Zala megyében nem csak a kereskedőkről szól a Valentin-nap

Az angolszász kultúrkörből hazánkba beszivárgott Valentin-nap mára ünnep lett, melyen a szerelmesek általában ajándékokkal kedveskednek egymásnak. A magyarok egy része csak kitalált, a kereskedők által gerjesztett alkalomként tekint erre a napra.

A szerelem érzését a kanizsai Auer Alexandra és Járfás Tamás Tibor szerint nem lehet bagatellizálni, át kell élni, hiszen semmihez sem hasonlítható.

Ők már lassan tíz éve alkotnak egy párt, ám ez idő alatt nem halványult az egymás iránt érzett rajongásuk. Zalaegerszegen egy gimnáziumba jártak, s már a kezdetektől érezték: kettejük közt sokkal több volt, mint barátság. Aztán kilenc évvel ezelőtt megtörtént a csoda: egymásba szerettek.

- Alexandráért bármit megtennék, ezért a suli elvégzését követően azonnal összeköltöztünk – mesélt tovább Tamás Tibor. – A szerelem megfoghatatlan, ugyan nem lehet látni, de érezni annál jobban. Amikor nem látod a párod, folyton rá gondolsz, a mosolyára, a nevetésére, s számolod az órákat, hogy újra magadhoz öleld. Mikor lepheted meg egy kis ajándékkal vagy csak mikor csókolhatod meg. Úgy érzed hogy nélküle félember vagy.

A romantikus beállítottságú fiatalember még hozzátette: napközben nem telik el egy perc se, hogy ne gondolna a barátnőjére. Várja, hogy végre együtt töltsetek egy napot, és jöhet bármi, vele biztonságban érzi magát, megnyugtatja, ha csak a hangját hallja. Mellette szeretne lenni, tartalmas és boldog életet terveznek.

A nagyrécsei Balassa Erika és zalakarosi vőlegénye, Imrei László szintén 2009 óta alkotnak egy párt, azzal a különbséggel, hogy ők már a jövő tavasszal összekötik az életüket.

- Volt egy döccenő a kapcsolatunkban, amikor tartottunk némi szünetet, de rájöttem, hogy Lackó oldalán lehetek igazán önmagam – mesélte Erika. – Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. A külföldi munkavállalás egy időre ismét elszakított bennünket, a szívünk viszont örökre összeforrt. Később azt is megoldottuk, hogy együtt dolgozhassunk az osztrák síparadicsomban, majd az egyik nyaralás igazán romantikus emlékként vonult be a kapcsolatunk történelemkönyvébe.

A Földközi-tengeren hajóztak, amikor a balkonos szobában a holdfénynél László letérdelt és megkérte a kedvese kezét. A fiatalok azóta Zalakaroson dolgoznak és a jövőjüket is itthon tervezik.

- Nálunk mindennap ünnep, nem feltétlenül szükséges ehhez Valentin-napot tartani – fűzte hozzá Imrei László. – Az évfordulókat rendszeresen megtartjuk, ilyenkor vacsorázunk, de nem fújunk lufiszíveket a lakásba. Bár jövőre szeretnénk hivatalosan is összekötni az életünket, már házat nézünk és tervezzük a nagy nap programját. A házasság intézménye fontos számunkra, a szüleink arra neveltek bennünket, hogy családot alapítsunk. Ugyan sokak számára csak egy papír, de a mögöttes tartalom sokkal lényegesebb, egyfajta keretet ad az életünknek.

Öt nap múlva ünnepli hetedik házassági évfordulóját Tálos Krisztián és Tálos-Horváth Teréz. A Kiskanizsán élő házaspár 2004 óta ismeri egymást, majd négy évvel később Krisztián Bécsben egy hintón kérte meg szerelme kezét.

- Lányunk, Bíborka 2012-ben, két évvel később pedig fiunk, Barnabás is megszületett – mondták. – A megismerkedésünk után fél évvel Angliában és Skóciában dolgoztunk együtt, hamar összecsiszolódtunk. Ezen a helyzeten a házasság sem változtatott, azóta is ugyanolyan hőfokon lobog a szerelem közöttünk, mint a kezdetekkor. Persze nem mindig egyszerű az együttélés, vannak súrlódások, szerencsére a mély hullámvölgyeket elkerültük, kettőnk között megvan az összhang, ezért nincs probléma.

Krisztián hisz a házasság szentségében, mely örök kötelék két ember között. Amilyen világot élünk, az értékek megőrzése, valamint egymás iránt érzett tisztelet sokkal inkább fontossá válik.

- Amióta már szülőkként is helytállunk, kötelességünknek és feladatunknak érezzük, hogy jó példával szolgáljunk – folytatta a családfő. – Szeretnénk, ha minél egészségesebb, s nyugodtabb légkörben nőhetnének fel. Persze a napi stresszt nehéz kizárni, azonban a feleségemre minden körülmények között számíthatok, ami szintén nagy kincs.

A 89 éves Györkös Albert és felesége, 86 éves Bagonyai Júlia 63 éve boldogok együtt, s a nehézségekben is kitartottak egymás mellett. A munkahelyükön, a vasúton 1954-ben ismerkedtek össze, majd egy évvel később Albert a nő szüleitől kérte meg jövendőbelije kezét.

- Kölcsönös szimpátián és néhány szerelmes levélen kívül csókról még szó sem volt, abban az időben másféle törvények uralkodtak – mesélte a kiskanizsai Júlia. – Jól emlékszem, Albert a munkahelyemről kért el, hogy megvegyük a gyűrűket, aztán a szüleim elé állt. Olyan csodálatos menyasszonykérő beszédet, mint amilyet ő mondott, még életemben nem hallottam. Az édesanyám is láthatóan meghatódott, de ránk bízták a döntést.

Aztán a fiatalok 1955. november 19-én a kiskanizsai szülői háznál megtartották az esküvőt, s szerencsére szeretetben és békességben élnek azóta is. Szerintük a kölcsönös tolerancia, a megértés lehet a hosszú házasság egyik titka.

A házaspárnak két lánya, három unokája és egy dédunokája van, akik rendszeresen látogatják őket.

MEGBECSÜLT TAGJAI NAGYKANIZSÁNAK

Györkös Albert és felesége, Júlia a mai napig vidámak. Persze az életben számos betegséggel és nehézséggel kellett már szembenézniük, de ilyenkor mindig ott voltak egymásnak. Elmondásuk szerint közösen sokkal könnyebben feldolgozhatók az igazságtalanságok, a beszélgetések pedig egyre szorosabbá fűzték a kapcsolatukat. Soha nem kiabáltak egymással, mindig jól kezelték a konfliktusokat.

Nagykanizsa nyugdíjas közössége is példaképként tekint a párra, akik közel a 90. életévükhöz aktív tagjai az idősszervezeteknek. Albert bácsi 18 éve énekel a VOKE Kodály Zoltán Művelődési Ház énekkarában, és szinte minden reggel elsétál a Vásárcsarnokba. Feleségével igyekeznek szinte minden rendezvényen jelen lenni. A házaspár az egészséges életmódra is figyel, szellemi frissességüket kártyázással őrzik meg, de rendszeresen sétálnak is a városban. Bár több gyógyszert szednek, emellett mindennap esznek gyümölcsöt.