A kanizsai Zsoldi Zoltán szerint az FDC borítékok a korszakról árulkodnak

– Az FDC kifejezés az angol First Day Cover, azaz első napi boríték rövidítése. Olyan díszes boríték, amit a bélyeg megjelenésénél használnak – világosított fel Zsoldi Zoltán. – A borítékon rajt van az új bélyeg, amit egy alkalmi bélyegzővel bélyegeznek le. Ezen kívül használnak úgynevezett „első napi” bélyegzést is.

Az igazi azonban az, amikor a bélyeg megjelenésének napján fel is adják a borítékot. Az FDC Magyarországon 1947 óta létezik. A kezdetek kezdetén gyakran különbözött egymástól a bélyeg, a boríték és az emlékbélyegző, így aztán hihetetlen kavalkád alakult ki, főleg az ötvenes években, ettől izgalmas ezen időszak termésének a gyűjtése. Később azonban a folyamat sztenderdizálódott, adott bélyeghez adott boríték és emlékbélyegző tartozott.

Zsoldi Zoltán jelezte, manapság a beszerzés helye leginkább az internet. Itt egy-egy látványosabb, eszmei értelemben értékesebb darabért néha késhegyre menő harc folyik. Gyakran 10, vagy 20 forintról indul a licit, de ha van valami, amit mindenki meg akar szerezni, a végén több ezer, vagy akár több 10 ezer forintos összeg alakulhat ki. Zoltán keserűen tette hozzá, bezzeg, ha ő valami 1 forintért tett fel, akkor azt annyiért is vitték el…

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert sikerült nagy gyűjteményekhez egyben hozzájutnom – folytatta Zsoldi Zoltán. – Ezért meglehetősen gyorsan gyarapodott a gyűjteményem. Így került hozzám például az egyik korábbi legfőbb ügyész, dr. Szíjártó Károly FDC-gyűjteménye. Ő a szocializmus idején regnált, 1975-től 89-ig, így aztán a neki címzett leveleken még az olvasható: dr. Szíjártó Károly elvtársnak. Egyébként éppen az mozgatta meg az én történelemszerető szívemet az FDC-k kapcsán, hogy mivel ezek a levelek konkrét személyeknek szóltak, van emberi vonatkozásuk is és az adott korról sok mindent elmondanak ezek a címzések. Éppenséggel azt, hogy a szocialista államrend előtt milyen megszólítások voltak divatban és mi vált kötelezővé a kommunista érában.

Érdekes módon azonban éles határvonal nem húzható, 1945 után is divatban voltak még olyan megszólítások, mint a nagyságos asszony, vagy méltóságos úr. A másik érdekesség, hogy akkoriban divat volt megjelölni a címzésben a foglalkozást, s én megpróbáltam ilyeneket is összeszedni. Így mentek például FDC-k az Illatos úti Kénsavgyárba, bányákba, gyógyszertárakba. Azt is tudni kell, egy-egy gyűjtőnek nem csak ismerősök küldtek FDC-ket, hanem ha valahova utaztak, ők maguk is mindig feladtak egyet, vagy akár többet is a postán saját maguknak, a feleségüknek, esetleg valamelyik rokonuknak címezve.

Zsoldi Zoltán elárulta: olyan különlegességek is a birtokában vannak, mint például a Pécsi Sándor színművésznek, vagy Aczél György művelődésügyi miniszterhelyettesnek címzett FDC. A legértékesebbek azonban a tengeralattjárón, hajón, repülőn, vagy űrhajón lebélyegzett borítékok. A legdíszesebbek pedig az amerikai FDC-k. Ezeken túl szinte a világ minden pontjáról van FDC-je, Pakisztántól kezdve, Ausztrálián és Dél-Afrikán át Izraelig.

A nagykanizsai gyűjtőt megragadták a borítékokon látott posta-, illetve emlékbélyegzők is. Ezért maga is elkezdett ilyeneket gyűjteni, valamint a régiek mintájára gyártatni is. Van már saját Ex Libris bélyegzője, címbélyegzője, sőt a nagykanizsai városi ügyészségen az ötvenes-hatvanas években használt bélyegzőt és a világháborúkban használt alakulatbélyegzőket is újragyártatott, ugyanis az eredeti darabok gumija mára elöregedett, használhatatlanná vált.

– Párom tréfásan azt szokta mondani, hogy lassan már postahivatalt csinálok a lakásból – mesélte nevetve Zsoldi Zoltán. – Pedig csak az egyik szobát foglaltam le a hobbimnak. Most még...