A déligyümölcsök hazájában a piacon

A legfontosabb, amiben különbözik a grazitól, hogy bár az árakat többnyire itt is feltüntetik, mégis lehet alkudozni, s ha merítesz annyi bátorságot, hogy megpróbálod lesrófolni a fizetendő összeget, engednek is 1-2 kunát. Az árak többnyire itt is magasabbak, mint a nagyobb üzletekben, s itt sem csak az őstermelők árusítanak, aminek a magyarázata az lehet, hogy ők általában saját portájuk előtt pakolják ki frissen szedett árujukat.

A mediterrán gyümölcskülönlegességek közül a legérdekesebb, amire le is csaptam, az a szentjánoskenyérfa termése, erősen hajazva az akácfa csokoládéval bevont maghüvelyére – többek szerint az íze is a csokira emlékeztet, ezt csak azért nem vitatom, mert ettem már sokféle aromájú édességet. Mindenesetre olyan kemény, mint a kő, a szegények eledeleként emlegetik, a Bibliában is szerepel: a tékozló fiú, miután elherdálta az apai örökségét, elette a disznók elől a takarmányként adott szentjánoskenyeret. A növény neve is bibliai eredetű, Keresztelő Szent Jánost ugyanis ennek a fának a termése mentette meg az éhhaláltól a sivatagban. Ha nem törik bele a fogunk, nekünk sem árthat, hiszen fehérjékben, vitaminokban gazdag. Az élelmiszeripar mindenesetre széles körben alkalmazza, levesporok, krémek, sajtok, felvágottak adalékanyaga, lisztjét használják cukorpótlónak, édességek készítéséhez, gyakran csokoládé helyettesítésére.

Fügét több változatban, nyersen, aszalva és kandírozva is kínáltak, bár pofátlanul megkóstoltam, de hál’ istennek nem vettem, mert útközben az őstermelők éppen fele áron adták, sőt, ha két csomaggal vettél, adtak egyet ingyen. Specialitásuk a fügekoszorú, a gyümölcsöt zsinegre fűzik, s közbe-közbe csempésznek egy-egy babérlevelet – inkább rovarriasztó és tartósító, mint ízesítő hatása miatt. Egyedül a szőlőre foghatjuk rá, hogy drágább volt, mint a magyar piacokon, igaz, nem ugyanazt a fajtát kínálták. Az éppen érésben lévő mandarin, a citrom és a gránátalma a magyar árak feléért kellették magukat, de az itt is divatos „szedd magad!” akcióban is megfeleződött a fizetendő összeg. Itt már nemcsak az olívaolajat, hanem az olajbogyót is be lehetett szerezni, bár az élelmes horvátok arra is meghirdették a saját kezű szüretet. A diocletianusi palota falához simulva egész bazársor kínálta a vásári termékeket, a még mindig kelendő napszemüvegeket, divatos nyári holmikat. A virágárusokhoz is beköszöntött az ősz, a rózsák, gerberák mellett a ciklámenek és a krizantémok uralták a kínálatot. S ami a legérdekesebb: a horvát piacon, a boltokban, az éttermekben ugyanúgy elfogadták az eurót, mint a kunát, az őstermelők a kis magánpiacokon mindkét árat feltüntették.