Horthy Miklós zalai látogatásai

A róla kialakult képet mind a mai napig meghatározza az a körülmény, hogy amíg több mint két évtizeden át tartó kormányzósága alatt tudatosan törekedtek egyfajta Horthy-kultusz megteremtésére, addig a soron következő nyilas, majd pedig a kommunista rezsim elszántan igyekezett azt lerombolni. Nem csoda hát, hogy személyét még ma is számtalan mítosz vagy tévhit övezi, és az egykori kormányzó megítélése kapcsán időről időre parázs viták lobbannak fel.

Az Osztrák–Magyar Monarchia végnapjaiban flottaparancsnokként és – a széles körben elterjedt tévhittel szemben nem ellentengernagyként, hanem – altengernagyként nyugállományba helyezett Horthy a szegedi ellenkormány hadügyminisztereként lépett politikai pályára. A részben katonatisztekből szervezett Nemzeti Hadsereg fővezéreként rövidesen függetlenítette magát a kormánytól, és az angolszász hatalmak diplomatáinak támogatását is megnyerve, néhány hónap alatt a belpolitikai élet megkerülhetetlen tényezőjévé nőtte ki magát.

Mivel a győztes hatalmak tiltakozása miatt az újonnan szerveződő független Magyarország államfőjeként a Habsburg- dinasztia tagjai nem jöhettek számításba, a régi, királyhű arisztokrácia is kénytelen volt beletörődni abba, hogy a nemzetgyűlés 1920. március 1-jén Horthy Miklóst választotta kormányzóvá. Államfőként általában távol tartotta magát a napi politikai csatározásoktól, kormányzói hatalmát pedig kezdetben meglehetősen szűkre szabták, ám ennek ellenére befolyása és tekintélye miatt a fontos ügyekben nem születhettek döntések az ő egyetértése nélkül.

Az államfő személye köré épített kultusz erősítéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy a kormányzó rendszeresen járta a vidéki Magyarországot, részben hivatalos kötelezettségeinek eleget téve, részben magánutazásai alkalmával. Horthy rendszerint a Turán elnevezésű különvonattal utazott, általában felesége kíséretében. Dunántúli útjai során számos alkalommal Zala megyében is megfordult, itteni látogatásairól a helyi és az országos sajtó egyaránt terjedelmes tudósításokban számolt be. Persze ezek szinte szóról szóra megegyeztek, hiszen a lapoknak a Magyar Távirati Iroda által gondosan megszerkesztett anyagot kellett átvenniük.

Zala megyei utazásai alkalmával Horthy Miklós többször is járt Nagykanizsán és Zalaegerszegen. Így például az 1921-ben tett dunántúli körútján is felkereste a két várost. A hivatalos közlemények szerint június 5-én reggel pontban 8 órakor futott be a kormányzó különvonata a nagykanizsai vasútállomásra, ahol már hatalmas tömeg várta megérkezését. A katonai tiszteletadás után a város nevében dr. Krátky István főjegyző üdvözölte a magas rangú vendéget. A kanizsai ünnepség végén Horthy és kísérete Letenyére is ellátogatott, ezt az utat már gépkocsival tették meg. Konvojukat a közbeeső falvak lakói virágesővel és éljenzéssel fogadták. Néhány órával később a kormányzó már újra különvonatán ült, és nem sokkal délután egy óra előtt érkezett meg Zalaegerszegre. A vasútállomáson Zala vármegye alispánja, Kolbenschlag Béla beszéde után a kormányzó a városházára hajtatott, ahol Czobor Mátyás polgármester tolmácsolta a város hódolatát. A megyéből érkezett különféle küldöttségek üdvözlőbeszédei után az Arany Bárány szállodában rendezett díszebéd következett. Horthy még megtekintette a helyi sportolók atlétikai versenyét is, majd az esti órákban folytatta útját Szombathely irányába.

1923 áprilisában ismét Nagykanizsára látogatott, ekkor a hatodik gyalogezred zászlószentelő ünnepségére kapott meghívást. A kormányzó ünnepélyes fogadása után a szertartásra az alsóvárosi templomban, illetve a templom előtti téren került sor. A tiszti étkezdében tartott díszebéd után Horthy leleplezte az ezred Zrínyi Miklós emlékére készíttetett emléktábláját, a délután hátralévő részében pedig a városházán rendezett fogadáson vett részt. Az esti órákban megtekintette a Polgári Egylet műsorát és még aznap visszautazott a fővárosba.

A kormányzó több alkalommal megfordult Keszthelyen is, például 1923 júliusában népes fővárosi küldöttség élén a Helikon első megrendezésének 100. évfordulója alkalmával tartott kétnapos ünnepségen vett részt. Tíz évvel később a kormányzó szomorú kötelességének tett eleget, amikor 1933 májusában azért utazott Keszthelyre, hogy részt vegyen a 83 éves korában elhunyt Festetics Tasziló herceg gyászszertartásán.

Amikor Zala megyében olajat találtak, az egész ország megismerte az olyan, addig világtól elzárt kis falvak nevét, mint amilyen Lispeszentadorján is volt. A kitermelés megindulása után a különféle helyi és országos lapok tudósítói rendszeresen járták a vidéket, hogy beszámolhassanak olvasóiknak az olajkitermelés által elindított gazdasági és társadalmi változásokról. De az ország politikai vezetői is szívesen jöttek Zalába, hogy a helyszínen méltathassák a kormányzat újabb gazdasági sikereit. Ez elég nagy áldozatvállalással járt akkoriban, hiszen a környék közlekedési viszonyai katasztrofálisak voltak, a magas rangú vendégek autói gyakran elsüllyedtek a sáros utakon, és lovakkal vagy ökrökkel kellett kivontatni járműveiket. Horthy Miklós 1938 júniusában vállalkozott arra, hogy felkeresi a zalai olajkutakat. Vonattal csak Csömödérig utazhatott, ahol a miniszterek és államtitkárok társaságában már várta őt Ralph P. Bolton, az amerikai Standard Oil Company of New Jersey magyarországi elnöke és dr. Papp Simon, aki magyar részről irányította a kutatásokat. A küldöttség ezután autón közelítette meg a helyszínt, a híradások persze ezúttal mélyen hallgattak az útviszonyok okozta esetleges kellemetlenségekről.

A háború kitörése után az idősödő kormányzónak már jóval kevesebb ideje maradt vidéki körutazásokra, s ezek alaposabb feltárása is várat még magára.