Festménnyel rendezte barátja számláját a kanizsai művész

A múlt század derekán pályája a zalai megyeszékhely művészeti, szellemi életét gazdagította. Fia, Endre és unokája, Tamás szintén képzőművész lett. De mi maradjunk egyelőre a zalai nagypapánál, akinek emlékére díjat is alapított a Zrínyi Miklós Gimnázium.

Kaposi Antalnak (1908–1978) a Képzőművészeti Főiskolán 1926 és 1930 között két reform­tanár, Csók István és Vaszary János volt a mestere, akiket nem sokkal később eltávolítottak a főiskoláról. A frissdiplomás fiatalember 1931-ben a római tanulmányútra távozó, s eközben elhunyt Göbel Árpád festőművész utódaként került Zalaegerszegre, a Deák Ferenc Reálgimnáziumba (a mai Zrínyibe) rajztanárnak. Közel két évtized múltán, 1950-ben a pedagógiai gimnáziumba (később tanítóképző) helyezték át.

– Nem volt harsány személyiség, de éber tekintettel járta a várost és a környező dombokat, hogy egymásba mosódó színei­vel megörökítse a pillanatok hangulatát – jellemzi az alkotót dr. Kostyál László művészettörténész, a Göcseji Múzeum igazgatóhelyettese. – A Deák gimnáziumban a keze alatt ismerkedett meg a mintázás alapjaival Németh János is, akiben ma Kossuth-díjas keramikusművészünket tisztelhetjük. Kaposi Antal a festészet és a tanítás mellett ismeretterjesztő előadásokat tartott a Közművelődési Egyesület égisze alatt, tagja volt a Dunántúli Szemle zalai szerkesztőbizottságának, és részt vett a későbbi múzeumot megalapozó Göcseji Gyűjtemény szervezésében. Ő festette az egerszeghegyi kápolna Madonnáját is.

Utóbbi festmény megszületésének nem mindennapi körülményeiről az egykori tanítvány, a Nemzet Művésze, Németh János mesél. Ő 1944-től 1952-ig volt a gimnázium diákja, a nyolcosztályos képzés keretében.

– A magyart Bucsis Tibor tanította nekünk, aki Egerszeghegyen bérelt a ferencesektől birtokot a kápolna mellett, de valamiért nem tudta fizetni a díját – idézi fel a régi történetet a keramikusművész. – Gondolt egyet, s megkérte Kaposi Antalt, fessen a ferenceseknek egy oltárképet, hátha akkor elengedik a tartozását. Kaposi el is készítette a Madonna a szőlőmunkások között című művet, s a barátok elfogadták fizetség fejében. A kép a mai napig ott van az egerszeghegyi kápolnában. (Jelenleg felújítás alatt áll az épület.)

Szakkört sajnos nem vezetett, de az órákon változatos képzés folyt, mintázni is tanította az alsós diákokat.

– Emlékszem, feladatul kaptuk Munkácsy Mihály Köpülő asszonyának megmintázását – folytatja a keramikusművész. – Az egész osztály tőlünk, apám kályhásműhelyéből vitte az agyagot, így aztán nagyon igyekeztem, hogy ne valljak szégyent. A „lecke” jól sikerült, így az osztálytársaimét is megcsinálhattam… Amikor meg portrékészítés volt a feladat, kikérte a katedrához az általam formált Petőfi-fejet, s azon magyarázta el az osztálynak a formák, arányok mikéntjét. Tulajdonképpen ekkoriban kezdett a kezemhez nőni az agyag. Amit csak láttam magam körül, lovat, kutyát, katonát, agyagba formáztam, hamarosan minden időmet erre fordítottam.

Kaposi Antal alakját felidézve Németh János úgy fogalmaz, tipikus polgár, úriember volt.

– Elegáns, jó modorú, halk szavú tanár, aki semmiféle különc­séggel, művész allűrrel nem bírt. Soha nem fitogtatta, hogy művészeti főiskolán végzett. Kedves volt, korrekt és szerény, oda­figyelt a gyerekekre. Szerettük.

Kaposi Antal 50 zalai év után Esztergomba került, a tanítóképző tanára lett nyugdíjazásáig. Festőként ekkor teljesedett ki, halálát követően, 1979-ben gyűjteményes kiállításon mutatták be életművét.

Még a zalaegerszegi évek elején, 1939-ben született meg fia, Endre, aki szintén művészpályára lépett. A festészet mellett xeroxgrafikával, kollázs­szobrokkal, fotózással és írással is foglalkozott. Az esztergomi tanítóképző intézet tanáraként, majd 1986–1991 között főigazgatójaként ténykedett, jelentős fotó-esztétikai tanulmányokat publikált. Tavaly novemberben hunyt el Esztergomban. Ő volt a művésztriász középső tagja, aki több mint negyedszázaddal élte túl saját fiát. Kaposi Tamást (1966–1991) generációja kiemelkedő tehetségeként tartották számon, ám egy tragikus autóbaleset lezárta mesteriskolai tanulmányait. Mindössze 25 évet élt, de így is mintegy száz táblaképen és számos grafikán hagyta nyomát tehetségének. A kritikusok felsőfokon méltatták misztikus tájait, expresszív hevületű kompozícióit.

A három Kaposi, az apa, a fiú és az unoka műveiből tíz évvel ezelőtt, Kaposi Antal születésének centenáriumán Esztergomban rendeztek kiállítást, fejet hajtva a háromféle, mégis egygyökerű művészpálya előtt. Aminek eredője innen indult el, a zalai dombok közül.