Hány koca lesz egy portán?

A célokról egyelőre annyit tudni, hogy egy-két éven belül 800 ezer, 1 millió közötti plusz sertéssel lehet majd számolni az országban, s ehhez a jelenlegi 220 ezres koca létszámot 50 ezerrel kellene növelni. A programot üdvözölte a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (VHT) is, de a szervezet vezetője hozzátette, egy ilyen program jelentős kormányzati támogatást is feltételez. Utóbbiról még nem jelent meg konkrétum. Körülnéztünk a megyében, kis- és nagygazdaság hogyan vélekedik a sertéstartásról. Az egyik zalai nagyüzem például látna kapcsolódási pontot a kis- és nagyüzemi állattartás között. Hogyan tudna együttműködni a nagyüzem a háztájival? Erről Doszpoth Sándor, az ormándlaki Göcsej-Pig Kft. társtulajdonosa osztotta meg velünk véleményét.


- Egyelőre én is csak hallottam az egy porta egy koca néven emlegetett tervről, a részletek iránt érdeklődtünk az Országos Mezőgazdasági Kiállításon, és gyakran keresem az interneten is. De még nem találtam róla konkrétumot. A program nevéből ítélve szociális jelentőségét érzem a dolognak, arról lehet szó, hogy vidéken egyre több család próbálja meg ismét bevezetni a sertéstenyésztést, családi önellátásra? vagy a kisebb értékesítésért. A mi üzemünk 900 kocával termel, évente 25000-27000 malac születik, idén is mintegy 26000 ezer hízót értékesítünk, de nemcsak hízót, malacot is. Mi el tudnánk látni malaccal a háztáji gazdaságokat. A malacoztatás nem egyszerű dolog, nem mindegy, milyen kocától születnek, és 25-30 kilós méretig kényes a fiatal jószág. A nagyüzem kiváló genetikai tulajdonságú kocáktól származó malaccal tudná ellátni a kisüzemet, és olyan táppal, amit otthon, háznál nem tud senki előteremteni - említette Doszpoth Sándor.

Számos feltételnek is teljesülnie kellene. Nem tudni, milyen, s mekkora támogatást szán a kormányzat a hazai sertésállomány bővítéséhez. A háztáji hízlalás is belefér-e a támogatható célok közé vagy csak tenyésztéssel együtt? De a szakember szerint a sikerhez nemcsak pénzre, szemléletváltásra is szükség lenne. Mint elmondta, a vidéki települések nagy részében a turizmusban, fürdőben látják a jövőt, nem ritka az olyan falu, ahol betiltották belterületen az állattartást.

- Hozzá kellene szokni ismét a szaghoz, ólat is kellene építeni. Nagy önállóság kell az állattenyésztéshez. Mára a vidéki emberek többsége is alkalmazottként dolgozik, hozzászokott, hogy megmondják, mit és hogyan kell csinálni. Mindenki nem alkalmas az állattartásra.

Mint megtudtuk, jelenleg az ormándlaki sertéstenyésztő nagyüzem 350-360 forint között tudja eladni a sertés kilóját, és ez már magasabb felvásárlási árnak számít. Azonban a költségek emelkedése, a takarmányárak drasztikus növekedése nem sok hasznot hagy. Doszpoth Sándor elmondta, náluk 2009-ben egy hízó súlygyarapodása kilónként 150-160 forint ára takarmányba került, ma ugyanez 220 forintot emészt fel. Így a telepen csak a hízlaldában két év alatt 100 millió forint volt a takarmányköltség növekedése.

A gellénházi Halász Ede néhány száz sertést tart most már, miután megfelezték a néhány évvel ezelőtti állományuk számát.

- Csak 300-400 darabot tartunk, amennyi a családi cégünk működéséhez elég. Korábban ezer darab körül mozgott az állományunk, de a kevesebb sertés kevesebb veszteséget termel. Őszintén szólva csak azért tartjuk fenn a sertéságazatunkat a vegetálás szintjén, hogy ne menjen tönkre az istállóépület. Ma az önköltség alatt van a felvásárlási ár. Nincs már alkalmazottunk, arra nem futja, hogy járulékot fizessünk külső alkalmazott után. Családi közösségben dolgozunk, a mi tb-járulékunk miatt megy még az egész. Önfoglalkoztatók vagyunk, a sertéstartásra korábban egy kft.-t alapítottunk. Korábban voltak alkalmazottaink, amikor még nagyobb létszámban ment az állattartás. Ez ma már csak kényszerpálya, amit nem adhatunk fel, mert akkor bukik minden. Saját magunkat nem rúghatjuk ki. A növénytermesztésben megtermelt pluszból tartjuk fenn a sertéstenyésztést - mondta mezőgazdasági vállalkozó.

Az egészen kis, háztáji termelő nem elégedetlen, céljainak megfelel az a néhány hízó. A kiskutasi Pölcz Istvánéknál jártunk, az udvar hátsó részében öt szép hízót tartanak. Pölcz István büszkén mondta, júniusban vette a 18 kilós malacokat, amelyek már 130 kiló körüliek.

- Kettőt levágunk karácsonykor családi fogyasztásra. A három gyerekünk már külön él, magunkat is, őket is ellátjuk hússal. A harmadik hízót odaadom a takarmányért, amit egy illető adott, a maradék kettőt pedig értékesítjük. Nekem elég annyi bevétel, hogy behozza a drága takarmány árát, aminek egy részét meg kell vennem, és haszon is csak annyi legyen rajta, hogy az unokáinknak tudjunk karácsonyra egy kis ajándékot venni - így Pölcz István.

Arra a kérdésre, véleménye szerint várható-e, hogy a fiatalabb generációk ismét háztáji sertéstartásba fogjanak, így válaszolt:

- Ezt nehéz megmondani, csak egyet tudok biztosan: végül is nem nehéz, nem olyan bonyolult dolog ez. Csak egy a fontos, szeretni kell az állatot. Gyerekkoromtól voltak állataink, baromfitól a sertésig. Édesapámtól örököltem ezt a szeretetet, és ma sem tudok megválni az állattartástól.



Gazdaság