A kanizsai Csuha Péter nem csak a lábát lógatja: sokféleképpen repül a levegőben

Péterre jelenleg légiforgalmi irányítóként számítanak, s rengeteg elfoglaltsága miatt elektronikus levélben mesélte el, milyen szerencsék sorozata lendítette előre a pályáján.

– Gyermekkorom óta lenyűgöz és leköt bármi, ami a repüléssel kapcsolatos

– írta. – Már óvodásként az volt a kedvenc programom, ha kimehettünk a nagykanizsai vagy a zalakarosi repülőtérre, hogy néztem a fel- és leszálló gépeket. Minden környékbeli repülőnap állandó vendégei voltunk a szüleimmel, kis túlzással jobban vártam ezeket az alkalmakat, mint a karácsonyt. Ha pedig nyaralni mentünk, akkor szinte minden apró repülőteret felkerestünk.

A repülés iránti vágya fokozódott, amikor utasként először lehetősége adódott felülni egy gépmadárra. Kivételes lelkesedését látva Solymosi Tibor és Ferinc Vince időnként egy sárkányrepülő fedélzetéről is megmutatta neki a várost.

– „Pilótakarrierem” öt éve kezdődött, amikor vitorlázórepülő

- pilóta képzés indult Kanizsán. Emlékszem: április 28-án szálltam fel először. Az első egyéni alkalom egy Góbé típusú vitorlázógépben meglepetésként ért, kellő izgalommal, de magabiztosan vágtam neki. Nyugodt volt az időjárás, könynyed a leszállásom. Majd a „B” kategóriás vizsgám teljesítése mellett kipróbálhattam a műrepülést, amit imádtam. Bukfenc, orsó, a fák tetejét súroló fordulók. Ekkor ismerkedtem meg az Európa-bajnok Dolhai Krisztiánnal, akitől rengeteget tanultam. Sajnos a vitorlázással az élmények ellenére csak egy szezonra szólt a kapcsolatunk, hisz a fővárosi repülőgépész egyetem mellett kevés idő jutott rá.

Péter kedvese, Szabó Gabriella szintén rajong a repülésért. Rendszeresen jártak különféle versenyekre, négy éve éppen a Matkópusztán rendezett ultrakönnyű repülők világbajnokságán ismerkedtek meg. Majd egy év múlva a lengyel Európa-bajnokságon a hölgy navigátorként, párja pedig a földi kisegítő személyzet tagjaként támogatta a magyar válogatottat.

– Dolhai Krisztián egy ultrakönnyű motoros vitorlázógép tervezésébe is bevont

– fogalmazott Péter. – Ez remek lehetőség volt, hogy a modern repülőgépgyártás és -tervezés gyakorlati oldalába bepillantást nyerjek. Egy ilyen kivételes szakmai kihívást követően pedig újabb szerencse ért. Egy internetes játékban műrepülést nyertem a műrepülés ikonjával, a világbajnok Besenyei Péterrel. Élmény a köbön, amit átéltem. Hihetetlen, micsoda erő tombolt a gépben, úgy emelkedtünk, mintha vízszintesen repülnénk. Besenyei Péter precíz repülése lenyűgözött. A figurák közben látta, milyen jól bírom, így extrémebb manővereket is végzett.

Aztán Csuha Péter párjával a repülés egy újabb ágát, a siklóernyőzést is kipróbálta. Tavasztól szeptemberig a hétvégéken egy csapat tagjaiként gyakoroltak. A földi ernyőkezeléstől a dombos lesiklásokon keresztül igyekeztek az apróbb technikákat is elsajátítani.

– Bejártuk a főváros környékének kis településeit, ahol szép dombok vannak, a sok mászás révén rengeteget mozogtunk és egy remek társaságot ismerhettünk meg – mesélte. – Ezután jöhettek a magas startok, ahol olykor 500 méter magasból kezdtük a repülés. Ahhoz, hogy újabb céljaink legyenek, felszerelésre volt szükség, ami biztonságos ernyőből, egy kényelmes beülőből és egy mentőernyőből állt. Innentől önállóan repülhettünk, a saját döntéseinkben bízva. Gyűltek a repült órák, a siklás kikapcsolt és feltöltött energiával. Olykor akadtak nehézségek, előfordult, hogy hiába másztunk fel a húszkilós csomagunkkal a hegyre, a szeles idő miatt meghiúsult a repülés.

A tavalyi év viszont gyönyörű túrákat tartogatott a fiatalok számára. Olyannyira megfertőzte őket a sportág, hogy télen, vastagon felöltözve, –7 fokban a Pilisről indulva három órán át a levegőben voltak. Péter áprilisban a Balatonfüred–Tihany– Kőrishegy útvonalon átrepülte a Balatont, amit nagy személyes sikernek tart, hiszen nem volt nála műszer, valamint késő délután indult, amikor a termikek (felszálló meleg légáramlat) már ritkábbak és gyengébbek. Majd Olaszországban, az Alpok havas hegycsúcsait szelték át.

Még a szerencse is rámosolygott

– Idén a siklóernyőmhöz vettem hátimotort – így a fiatalember. – Az ehhez szükséges képzés a rutinommal nem okozott gondot. Ez a lépés újabb lehetőségeket nyitott: képes vagyok bárhonnan felszállni. Körberepültük a Velencei-tavat, Budapest északi részét, kergettünk hőlégballont. Gabival jártunk egy izgalmas túrán Szlovéniában. Többször előfordult, hogy a mellettem lévő hegycsúcs felhőben volt, így figyelni kellett, hogy elkerüljem. Repültem jeges folyók felett, csodálatos érzés, amikor ilyen helyeken „lógathatom a lábam”. Idén ismét átszeltük a Balatont, ezúttal együtt. Csak ajánlani tudjuk pároknak: repüljék át siklóernyővel a Balatont Csobáncról. Szálljanak le Fonyódon, egyenek egy lángost, igyanak sört és strandoljanak, majd vonattal tegyék meg a visszautat.

Péterre pedig ismét rámosolygott a szerencse: műrepülést, hangárlátogatást és Red Bull Air Race páholybelépőt nyert egy játékon. Mind közül őt a műrepülés tartotta lázban. A tököli repülőtéren néhány gyakorlóbóját kerülgettek egy kétüléses Extra 330LX repülőgéppel, amit Dario Costa irányított. Az olasz pilóta idén debütált a népszerű világbajnoki sorozatban. A kanizsai fiatal élvezte, hogy Costa olyan manőverekkel szórakoztatta, mint amilyeneket a Duna felett is elvégzett, így rárepültek a kapukra, szlalomot és speciális félkubai nyolcast írtak le a levegőben. Péter nem pihen, jelenleg a légiforgalmi irányítói szakszolgálati engedély megszerzésén dolgozik, de már újabb kihívás tartja lázban: szeretné a műrepülésben kibontani a szárnyait.