"Barbár szokás"

2019.07.28. 14:00

Miért és miképp kellett elégtételt venni? – Így párbajoztak elődeink Zalában

A 19. század utolsó harmadától felerősödött a párbajellenes társadalmi mozgalom. A párviadal 1879-ben bekerült a büntetőkódexbe. Ennek ellenére ez a „barbár szokás” nem ment ki a divatból az 1940-es évekig Zalában.

Simon Beáta MNL Zala Megyei Levéltára

Csattogtak a kardok és dörögtek a pisztolyok megyeszerte a laktanyákban, szállodák termeiben, erdei tisztásokon. A nemesek és a katonatisztek mellett ekkor már a megyei és városi hivatalnokság és értelmiségi réteg is tagja volt a „párbajképes” köröknek. „Párbajnak nevezzük azt a viadalt, amelyet két egyén, segédeik vagy tanúik jelenlétében s ezeknek előleges és közös megegyezésével előírt feltételek mellett, valamely sértésen alapuló kihívás eredményeképpen, ölő fegyverekkel vív” – olvashatjuk Clair Vilmos 265 paragrafusból álló híres Párbajkódexében. A párbaj célja nem az ellenfél megölése, hanem az úriember becsületén esett szégyenfolt lemosása volt.

Kardpárbaj 1909-ben Forrás: Fortepan/M. Földrajzi Múzeum

A fegyveres összecsapáshoz legtöbbször mulatóhelyi összeszólalkozás vezetett. Csáktornyán szórakozott Székely József vasúti mérnök és Varga Sándor bányaigazgató 1907-ben. Székely a Bodri kutyáról szóló nótát húzatta el Vargának, aki másnap kutyakorbáccsal támadta meg a mérnököt. Így terelődött lovagias útra az ügy. Az alsólendvai Koronában kétszer csaptak össze. Varga kardja hosszú vörös csíkot húzott a mérnök kezére, ő maga pedig egy lapos vágást kapott a nyaka alatt. Okot szolgáltatott párviadalra a nőkkel szembeni sértő magaviselet is. Brünnauer Árpád kanizsai kereskedő nővére védelmében hívta ki Tihanyi László gyógyszerészsegédet kardpárbajra 1909-ben. Brünnauer támadás közben megcsúszott, Tihanyi pedig végigvágott a hátán. A 25 centiméteres hosszú sebet három orvos másfél óráig varrta. Hivatali, politikai affér is lehetett párbaj kiváltója. Zalaegerszegen megyei tisztviselők Szegő Hugó járásbírósági albírót párbajra provokálták a Bárány éttermében 1899-ben, egyikük kalapját tüntetőleg az albíró terítékére tette. Drozdy Győző zalai nemzetgyűlési képviselő politikai okok miatt vívott párbajt egy rendőrkapitánnyal Budapesten 1925-ben. A feltételek között két golyóváltás szerepelt, a felek azonban egyszer sem éltek a lövés jogával, kibékülés nélkül távoztak. Somogyi Béla, a letenyei kerület volt nemzetgyűlési képviselője Hubay Kálmánt az összes nyilaskeresztes képviselővel együtt párbajra hívta ki 1939 nyarán, mert Hubay megvádolta a Rongyos Gárdát németellenes szabadcsapatok szervezésével.

 

Olykor komikus okok vezettek párbajhoz. Keszthelyen egy úr az étteremben rányomta a szomszédja cilinderének bélésére az „Ez az állat egészséges!” feliratú bélyegzőt 1905-ben. A pecsét nyoma feltűnt a pincéreknek, végül az egész vendéglő együtt kacagott. A cilinder tulajdonosa kérdőre vonta a tréfa elkövetőjét, melyből szóváltás és lovagias ügy lett. 1892-ben Feketevári szíjgyártómester a rendőrségtől akart kardot kölcsönözni, hogy Csillag Béla kanizsai fodrásszal megvívhasson, ott azonban elutasították. Kard hiányában bicskával támadták meg egymást a Kőnig kocsmában. A rendőrség a támadás pillanatában a gyilkos eszközöket kivette a kezükből.

