A Csiga tanösvényen jártunk Gál Sándor erdésszel

A Néna-völgyi, a szentpéterföldei, az olgamajori, a vétyemi, a Márki-erdőbeli barangolások után a zalakarosi hegy közelébe utaztunk, ahol egyfelől a nemrég felújított kilátó volt a támpontunk, másfelől a Csiga-túra névre hallgató tanösvény, melyen Gál Sándor területvezető erdész kalauzolt végig bennünket. Ismét bebizonyosodott Fekete István mondandója: „Ebben nem csalódsz. Nem beszél, hát nem is hazudik, nem ígér, mégis odaadja mindenét, nem szól, mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott.”

– A Csiga-túra tanösvény zömében tölgyféle fák, kisebb számban juhar, kőris, hárs, cser együttélése között vezet. A tölgy a bútoripar számára nagyon értékes fafaj – kezdte a kalauzolást Gál Sándor. Kis csapatunkat egyébként elkísérte Steyer Edina, a Zalaerdő Zrt. munkatársa. Tőle tudjuk, hogy a Csiga-túra ösvény a lassú haladás jelképe, hiszen a kialakítói azt szeretnék, ha minél ráérősebben adnánk át magunkat az élménynek, ha erre járunk. Tíz állomást érintve körülbelül másfél kilométer hosszan van rá lehetőségünk, de ezalatt szinte pontos keresztmetszetét kapjuk a dél-zalai erdők flórájának, faunájának.

– Három éve létesült, akkor az év tanösvénye lett. Ismeretterjesztő állomásaink interaktívak, a gyerekek számára is vonzó játékos feladatokkal. Önállóan vagy vezetett túra keretében is végig lehet járni – folytatta az egyébként többszörösen kitüntetett, országos elismeréssel is rendelkező, amúgy négy fiút felnevelő erdész, miközben pintyek jól hallható, kedélyes hangzavara mellett hatolunk az általában 25 méternél magasabb fák közösségét jelentő szelíd rengetegbe. – Cinegefélék a gyakran előforduló madarak még a középkorúnak tartott, telepített erdőben, hiszen ezek a kocsányos és kocsánytalan tölgyek majdnem 80 évesek, a vágásidejük pedig 130 évnél kezdődik.

A környéken már nincsen vad erdő, az erdőfelújításról a szakemberek gondoskodnak. A terület valamikor a veszprémi káptalan birtoka volt, a papi birtoktesthez tartozott, akkor ők gondoskodtak az újulatról. Akkoriban még a cser és az akác is jelen volt. A cser jelenleg is nagy mennyiségben található, az akácot igyekeznek kiszorítani, de még előfordul. Hol is járunk pontosan?

„A tanösvény Zalakarostól nyugatra, Zalamerenyétől pedig délkeletre található a 80-as években kialakított, nagyjából 100 hektáros Zalakarosi Parkerdő területén, interaktív tábláin megismerkedhetünk egyebek mellett az erdő gazdasági és védelmi szerepével, közjóléti feladataival, a Zalakarosi Parkerdőben fellelhető gombákkal és erdei állatokkal, a hangostáblán pedig meghallgathatjuk az egyes madárfajok »énekét«. A tanösvény újdonságai az egyedi tervezésű relaxációs hullámpadok, de találkozhatunk interaktív kockaforgatós padokkal, ülőhelyekkel. A tanösvény tervezésénél és kivitelezésénél olyan megoldást választottunk, amely lehetővé teszi, hogy a létesítmény rendeltetésszerű használata, valamint az építési munkái az erdei élőhelyet és életközösséget, illetve a faállomány felújuló képességét csak a legszükségesebb mértékben befolyásolják” – olvashatjuk a Zalaerdő honlapján.

Közben gombák kerülnek elénk. Az interaktív erdei játékokon tájékozódhatunk róluk, Magyarországon körülbelül 4000 fajt tartunk számon, ezen a tanösvényen és környékén több száz faj található. A tájékoztató táblán pedig meglepetéssel olvassuk, hogy a világon a legnagyobb élőlény az ehető sötét pikkelyes tuskógomba. (A mi tuskógombánk édestestvére.) Kiderül, nem az a gomba, amit annak hiszünk, hanem a telep, a micélium, ami a gombatestet adja. A szóban forgó gombafaj egyetlen egyede 9,6 négyzetkilométert fed be valahol az Egyesült Államokban.

