A letenyei Teperics Tamás különleges kajszifajtákat telepített a határ mentén

Azt vallja: mindenki a maga sikerének a kovácsa, és ő a remélt jövőbeni sikerének zálogát a tavaly telepített olasz­országi kajszibarackfáiban látja.

– Eredendően felszolgálónak tanultam, levelezőn érettségiztem, majd nyolc évig külföldön „kalandoztam”, hajón dolgoztam a szakmámban – idézte fel pályafutása kezdeteit Teperics Tamás. – Bejártam a földet, az Északi- és a Déli-sarkon egyaránt voltam. Utóbbira különösen büszke vagyok, mert oda csak 10 ezer embert engednek be évente, maximum 500 személyes hajóval, s egy út 10-14 ezer euróba kerül. Hálás vagyok a sorsnak, hogy én a munkám révén járhattam ott vagy hatszor. Emlékszem, buliztunk egyet az éppen ott dolgozó lengyel kutatókkal… De erről legyen elég ennyi, ezt is meg lehet unni. Pont ezért döntöttem úgy, hogy hazajövök. Itthon először kútkezelőként dolgoztam, közben elvégeztem egy logisztikai képzést, s 2008 óta dolgozom jelenlegi munkahelyemen, mely gabonaszállítással foglalkozik. Egy ideje elkezdett bennem érlelődni a gondolat: mi lenne, ha valamilyen formában továbbvinném őseim földmíves hagyományait? Anyámék heten voltak testvérek, a családot kuláknak bélyegezték… Végül arra jutottam, hogy elvégzek valamilyen agrárképzést. Ma pedig már a harmadik diplomámnál tartok.

Tamás előbb a gazdaság-­vidékfejlesztő, majd az okleveles agrármérnök végzettséget szerezte meg, a növényvédelmi szakmérnöki képzést pedig szándékai szerint januárban fejezi be. Különleges, olasz kajszibarackfáit a szülői birtokra telepítette.

– A terület 0,8 hektáros, ebből 0,3 hektáron áll a ház – mutatta Teperics Tamás. – Tehát pontosan félhektárnyi az ültetvény, melynek ötlete onnan ered, hogy korábban kiadtuk a területet bérbe a téesznek, és kaptunk érte évi 20 ezer forintot. Azt gondoltam, egyetlen kajszifáról több gyümölcsöt tudok betakarítani, így ha egy fám marad csak meg, már jobban megéri. Főleg, ha arra gondolok, hogy jó kis pálinka-alapanyag lehet a terméséből…

A szakember ötletét csak tovább erősítette, hogy a terület déli fekvésű, az öntözés az udvari kútból megoldható, a Mura közelsége pedig kedvező mikroklímát teremt. Tehát minden adott a sikeres kajszitermesztéshez – ezt vetíti előre az is, hogy az egy éve elültetett olasz oltványok akkorák, mintha már legalább három éve lennének a helyükön, de az idén tavasszal telepítettek is körülbelül félméteres hajtásnövekedést produkáltak.

– Persze szerintem ez köszönhető az Olaszországból vásárolt olasz, illetve francia nemesítésű fajtáknak is – szögezte le a letenyei férfi.

– Tapasztalataim szerint a magyar faiskolákban kapható csemeték egy részénél összeférhetetlenségi problémák alakulnak ki az alany és a nemes rész között, illetve sok növény vírussal fertőzött. Az olasz forgalmazóra az interneten találtam rá, tőle vásároltam a csemetéket, s meg kell mondanom, nagyon szigorú rendszer alapján tevékenykednek. Pontosan meg kellett írnom nekik, hogy hol, milyen adottságokkal bíró területen, milyen tőszámmal akarok telepíteni, sőt, még az adószámomat is elkérték, tehát nagyon komolyan veszik az egészet.

Tamás reményei szerint két év múlva már az elvárható teljes termésmennyiséget produkálja a háromszáz fa. A négy fajtából álló repertoár első fajtája május végén, június elején érik, mindegyik fajta gyümölcse 70-80 grammos, roppanósak, a cukorfokuk pedig 17-18-as – a magyar fajtákra a 13-14-es a jellemző. A kiváló jellemzőkkel bíró gyümölcsöt több célra tudja értékesíteni: primőráruként friss fogyasztásra, illetve lekvár- és pálinka-­alapanyagnak.