Burka Klaudia (ki)utat szeretne mutatni a hasonló sorsú gyerekeknek

Kemény szavak. Pont annyira kemények, mint amennyire a maga mögött hagyott 19 év megkeményítette a nagykanizsai Burka Klaudiát. A cigány származású (kikéri magának, hogy mint romáról beszéljek róla, azt mondja, a roma kifejezés használata valójában burkolt rasszizmus, fölösleges finomkodás) lány 3 és fél éves volt, amikor nevelőszüleihez került. Jelenleg a pécsi Gandhi Gimnázium tanulója, s mint mondja, azért, hogy eljutott idáig, sok köszönettel tartozik nevelőszüleinek, Laska Csabáné, Áginak és Laska Csabának.

Persze, azért közben történt vele egy, s más.

– Amikor valaki a múltamról kérdez, mindig kellemetlen, megmagyarázhatatlan érzés fog el – bocsátotta előre. – A szüleimmel már nagyon rég nem tartom a kapcsolatot, anyámmal nemrég találkoztam a zebrán, és ahogy meglátott, elfordította a tekintetét, amit én egyáltalán nem bántam. Apukám többször is próbálta velem felvenni a kapcsolatot, de én sosem akartam vele beszélni. Mikor a nevelőszüleimhez kerültem, úgy éreztem magam, mint egy idegen és azt gondoltam, nem tudok majd beilleszkedni a családba. Az elején azt hittem magamról, szerencsétlen vagyok és szörnyű életem van. Aztán ahogy múltak az évek, rájöttem, ennél szerencsésebb nem is lehetnék, mert nem mindenki kap az élettől még egy ilyen, második esélyt. Mindig nagyon vágyakoztam olyan család után, amilyet sosem kaphattam meg. Félreértés ne essék, nem az igazi családom után éreztem olthatatlan vágyat, én csak szerettem volna, ha valakikre felnézhetek, anyának és apának szólíthatom őket. Ezzel az érzéssel leginkább az általános iskolában szembesültem, igencsak nyomasztóan hatott rám, hogy anyák napján nem volt, akinek elmondhattam volna a versikémet és odaadhattam volna neki a cserepes virágot. Hiába állt ott velem szemben a nevelőanyukám, akkor még nem láttam világosan, hogy ő mennyire szeret engem… De mára rájöttem, hogy ennél jobb szülőkről nem is álmodhattam volna!

Klaudia úgy fogalmazott: ők mellette voltak élete minden pillanatában. Akkor is, amikor diszkrimináció érte a származása és a bőrszíne miatt – erre számos példát tud hozni. Állítja, a társadalomban erősen jelen van a rasszizmus.

– Rendszeresen beszólnak teljesen idegenek és amikor bemegyek egy áruházba, rögtön ott a sarkamban a biztonsági őr, ami nagyon megalázó – idézi fel. – Nyilván, ő is a munkáját végzi, ezzel nincs is bajom, azzal viszont már igen, hogy az emberek általánosítanak. Nem mondom, hogy a cigányok között nincsenek olyanok, akik rászolgáltak arra, hogy ne tiszteljék őket, de szerintem nem szabadna mindenkit egy kalap alá venni pusztán a bőre színe miatt.

– Klaudia szeretnivaló, barátságos és becsületes lány – vette át a szót Laska Csabáné, aki immár 17 éve nevelőszülő. – Szerintem nincs olyan ember, akivel ő ne tudna kijönni, mindenkivel megtalálja a közös hangot. Úgy vélem, valamennyire minden gyermek formálható, de ő ettől függetlenül is kiemelkedik az eddigi gyerekeim közül – természetesen, pozitív értelemben. Büszke vagyok rá.

Klaudia szerint ha nevelőszülei és különösen Ági nem sulykolja belé, hogy mennyire fontos tanulni, akkor ma lehet, hogy úgy beszélnének róla: a „buta kis cigánylány”.

– Nélkülük nem tartanék ott, ahol most tartok – jelentette ki a lány. – Jelenleg Pécsett, a Gandhi Gimnázium és Kollégium Alapfokú Művészeti Iskola 12. osztályában tanulok. Romológia szakos tanár szeretnék lenni, hogy a tanácsaimmal és a személyes példámmal segíthessek a hasonló cipőben járó gyermekeknek, hogy ne tévedjenek rossz útra. S nem utolsósorban, szeretném bebizonyítani: nagyot tévedtek azok az óvónők és tanárok, akik nem bíztak bennem és azt mondták, hogy belőlem úgy sem lesz semmi...