– Ez egy aranytinóru – emelte fel a keze ügyébe kerülő, jóval kisebb példányt kalauzunk. – A fajcsoportba tartozik a molyhos tinóru is, mind a kettő ehető.

Az ösvényeken a frissen szerzett ismereteink birtokában felfigyelhetünk a furcsa fehér foltokra, amelyekről csak kevesen tudják, nem ömlött ki semmiféle fehér folyadék, nem ürüléket látunk, hanem gombafonáltelepet. Gál Sándor úgy véli, a vadak nem szeretik a gombát, körbetúrják, de otthagyják.

– Megoszlanak a vélemények, a tanáraimmal is sokat vitatkoztunk erről – közben vargányás lelőhelyen haladunk át, a figyelem tehát kiélesedik. Sajnos nem volt szerencsénk. A szánkópálya 100 lépcsőjéhez érünk a Csikó-tilosban, a névadás eredetét nem sikerült még kinyomozni. A szintkülönbséget eredetileg deszkalépcsővel egalizálták ki, 1995 körül betonozták, hogy ne vigye el a csapadék. Ennek megfogására szolgál a nagy vízgyűjtő területtel rendelkező záportározó, amely felfogja az amúgy a városra zúduló vizet. Forrásban nem gazdag terület, a Kurug-hegyen van egy erdészforrás, rendbetétele folyamatban van. (Valamikor több malom is tevékenykedett a környéken, ma a Pálos malom működik a forrástól pár száz méterre.)

A felújító vágáson átjutva, kellemes kört megtéve a kilátótól balra, észak felé indulva jutottunk el a rangrejtve élő öreg facsoporthoz. A hegyi szilről van szó. (Három szilfajt tartanak számon hazánkban, a mezeit, a hegyit és a vénicet.) 2013-ban az év fája címre pályázott egyik somogyi testvérük. Ilyen idős példányok együtt nincsenek sehol az országban, ezen a részen is mementónak hagyták meg. Fertőző betegségek tizedelték a hatvanas években. Kemény fájából régen kocsikerékagyakat készítettek. Hullámos évgyűrűszerkezete miatt nehéz hasítani. Kisebb erdőfolt előtt álltunk kissé megilletődve, a matuzsálemek egykedvűen lengették ágaikat az alig érzékelhető légjárásban. Körülöttük erdei ciklámen, erdei holdviola, kétlevelű sarkvirág súrolta a bokánkat.

Megnézhettük Gál Sándor alakuló csemetekertjét, ahol a vadon termő gyümölcsöket szeretné bemutatni. A vadalma ottjártunkkor éppen hogy érésnek indult. Barkócaberkenyék, házi berkenyék köszöntek ránk közben, amelyek lassan fordulnak termőre, az erdész reméli, mielőtt nyugdíjba megy, megkóstolhatja. Itt minden magról van, nincs oltvány.

Mediterrán jellegű növényhez zarándokoltunk végül, elterjedésének legészakibb határa a karosi hegy, ennél északabbra még nem regisztrálták. A lónyelvű csodabogyóhoz volt szerencsénk, a levele a módosult szár, a levélhón­aljban teremnek a piros bogyók.

A bakancsos turisták, a vadászok békés egymás mellett élése garantált, holott a parkerdő maga is vadászterület, tudtuk meg már visszafelé bandukolva.

– A kettő nem üti egymást, mivel télen kicsi a kirándulóforgalom, magasles nincs is ezen a részen – Gál Sándor jelezte, az őzek, szarvasok, vaddisznók, rókák jellemzőek, utóbbiak a városba is bemerészkednek. – A róka a világon mindenütt urbanizálódik.

Újfent elgondolkodunk a vadászat morális kérdésein, jóllehet tisztában vagyunk a vadgazdálkodás szükségességével.

Gál Sándor gondoskodott az elhivatott utánpótlásról, gyermekei közül többen hasonló pályát választanak. Ezt már a kilátó melletti kerthelyiségben tudtuk meg, ahol lehetetlen ellenállni a kemencében sült csülöknek. Ha arra járnak, önök se tegyék, hagyják, hasson az érzékeikre mindaz, amit a természet elénk tár. Ha vigyázunk rá, s nem élünk vissza a vendégszeretetével.