Életmódváltásról, táplálkozásról, mozgásról – Manninger Beátával beszélgettünk

Aki tartósan szeretné magát jól érezni, és fontos számára az is, hogy jól nézzen ki, 80 százalékban az étkezéssel, 20 százalékban a rendszeres mozgással tehet céljai eléréséért – vallja Manninger Beáta életmód- és sporttáplálkozási tanácsadó. „Jól egyél, hogy jól legyél” – fogalmazza meg mottóját a szakember, akit a legtöbben a média világából ismerhetnek, hiszen 28 éves pályafutás áll mögötte televíziósként. A közelmúltban egy nagy váltás következtében új területtel kezdett el foglalkozni – ám valójában „csak” annyi történt, hogy az életében mindig is meghatározó sport és egészséges táplálkozás immár a hivatása lett.

– Mivel édesapám 1-es típusú cukorbeteg volt, én úgy nőttem fel, hogy e betegségről már gyerekként sok mindent meg kellett tanulnom. Tizenéves koromban versenyszerűen sportoltam, így eleve sokat foglalkoztam a megfelelő táplálkozással, és a családi érintettség miatt az is nagyon érdekelt, a cukorbetegség mitől alakulhat ki. Folyamatosan próbáltam egészségtudatosságra ösztönözni a környezetemet, de 45 éves koromban jött el az ideje annak, hogy egy merész lépéssel, a Duna televíziós munkámtól elbúcsúzva szakmát váltottam – bízva abban, hogy végzett életmód- és sporttáplálkozási tanácsadóként ugyanúgy sikerre tudom vinni az elképzeléseimet, mint korábban a média számos területén. Most is az emberekre fókuszálok, immár az egészségtudatosság terepén.

Három célcsoporttal foglalkozom április 1-jétől egy budapesti belvárosi klinikán: a diabéteszesek életminőségének javításával a táplálkozás révén (természetesen orvosi stáb támogatásával), valamint a túlsúlyos gyerekekkel és a változókorban lévő hölgyekkel, az ilyenkor megjelenő súlyfelesleg elleni küzdelemmel – foglalta össze Manninger Beáta. Mint elmondta, komplex, hat hónapos programot dolgoz­tak ki, mely során megtanulnak helyesen enni az érintettek, úgy, hogy ne legyenek éhesek, és tápanyagot, nem üres szénhidrátot fogyasztanak. Mindezt konzultáció és a célok meghatározása előzi meg.

– Természetesen a folyamatok mentális oldalával is foglalkozni kell. Például egy változókorban lévő hölgynél, aki bár világéletében vékony testalkatú volt, és most azzal szembesül, hogy más tünetek mellett felesleges zsírmennyiség jelenik meg rajta, nem lehet azzal kezdeni, mit tilos mától ennie, vagy milyen sokat kell sportolnia. Szintén nem lehet egy 60 éves cukorbetegnek előírni, hogy naponta járjon konditerembe. A lényeg a fokozatosság: miképpen lehet beilleszteni a napi rutinba a sportot, s lépésről lépésre lecserélni az eddig esetleg nem megfelelően megválogatott élel­miszereket. Annak semmi értelme, hogy kezdeti túlterheléssel egy életre elvegyük valakinek a kedvét a sporttól. Illetve egy példa a táplálkozás területéről: én ugyan preferálom a hal fogyasztását az ome­ga3-tartalma miatt, de nem lehet ráerőltetni a halat arra, aki még a szagát sem viseli el. Ellenben a köretek gondos megválogatásával, az édesburgonya, a cékla, a zeller, a paszternák változatos felhasználásával, a fehér liszt, a cukor elhagyásával már szép eredményeket lehet elérni. Tehát könnyen beszerezhető természetes élelmiszerek fogyasztását javaslom, ami nem kerül többe, mint amit mondjuk havonta elkölt valaki nasira.

Beáta életének fontos része a sport, rendszeresen fut, ám a túlsúllyal küzdő pácienseknek a futást, de még a kocogást sem javasolja, mert ez térdízületi problémákhoz vezethet. Ehelyett a sétát mint különösen hatékony mozgást célszerű eleinte beilleszteni a napirendbe; sokat segíthet már az is, ha nem autóval járunk dolgozni. Bármilyen mozgást is választ valaki, a fokozatosság a lényeg: először 15-20 perc, heti legalább három alkalommal, azután lehet előrelépni.

– Kimenni a hétvégén a szabadba, kiszabadulni időnként az online világból, ez nem pénz, hanem szemlélet kérdése. És az is, hogy ne „csoda­bogyókkal” akarjunk rapid gyorsasággal eredményt elérni. A türelem fontos, az életmódváltóknak mindig elmondom: 30 nap kell ahhoz, hogy könnyebbnek érezzék magukat, és már lássák az eredményt. Ami a fiatalokat illeti, a példaadás, a szülők felelőssége óriási. Ezért is szeretném hangsúlyozni, hogy az emberek ne írják le magukat 40 éves kor felett, ne azt vallják beletörődően, hogy „jó lesz az már úgy, ahogy van”. Kezdjék el építeni, fejleszteni magukat, és ne féljenek váltani! Hiszen aki nem indul, nem is érkezik meg…