Gyimesi tojásíró asszonyok: Mi fán terem a hagyományos hímes tojás?

Két évtizede szokás a Család iskolában, hogy gyimesi asszonyok érkeznek és tanítják a gyerekeket a hagyományos hímes tojás készítésére.

- Ők még a tojásírásnak és az életnek is olyan egészét tudják nekünk megmutatni, ami már sok helyen elveszett. Nem csak azt, hogy a tojás mintája archaikus, hogy neve és jelentése van, hogy megtanulják a motívumkincset, hanem az is fontos, hogy generációk találkoznak, beszélgetnek. Megismernek embereket, megtanulják az idősek tiszteletét és megismerik, hogy milyen tudás van mögöttük – szólt az esemény díszítésen túlmutató jelentőségéről Keszey Tivadar intézményvezető.

Őseink szokásai

Ottjártunkkor már rengeteg hímes tojás sorakozott a dobozokban, melyet a Gyimesközéplokról érkezett asszonyok útmutatása alapján készítettek a gyerekek.

– Az őseinktől származnak a minták, még a pogány időszakra nyúlnak vissza. Van itt ördögtérgye, fehér kabala, ez a vétett út: ennek se kezdetje, se végzetje , ez a töltött rózsa: ez a leggyakrabban írott tojás, ennek gyimesi vadvirág a neve, ez is nagyon szép. Van fenyőágos, cserelapi, van bütüjénvaló- ez is olyan, mint a töltött rózsa, csak a bütüjén (azaz a két végén) van, nem az oldalán. Van kakukknyelve, bárányláb, kecskeköröm és patkó is – mutatta, forgatta a tojásokat Tankó-Finta Ilonka, aki legszívesebben a fehér kabalát mintázza. Néha változtatnak a tojásírók egy-egy mintán, de az iskolában az ősi motívumokat és elkészítésüket mutatták be.

– Sima főtt tojást készítünk, méhviaszt melegítünk. a túl forró sem jó, van egy olyan középhőmérséklet, amit ki kell tapasztalni. abba teszünk egy kis kormot, mert nem látszódna a tojáson. A írókát a viaszba mártjuk, azzal a mintát rávisszük a tojásra, utána be kell festeni és meleg törlőruhával letörüljük a viaszt róla, aztán kicsi szalonnával vagy bőrkéjével vagy étolajjal megfényesítjük és készen van a tojás- mesélte Ilonka néni. Azt is megtudtuk, hogy a tojást csak nagypénteken festenek, s csak piros festéket használnak.