Foci: 50 év után találkoztak újra a bronzcsapat tagjai

Fél évszázad – történelmi lépték, szinte emberöltőnyi idő. De nem veszett a feledés homályába az akkori sportsiker, merthogy 1961-ben a Zrínyi Miklós Gimnázium bronzérme igenis annak számított. Még nem volt NB I-es labdarúgócsapat a városban, a sport viszont egyre népszerűbbé vált a fiatalok körében, a magyar futball pedig – még akkor is, ha az Aranycsapat már feloszlott – hőskorát élte. A zrínyisek bronzéremig vivő útját kiemelt figyelem kísérte, erről tanúskodnak a Zalai Hírlap korabeli újságcikkei is.

De itt ugorjunk egyet a mába, hiszen 2011 tavaszán újra összejött a sikercsapat és ehhez a kiindulópontot éppen lapunk egykori cikkei jelentették. Gyulai Gyula, a centerhalf volt a „ludas” ebben, aki valamikor az ősszel, Marancsics Imre testnevelő lányával találkozva említette meg, hogy megvannak neki az együttesről szóló újságcikkek.

– Elküldtem ezeket a tanár úrnak, akinek annyi hozzáfűznivalója volt ehhez: de jó lenne újra látni a fiúkat! Hát így született az ötlet, s így vagyunk most itt – mondta Gyulai Gyula, miközben az iskola előtt egy áprilisi szombaton együtt vártuk „a csapatot”.

Végül Tarsoly József, Gyulai Gyula, Vasanits Dezső, Haász Gyula valamint Fregán  Géza és – természetesen – Marancsics Imre érkezett meg, de teljes létszámban sajnos már nem is jöhetett volna össze a csapat. Négyen távoztak az élők sorából: Szocsák Lajos, Horváth László, Salamon József, Gombócz Ferenc, míg Csiza Gyula Texasban él, Ábrahám István, Barla- Szabó László, Hantos Ferenc és Hetényi Ferenc nem tudott eljönni, Molnár Jánossal, valamint Göncz Gézával pedig nem sikerült felvenni a kapcsolatot.

A sztenderd csapat anno így festett: Tarsoly – Csiza, Gyulai, Szocsák – Horváth, Haász Gy. – Ábrahám, Salamon – Vasanits, Hantos, Gombócz, tehát a kor szellemének megfelelően WM-rendszerben futballozott az együttes.

A Zrínyi egyik osztálytermében előbb egyperces néma csenddel emlékeztek az elhunyt társaikra, aztán előkerültek a fénymásolt újságcikkek és az eredeti bronzérem
is, melyet Budapesten, a döntőben szereztek meg.

S mintha nem is telt volna el ötven esztendő, csak jöttek és jöttek elő a régi sztorik.

– Ennyi idő után találkozni újra nem kis dolog, nem sok csapat van, amelyik ezt megteheti, de ez egy remek társaság volt – üdvözölte újból csapatát Marancsics Imre, aki egy vallomással is tartozott: – Óbudán laktunk az országos döntő alatt egy Duna-parti vendégházban. Június volt már, nagyon meleg, nem lehetett kihagyni a fürdést a Dunában. Utólag elismerem, veszélyes helyzet volt, mert nem volt ott strand vagy kiépített fürdőhely, de hála istennek egyikőtöknek sem lett baja...

A sztorizásban viszont Tarsoly József járt az élen. E sorok írójának persze csak Jóska, hiszen a Zalai Hírlap sportrovat vezetőjével, főszerkesztőjével éveken át dolgoztunk együtt.

– Egyszer elkéstünk: vidéki srácokként persze hogy bementünk a városba, de kicsúsztunk az időből. Mondtuk is: elnézést, csak HÉV-vel tudtunk visszajönni, mire a válasz az volt: nem hévvel kell fiúk, hanem gyorsan... – említte a kapus, aki remek teljesítményének köszönhetően bekerült a magyar diáklabdarúgó- válogatottba, de a Zrínyiből nem egyedül: Barla- Szabó László balfedezet és Vasanits Dezső középcsatár társával együtt.

– Csiza Gyuszival tartottam és ma is tartom a kapcsolatot, ő a hatvanas évek végén Amerikába került. Egyszer jártam is nála, de a többiekkel tényleg csak most jöttünk öszsze – említette Vasanits Dezső, aki ma is a fővárosban él.

S hogy miért „csak” a bronzérem jutott a Zrínyinek? Hát mert a győztes Kalocsában és a második Kisvárdában néhányan jogosulatlanul szerepeltek. Ez a döntő után fél évvel derült ki, s még ügy is lett belőle, ám már nem változtatták meg a végeredményt. A fiúk ezt a témát is alaposan kivesézték, illetve elhangzott rengeteg, a krónikás eszközeivel „elmesélhetetlen” sztori, hiszen ezeket tényleg csak ők, a zrínyis focisták tudnák igazán hűen (és véget nem érően) visszaadni.

Marancsics Imre tanár úr az egyiknél – és valószínűleg nem ez volt az egyetlen – fel is sóhajtott:
– Ötven év, de gyorsan is eltelt...


TITÁN A CSAPATBAN
Más idők voltak az ötven évvel ezelőttiek... A középiskolás bajnokság szó szerint az volt, melyben a 14-18 éves fiúk korcsoportok és kategóriák mellőzésével vetélkedtek. A Zrínyi csapatában főleg negyedikesek játszottak, de másod- és harmadévesek is akadtak benne, az egyetlen elsős pedig Gyulai Gyula volt. Ezek után hogyan kaphatott volna más becenevet, mint azt, hogy Titán...?