Meglepetés paprika, amit ajándék retró maggal honorálok

Így a Trabanttal Nagykapornakról érkezett úriembernek, lehet, meg se köszöntem rendesen az ajándékot, de arra emlékszem, hogy a régi falusi fajta paprika iránti sóvárgása nem enyhült. Nos, én már elkezdtem szedni a paprikamagot, a retró fajtából majd neki is készítek csomagot.

Az idei kertészeti szezonban nem minden zöldségemet tenném ki a kirakatba, a paprikatermés viszont elég szépen sikerült, persze amatőr kertészeknél sincs az a „rakott szekér”, amire nem fér valamennyi. Mi a paprikát olajban megsütve natúr egymagában is szeretjük, néha tojást is ütünk rá, fagyasztani is szoktam – télen esetleg egy kis hagymát sütök alá, ketchupot keverek hozzá és kész a lecsó. Végül megsütöttem az egész adományt, s kóstolgatás közben arra gondoltam, milyen jó lenne, ha kenyérre lehetne kenni… De miért is ne lehetne?! A sült paprikát (a leve nélkül) belepakoltam a turmixgépbe, s krémmé kevertem. Isteni lett! Pedig a paprikán, a kevés olajon és a són kívül nincs benne semmi. A zömét kis dobozkákban lefagyasztottam – milyen jó lesz majd télen például sült krumplihoz. Kipróbálok majd egy adagot olívaolajjal, libazsírral és fűszerekkel is, de egyelőre a natúr ízekért vagyok oda. Gyakran túlfűszerezzük az ételeinket, szinte teljesen mindegy, milyen alapanyagot használunk, ha megpuhulna, akár frottír törülközőből is készíthetnénk a pacalpörköltet.

Azt mondják, a hő hatására az ételek veszítenek az értékeikből. Egyes gasztronómus vitaminkurkászok szerint kevesebb kár esik az alapanyag B1-, és C-vitamin készletében, ha inkább rövid ideig sütjük-főzzük magas hőfokon, mint ha hosszú ideig alacsonyabbon. Persze a vitamintékozlás már jóval előbb elkezdődik, például a boltban beszerzett hervatag zöldségben erősen a nulla felé közelít a vitamintartalom, hiszen nem csak a hő, a fény is romboló hatású (főleg az A-, az E-, és egyes B-vitaminok esetében).

Egy szaklapban olvastam: a piros színű paprika háromszor, a zöld pedig kétszer annyi C-vitamint tartalmaz, mint a világossárga és a fehér színű fajták. A napfény nélkül érlelt termések ízetlenek, vitaminban, ásványi anyagban szegények maradnak. Nem véletlenül, hiszen a zöldségek, a napfény számukra káros hatása ellen, önvédelemből termelik az antioxidánsokat, így például a C-vitamint. Az üvegtáblák, fóliák alatt élő növényeknek erre nincs akkora szükségük, így a hajtatott zöldségek belbecse jócskán elmarad a szabadföldön termettől. A talaj minősége is fontos, jó talajon szebb, ízletesebb, aromásabb, tartalmasabb lesz a termés. Egyébként teljesen érett formájában – amikor a magok is érettek – tartalmazza a paprika a legtöbb vitamint.

A paprikáról magot csak a termés teljesen érett állapotában szedjünk. Drága Annus néni barátnőmtől úgy tanultam, a kiválasztott paprikát még leszedve is hagyjam 2-3 napot érni, majd miután eltávolítottam (és felfaltam) a húsát, a magházról mélyen kivésem az erezetét és eltávolítok róla minden nedves részt, ami penészedni, rothadni kezdhetne. Így, a már csak a magokat őrző gumót kis tányérra rakom, gyakran forgatom és hagyom teljesen megszáradni. Akkor lepergetem a magot, borítékba rakom s abban a szent pillanatban ráírom a paprika fajtáját, a gyűjtés évét – száraz helyen 4 évig is megőrzi csírázó képességét.