Ritkán végződött halálesettel egy párviadal. Novák Géza főhadnagy súlyosan megsebesült egy kanizsai pisztolypárbajban, nagy szenvedések közt feküdt sokáig Alsópáhokon szüleinél, míg végül belehalt a golyó okozta sérülésbe 1907-ben. Az összecsapásokban a végtagsérülések, a mellkast és fejet ért vágások voltak gyakoriak. Nagykanizsán kávéházi összezördülés miatt egy ügyvéd és egy színész segédei kardpárbajban állapodtak meg könnyű olasz karddal, kar- és mellbandázsban, végkimerülésig. Heves összecsapások után a színész jobb vállán izmot érő, mély sebet kapott. Sümegi László kanizsai vasúti tiszt és Zechmeister Alajos honvéd önkéntes a Kereskedő Ifjak Egyletének helyiségében kardpárbajt vívtak 1897-ben, melyben utóbbi súlyos vágást kapott a háta közepén. Az utcán nagy csődület verődött össze, mert a sebek varrását nyitott ablak mellett végezték.

A katonatisztek a honvédség becsületügyi szabályzatának voltak alárendelve. Mivel minden harmadik tanult fiatalember egyben tartalékos tiszt is volt, vonatkozott rájuk a katonaságnál uralkodó párbajkényszer. Ha – akár a polgári életben – nem verekedtek meg, elvehették tőlük tiszti bojtjukat. Egy tartalékos tévedésből két hadnagy szobáját foglalta el a gyakorlaton 1909-ben, mire a tisztek nyomorult, aljas fráternek nevezték. A két tisztet két hónapi fogházra ítélték sértő fellépésért – a tartalékos ellen pedig becsületbírósági tárgyalást folytattak le a kanizsai 20. honvéd gyalogezrednél, mert nem kért lovagias elégtételt. Nem fogadták el védekezését, hogy feleségére és gyermekére való tekintettel kerülte el a párbajt, lefokozták közlegénnyé.

A megye egyik párbajgócpontja Keszthely volt. A lovassági laktanya tisztjei mellett a gazdasági akadémia hallgatói párbajoztak legtöbbször. A városerdőben két párbaja volt egymás után Hody Jenő elsőéves gazdásznak 1898-ban, aki egy táncmulatságon szólalkozott össze Gling József gazdásszal és Csorba Elemér orvosnövendékkel. Hody 8 centiméter hosszú sebet kapott a jobb karján Gling kardjától. A következő párbajnak súlyos feltételei voltak: pisztolypárbaj, háromszori golyóváltás, huszonöt lépés távolság, öt lépés avance (a lövés előtt engedélyezett megközelítő lépés). A pisztolypárbajnak nem volt eredménye, így elővették a kardokat. Hody a negyedik összecsapásnál 10-12 centiméter hosszú éles vágást mért Csorba fejére. A kanizsai törvényszék keszthelyi kiszállásakor gróf Niczky László és Steinprincz Gyula gazdászhallgatók ügyével akart példát állítani az elharapódzott párbajjárvány ellen 1925-ben. Mindkettőjüket 8-8 napi, Vácott letöltendő államfogházra ítélték.

Előfordult, hogy egy párbajnak évtizedek múlva lett nem várt következménye. Az Ebergényt birtokló Ebergényi István idősebb korában vette nőül Haxt­hausen bárónőt. Margit nevű leányukat tartották 1902-ben elhunyt édesapja örökösének, míg elő nem került Ebergényi elfeledett, még nőtlen korában, egy párbaj előtt írt végrendelete, melyben vagyonát unokaöccseire hagyta. A végrendeleti örökösök által indított perben a Kúria végül elutasította a keresetet, így az Ebergényi család vagyona Margité maradt.

A segédeknek nagy szerepe volt a megelőző tárgyalásokat és a párbaj lefolyását rögzítő jegyzőkönyvek elkészítésében, melyek bizonyították a becsületbeli ügyek lovagias elintézését. Sokszor újságokban is közöltették ezeket. A lovagias ügyek egy része pedig jegyzőkönyvileg nyert befejezést, nem került sor fegyveres összecsapásra. A korabeli párbajellenes vélemények szerint amíg „a paragrafussal és karddal mért becsület között különbséget tesznek a lovagias körök”, amíg a bíróságok a párbajt társadalmi kényszernek ismerik el és néhány napi államfogsággal meg lehet úszni, addig a megsértett férfi inkább a fegyveréhez nyúl, semmint pénzbírsággal szerezzen magának elégtételt.

Ezek is érdekelhetik