Múltidéző

2019.04.28. 07:00

Volt egyszer egy zalaegerszegi postapalota

Az első világháborút követő évtizedekben nagyszabású magán- és középítkezések alakították Zalaegerszeg arculatát.

Csomor Erzsébet

Ekkor készült el – a teljesség igénye nélkül – az olai templom, a zárda, a vasútállomás, valamint emelettel bővült a vármegye székháza. E program keretében épült fel 85 évvel ezelőtt az új Postapalota impozáns épülete is. A Széchenyi téren álló két­emeletes, későszecessziós stílusú középület tervezője Bernthaler Adolf Gusztáv (1874-1926) budapesti műépítész volt. Ő tervezte többek között az Óbudai Kisfaludy Színház épületét, és nevéhez fűződik a nyíregyházi posta terveinek elkészítése is. A zalaegerszegi Postapalotát a helybeli Fusch és Grósz építési vállalkozó cég építette fel 1923-1924-ben, a kivitelezésben több helyi iparos is részt vett.

A 20. század elején, önálló épület hiányában, az Aggápolda (ma: Erste Bank) épületében, bérelt helyiségekben működött a posta. Már 1909-ben felmerült egy új épület létesítésének terve, mert a felújításra szoruló, bérelt helyiségek szűknek bizonyultak, a posta és távírda a Magyar Paizs szerint „nyomorúságos állapotban volt”. Az építkezés ügyében három évig nem történt előrelépés, 1912-ben azonban a város polgármestere sajtóközleményt adott ki a Zalaegerszegen tervezett középítkezésekről, töb­bek között egy új postapalota építéséről. Az ekkor hozott közgyűlési véghatározat szerint „a város szépségét fokozó épület emelésével kíván gondoskodni, és súlyos közterhei dacára anyagi áldozatot is kész hozni”.

A zalaegerszegi Postapalota az 1930-40-es években Fotó: Göcseji Múzeum

A képviselők 6000 koronás támogatást szavaztak meg az építési telek megvásárlására. Az új postaépület emelésére a város központjában lévő Riegler-féle telek látszott megfelelőnek: a Széchenyi térre néző, a Mária utca (ma Ispotály köz) és a Berzsenyi utca által határolt terület. A kereskedelemügyi miniszter 1913 szeptemberének elején jóváhagyta a Riegler-féle ingatlan eladását, a kincstár 1913. november 1-jén meg is vásárolta az ingatlant, az 1914-re tervezett építkezést azonban el kellett halasztani az időközben kitört háború miatt. A kereskedelemügyi miniszter csak a háború befejezését követően, 1919. február 3-án engedélyezte a tervezett postaház felépítését, az viszont csak négy év múlva, 1923-ban kezdődött meg. Levéltári források hiányában nem ismerjük a tervpályázat teljes anyagát, és a sajtóban sincs nyoma a versenytárgyalási hirdetménynek, az épület tervrajzai és a költségvetés egyes részletei azonban megtalálhatóak a hiányosan fennmaradt iratok között.

A viszonylag keskeny – 35 méter hosszú és 28 méter széles –, téglalap alakú telken álló két­emeletes épület balra tükrözött L alaprajzú.

Három bejárattal rendelkezik: a főbejárat a Széchenyi térre, a két oldalbejárat egyike a Mária, a másik pedig a Berzsenyi utcára néz. A főbejárat fölött lekerekített timpanonban látható a magyar állami címer és a hivatal neve: M. KIR. POSTA. A földszinti, díszkerettel ellátott ablakokat dekoratív rácsok védik, az emeleten üvegosztó lécekkel tagolt nyílászárókat találunk. Homlokzatának díszítőelemei – ablak reliefek, az első és második emeleti ablakok közötti mezőben lévő konzolok, a kör alakú növényi ornamentika – a pécsi Zsolnay-gyárból származnak. Az ajtók és ablakok cseh gyártmányú üvegtáblái „szakszerű sima bemázolása tej­üveg módjára, eredeti üvegben hagyott keskeny keretezéssel” Fenyvesi Simon és Grünwald Ernő helybeli üveges mester műhelyében készültek el. Az épület földszinti homlokzatának egy részét és a lábazatot terméskővel burkolták, az emelet homlokzata vakolt.

A Széchenyi téri főbejáraton lehetett bejutni a tágas ügyféltérbe, ahonnan jobbról a postafőnök irodája, illetőleg a hivatali szobák és raktárak kaptak helyet. Balra került a pénztár, míg a telefonfülkéket a bejárati ajtó két oldalán állították fel. A Berzsenyi úti szárnyban alakították ki a házmesteri lakást. A táviratok feladása, telefonbeszélgetések bejelentése is a Berzsenyi utcai bejáróból nyíló helyiségben, a csomagküldemények fel- és kiadása viszont a Mária utcai részben történt, ugyanitt lehetett hírlapokat vásárolni. Az első emeleten több hivatali (telefon, távírda, raktár) és osztályvezetői szoba, tanfolyamterem, két vendégszoba és egy tisztviselői lakás helyezkedett el. A második emeleten alakították ki a tágas postafőnöki lakást, és ezen a szinten kapott szolgálati otthont négy postatisztviselő is a családjával.

A zalaegerszegi Postapalota tervrajza Forrás: MNL Zala Megyei Levéltár

Az 1924-ben elkészült, modern, tetszetős épületet hivatalosan 1925 tavaszán vette át Sanits Sándor postafőfelügyelő, postafőnök. Az átadásra Zalaegerszegre érkezett Budapestről Bierbauer István műszaki főigazgató és Schanner Jenő postafőmérnök, Pécsről a posta kerületi főigazgatója, dr. Mayer József. „Miután Bierbauer főigazgató átvette az iparosoktól az épületet, azt átadta Mayer főigazgatónak, aki viszont Sanits postafőnöknek adta át” – tudósított a jelentős eseményről a Zalai Közlöny.

A hivatal az Aggápoldában bérelt helyiségekből 1925. május 10-én költözött át véglegesen az új épületbe. A posta nagy forgalmat bonyolított le. 1930-ban a telefon-előfizetők száma elérte a háromszázat, ami az akkori lakosság két százalékának felelt meg, s ez országosan is magas előfizetési arányt jelentett. Több városkörnyéki jegyzőséget is bekapcsoltak a zalaegerszegi telefonhálózatba.

A Postapalotának nevezett intézmény a zalaegerszegi városközpont egyik reprezentatív épülete lett. Szép, felújított homlokzatával ma is értéket képvisel, igazi színfoltja a városnak.

Ezek is érdekelhetik