Tejfel Krisztián digitális ecsetvonásokkal hódítja meg a világot

Tejfel Krisztián nem a hagyományos módon fest, munkái digitális tábla, illetve grafikai program segítségével születnek. Nem tartja magát festőművésznek, inkább csak művésznek. Mindazonáltal nagyon szerencsésnek tartja magát, hogy pénzt kereshet azzal, amit szeret.

- Honnan jött a digitális festészet? Korábban jártál művészeti képzésre?

- Iskolában nem, viszont rengeteget tanultam könyvekből, akkor meg nem volt internet, YouTube, 10-11 évesen Picasso és Rembrandt albumokból másoltam és “elemeztem” a benne található műveket. Nagyon érdekesnek találtam a kubizmust, a szétrobbantott formákat, de a realisztikus portrék is érdekeltek. Később is minden érdekelt, ami művészet: tetováltam, fotósként is dolgoztam évekig, illetve retusáltam. A fotózás szép lassan átalakult festészetté: sosem szerettem, ha másoktól függ a munkám, így viszont egyedül dolgozhatok, minden hibáért magamat okolhatom. Kezdetben csak magamnak festettem, majd egy idő után elkezdtem kirakni az internetre a munkáimat, és ez szép lassan beindult. Úgy gondolom, hogy ez nem egy tervezett dolog. Az ember nem lesz egyik napról a másikra művész vagy alkotó, hanem kellő kitartással, alázattal és tehetséggel az idő előrehaladtával azzá válik. Amikor ezt felismered, na akkor kell keményen dolgozni az álmaidon tudatosan is.

- Nem nehezíted a dolgodat azzal, hogy a digitális utat választottad?

- Úgy gondolom, hogy a digitális technikát még nem igazán fogadja el a világ, nehezebb dolgom van, mintha olajjal festenék. De nem mondanám, hogy választottam ezt az utat, ez egyszerűen így jött. Amúgy a digitális mellett rendszeresen festek olajjal is, illetve vegyítem is a két technikát.

- A festményeiden csupa női alakok láthatóak. Ennek van valami oka?

- Ez részben onnan is ered, hogy divatfotósként főként női portrékat készítettem. Azonban számomra nem annyira a “téma” a fontos, hanem az, hogy minden egyes alkalommal magamat festem meg, a saját érzéseimet. Persze valamilyen szinten könnyítés is a számomra, hiszen így egyszerűbb kifejezni, amit szeretnék. Ez folyamatosan változik, de hosszútávon valószínűleg el fognak tűnni.

- Aki már látta a munkáidat, tudja, hogy egy kicsit mindig rontasz a szépségükön. Miért?

- Egyrészt azért mert a világunk nem csak a szépségekről szól, vannak nehéz pillanatok, nehéz sorsok és óriási fájdalmak. Másrészt miért ne lehetne szép például egy három szemű lány? Nekem ők szépek így is! Egy kicsit erről is szólnak a festményeim, hogy fogadjuk el egymást és bátran vállaljuk fel önmagunkat! A teremtett világomban büszkén pózolnak az átlagember szerint “nem mindennapi” modelljeim, tegyük mi is ezt az életben!

- Honnan merítesz ihletet, miből inspirálódsz?

- Mindenképp kell egy megfelelő hangulat az alkotáshoz, zenét például mindig hallgatok közben, hiszen ezzel nagyon könnyű az érzékekre hatni. Inspirációt pedig legfőképpen az utazásból merítek, amit nagyon szeretek. Amikor csak tehetem, elutazok valahova.

- Mennyi időt igényel egy festmény?

- Ez változó, függ például a részletességtől is, de 4-5 naptól kezdve akár 3 hétig is eltarthat az alkotási folyamat. Csak akkor látok neki a festésnek, amikor kedvet érzek hozzá, különben nem megy.

- Hogyan építed a saját brand-ed? Van segítséged?

- Jelen vagyok a közösségi médiában: segítségem nincs, de idővel kitapasztaltam, mit hogyan érdemes. A Facebook-oldalam kezd beindulni: ott körülbelül ötvenezer követőm van, a többi szociális platformmal együtt pedig százezer körül van ez a szám. Egy évvel ezelőtt még nehezen képzeltem volna el, hogy egyes videóimat ma 2 és fél millióan fogják nézni az Facebook-oldalamon. Ez óriás szám, rengeteg ember! Tavaly is értem el sikereket, de az igazán “nagy ugrás” idén következett be.

- Ha már siker: külföldi kiállításokon, neves magazinokban szerepeltek a munkáid, sőt, a híres digitális rajztábla-gyártó cégnek, a Wacom-nak is készült oktatóvideód. Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

- Mindegyik nagy dolog számomra! Hiszen erről a kis településről, Zalaegerszegről eljutni a Huffington postig, Saatchi Artig, illetve nemzetközileg a top élvonalába tartozó magazinok, blogok, weblapok hasábjaira óriási dolog és külön öröm számomra, hogy szülővárosom hírnevét vihetem a nagyvilágba. Ha mégis választani kellene, jelenleg a legbüszkébb arra vagyok, hogy a közelmúltban az egyik legnevesebb amerikai kortárs magazin, a Juxtapoze Magazine a honlapján publikálta a munkáimat. Ez egy mérföldkő volt a számomra, elképesztő hatása volt ennek.

- Legutóbb a Dorko divatmárka kért fel egy saját kollekció megalkotására. Hogyan történt ez?

- Úgy indult, hogy a nyár elején az Instagramon keresztül felvette velem a kapcsolatot a Dorko marketingese, és megkérdezte, lenne-e kedvem nekik tervezni. Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen midig érdekelt a divat illetve az öltözködés. Nagy öröm számomra, hogy most már az utcán is szembe jöhetnek velem a festményeim.

- Hogyan zajlott a tervezési folyamat? Az adott volt, hogy pólók lesznek?

- Rám bízták, hogy mit tervezek, de adta magát, hogy pólók legyenek. A tervezés úgy zajlott, hogy készítettem terveket ezek után közösen kiválasztottuk, amelyik mindkettőnk számára a legelőnyösebb.

- Külön ehhez a kollekcióhoz alkottál új festményeket?

- Nem, a már meglévő festményeimet használtam fel a kollekcióhoz. De nem teljes egészében, csak egy-egy részletük került a pólókra, így egyfajta montázsok jöttek létre.

- Mik a terveid a jövőre nézve?

- Szeretném elérni a digitális fronton mindazt, amit csak lehet. Célom, hogy minél több kiállításon láthassák a munkáim, művészeti vásárokba bejutni, és minél több emberhez eljuttatni a festményeimet.