet fogunk tanulni – folytatta Rozgonyi Emőke. – Szerintünk igenis szükség van arra, hogy az ember időnként más látásmódot, más szemléletet is megtapasztaljon, mi ezt várjuk ettől az egy esztendőtől. Skóciát, ezt a helyet megimádkoztuk magunknak, imádságban kértük el az Úristentől. Mindenképpen menni szerettünk volna valahova, mert tíz év után kialakul az emberben az igény arra, hogy új ismeretekkel vértezze fel magát.

Rozgonyi Emőke arra a kérdésre, hogy az elmúlt évek során sikerült-e összetartó közösséget teremteniük Szentgyörgyvölgyön és Szécsiszentlászlón, nem ad egyértelmű választ. Mint mondja, ezt csak évek múltán lehet megmondani, a lelkészi munka ugyanis olyan, mint a szülői gondoskodás, az eredménye, vagy inkább a gyümölcse évek, évtizedek múlva érik be.

– Azt gondolom, amit emberileg meg lehetett oldani, azt igyekeztünk megtenni – folytatta a szentgyörgyvölgyi lelkész. – Amikor azonban azt látjuk, hogy a saját korlátainkba ütközünk, akkor valami belső kényszer arra ösztönöz bennünket, hogy tanuljunk a tőlünk okosabbtól, nálunk bölcsebbtől. Ezért kerestük a lehetőségét egy tanulmányi évnek, mert hisszük, hogy az majd hozzásegít bennünket átlépni az említett korlátokon.

Magáról a kísérleti programról a házaspár annyit árult el, hogy egy nagyobb közösségben több lelkésszel együtt, munkamegosztásban fognak szolgálni, így nem a teljes lelkipásztori munka hárul rájuk, csupán egy-egy területet látnak el. Távollétük alatt a szentgyörgyvölgyi és szécsiszentlászlói közösség sem marad ellátatlan, s nemcsak az ideiglenes helyettesítésükre sikerült megoldást találni, de közben – a Magyar Falu Program támogatásának köszönhetően – a szentgyörgyvölgyi parókia épületét is felújítják.