Bútorok görbe fából: A fémtől a fához pártolt Nagy András

A városi panel kilencedik emeletéről régi fagerendás falusi parasztházba költözött másfél évtizede, mondhatni ez volt az első lépés.

– Műhelynek szántam a házat, de beleszerettünk és odaköltözünk, az ágyunkat már én készítettem magunknak, valahogy így kezdődött – mesélte a milejszegi ház után pár éve Kislengyelben letelepedett 42 éves Nagy András, akit munkája is a fához kapcsolja, bútoralkatrészt gyártó cégnél keresi a kenyerét.

Ahogy visszaidézi, az ágy aztán megtetszett az ismerősöknek, következtek az újabb darabok, mind egyedi. Nagy András ugyanis a lehető legkevesebb megmunkálással alkot, a bútorokban legfeljebb a szélezetlen deszkák jelentik a geometrikus formát, a többit pedig ágak összeválogatásából alakítja ki. Hol csak díszítés, máskor szerkezeti elemmé alakul.

– A szabálytalan alakzatok fogtak meg, úgy érzem, attól szép, ha girbegurba – magyarázta. – Aztán az ágyak után már szekrényt is készítettem, meg egyre többféle bútort, ki­egészítőt. A szerkezet elkészülte után építem fel az ágakból a többit, ehhez rengeteg fát válogatok át, amíg megtalálom az odaillő darabokat.

Amit elképzelek, azt addig próbálom, amíg megvalósítom, megesett, hogy négyszer szétszedtem, összeraktam a bútort, amire láttam, hogy olyanná vált, amilyennek megálmodtam. A megrendelőnek se engedek, ha nem egyezik az elképzelésünk, eddig azonban mindig elégedettek voltak a végeredménnyel, sőt barátságok alakultak ki az együttgondolkodásunkban – mondta. – Ha elém kerül egy fa, szinte látom, hogy mi rejtőzik benne: asztal, szék vagy akár gyertyatartó, mert a fa megmutatja, mi akar lenni – fogalmazta meg alkotói hitvallását Nagy András, aki szerint a fa ősi, csodával bíró dolog, ami melegséget sugároz. – Minden munka kihívás, meg kell a fát érezni, és én megérzem, ezért segítek, hogy a tűzre szánt ágak tovább élhessenek velünk. Szeretek a halott fának új életet adni – mondta.

A görbefa bútorok súlyukkal is tekintélyt parancsolnak, ami lapra szerelt világunkban nem jelent előnyt. A kislengyeli mester azonban oldható kötésekkel illeszti össze remekeit, így aztán az sem volt ritka, hogy elemes bútorként postai küldeményekben utazott még a határon túlra is a portéka.

A fa festéséhez több árnyalatos színezett lakkot használ, a csiszolás pedig a változatos formák miatt sokféle színt mutat, szabálytalan, akár az egész bútor. A folyamatból adódik, hogy két egyforma darab nem készül, nem is készülhet és a munka is sokkal tovább tart.

Nagy András fantáziáját szinte minden anyag megmozgatja, így épített már kemencéket is, a fürdőszobai mérethez igazított medencéjüket – mert kádnak ne nevezzük – pedig kövek, lapok ezreiből állította össze. Érdekes lenne elképzelni egy olyan házat, aminek minden darabját ő készíti el, az utolsó bútordarabig, minél több részét görbefából. Nincs kétségem, lesz ilyen…